Szombaton igazi meccsdömping volt Óbudán: 11-től BLSZ I-es bajnokin játszott egymással két kerületi csapat, az Unione és a Gázgyár. Ezt követte a TVE és az ESMTK edzőmeccse egytől, majd öttől még egy blaszos bajnoki, a 43.sz. Építők és a Vízművek összecsapása jött.

Annyira nagy ínyenc azért nem vagyok, hogy ezt így egybe lenyomjam, de déltől a Gázgyár meccsének második félidejét, majd pedig a felkészülésit megnéztem. Szokás szerint nem csalódtam az alsóbb osztályú fociban!

A centerpálya üres, ám a háttérben ádáz csata zajlik!

Kiváló reggeli vagy ebéd szombatra!

Kicsit késve, 12 után pár perccel érkeztem meg a Kerületke sporttelepére, ekkor 1–0-ra vezetett az Unione. Mire beszereztem az előebédként funkcionáló, csodálatos rántott húsos zsemlémet, már 1–1 volt az állás, és mire a büfétől elsétáltam a hátsó, műfüves pálya mellé, már a Gázgyár vezetett. Utóbbi gólból részleteket legalább láttam... Azt gondolná az ember, hogy egy szombat délelőtti meccsen ezután már nem sok minden történik a maradék harminc percben, ám természetesen ez egy nagyon naiv tévhit lenne. Már önmagában az is buli volt, hogy a Gázgyárban több egykori TVE-játékos is szerepelt, míg a túloldalon Filó Tamás, Grúz Tamás és Szabó Tibor is pályán volt. Utólag tudtam meg, hogy Scheer Sándor játékáról azért csúsztam le, mert már a 25. percben (pár perccel az Unione vezető gólja után) kiállították. Őt mindig sikerül elkerülnöm, ha Unione-meccsre megyek...

További érdekesség, hogy az Unione-ban játszó Szekeres Tamás (egykori DVSC- és Sopron-játékos) fia, Szekeres Marcell is a pályán volt, csak éppen a túloldalon, a Gázgyárban.

Szóval eleve nem volt unalmas ez az utolsó szűk félóra, de tíz perccel az érkezésem után a játékvezető kiállította az Unione kapusát, miután a két, egykori Kerület-játékos összehozott egy szép helyzetet: Lóska tökéletesen indította Szánthót, aki jól lépett ki, a kapus pedig letarolta a 16-oson kívül. Ezzel kettős emberhátrányba került az Unione, ráadásul 2–1-re vezetett a Gázgyár, így az sem tűnt nagy hibának, hogy a megítélt szabadrúgásból nem született gól. Újabb naiv tévhit!

Kiállítás a 77. percben

Alig pár perccel később egy nagy védelmi hiba után sakk-mattra kijátszhatta volna az Unione a Gázt, de a kapus elhúzta a cselező csatár lábát, ez is kiállítás, ráadásul büntető is. Azért elég ritkán látni olyat, hogy mindkét csapat kapusát kiállítsák egy meccsen...

Néhány perccel később a másik kapus is kiállt

Bár a Gázgyár sikeréért szorítottam, már-már kéjes örömmel vártam, hogy Filó végre elvégezze a tizenegyest. A tanár urat utoljára a Tököl ellen láttam gólt szerezni még a III. kerületi TVE színeiben, de a stílusa miatt minden meccsén imádtam. Nem hibázott, 2–2, majd visszafelé sétálva a tőle megszokott sztílóban „nyugtatta” az ellenfél őt siettető védőit és a játékvezetőt is.

Filó tanár úr a büntető elvégzésére vár

Az utolsó percekben ugyan dominált és támadott a Gázgyár, de az eredmény nem módosult, nem úgy a létszám! A 93. percben még Lóskának is sikerült kiállíttatnia magát (úgy, hogy a Gáz támadott, Lóska pedig védő), így végül kilenc-kilenc ember fejezte be a mérkőzést. Pont annyi gól, pont olyan eloszlásban, ahány piros lap.

Ez a nagyjából félóra már óriási meccsélmény volt, de nyilván nem indultam el haza úgy, hogy egy Kerület–ESMTK felkészülési mérkőzés következett.

Az ESMTK-ról számos alkalommal írtam már. Egy embernek természetesen két kedvenc csapat is sok, túlzás. Teljes lelkesedéssel csak egy csapatnak lehet szurkolni, ez nálam egyértelműen a Kerületke, hiába szeretem az Újpestet, hiába voltak ők az elsődleges kedvenceim akkor, amikor ráeszméltem a csodálatos magyar futballra lassan húsz éve. Az ESMTK pedig úgy jön a képbe, hogy a groundhopperkedést ennek a csapatnak köszönhetően szerettem meg és kezdtem el űzni. A kevés helyhez hasonlítható sporttelepüket és magát a közeget, amit ott találni, egyszerűen imádom. A szombati meccs persze Óbudán volt, de érkezett pár szurkoló Erzsébetről, akikkel a mérkőzés után sikerült elmélyíteni a két klub viszonyát a csodálatos Oázis nevezetű kiskocsmában, Óbudán.

Életkép az edzőmeccsről

Miután egy felkészülési meccsről van szó, arról sokat nem tudok mondani. 3–1-re nyert az ESMTK úgy, hogy a Kerület szerzett vezetést. A Liza részéről betalált Horváth Levente is (látványos góllal), aki pár éve még Óbudán volt közönségkedvenc. Ezen a meccsen egyébként nagyjából harminc néző volt, előtte a BLSZ I-es bajnokin valamivel több, körülbelül 50.

Az ESMTK-t valójában a fent már szóba került, 3,5 éves keret miatt említettem meg. Az egyik első meccsbeszámolómat a 888-ra egy ESMTK–REAC mérkőzésről írtam, ez volt az első olyan cikk, ami már az azóta is használt borítóképpel jelent meg az oldalon, így tekinthető a Pörge szurkol születésének még akkor is, ha a meccsre járást sok-sok évvel korábban kezdtem, ahogy a fociról való írást is, de még a meccsbeszámolók közül sem az volt a legelső.

A keretet pedig az adja, hogy ez az utolsó meccsbeszámolóm a 888-on.

Azonban csak itt az utolsó, hiszen ez a tevékenység számomra nem munka, hanem szórakozás, így a teljesen más munkám mellett is tudom majd űzni hobbiként. Akit ez érdekel és esetleg még nem követi a Pörge szurkol Facebook-oldalt (ami természetesen tovább üzemel majd kissé megújulva), az gyorsan tegye ezt meg, hogy értesülhessen a közeljövőben arról, hogy hol fognak megjelenni a meccsbeszámolóim!