A múlt héten csak egy NB I-es találkozót rendeztek, azt is csütörtökön. A Vasas Újpesten, a Szusza Ferenc Stadionban fogadta a Haladást. Jó bulinak ígérkezett, persze, hogy kinéztem magamnak.

A B lelátót meg sem nyitották, így az 1490 néző zöme az A teraszon gyűlt össze.

A bejutás jóval könnyebb volt, mint pár hete a derbire. A stadionról akkor már írtam, ezúttal az A terasz másik büféjét tesztelhettem le, talán nem meglepő, hogy ugyanolyan volt. A Soproni 400 forint volt, ami továbbra is "valamiért" nagyon könnyen csúszik...

Az első félidő első fele viszonylag nyugodt körülmények között zajlott. Voltak már ekkor is vicces bekiabálások, érződött, hogy jó lesz ez. Főleg, hogy a 25. percben Debreceni hatalmas hibája után Williams megszerezte a vezetést.

Debreceni hibája után nagy volt a felhördülés, majd volt egy pillanat, amikor mindenki döbbent csendben, titkon reménykedve figyelte az ausztrál támadót, hátha kihagyja. Ekkor egy elkeseredett hang, szinte azzal azonos időben, ahogy a labda átszállt a gólvonalon, eldördült:

Imádom, egyszerűen tökéletes volt a kompozíció. Utána persze már az egész lelátó méltatlankodott. Debreceni már ekkor is kapott bőven, pedig még hol volt a vége... Na, de ne szaladjunk előre!

Az eredményjelzőre sajnos nem jutott a stadion felújításakor, ez az egyik legnagyobb negatívum. Mondjuk nem ezen múlt, hogy rossz eredményt írtak ki a gól után...

A játék képe nem változott, nyomott a Vasas, a szünetre maradt a 0—1.

A második játékrészre felszívta magát a Vasas, szinte egyből össze is jött az egyenlítés. Viszont az ünneplést még alig fejezte be a hazai tábor, már Kovács Lóránt ünnepelhetett, 1—2.

Közben Halmosi a hazai lelátó elé került, folyamatosan kapta az ívet. Ahogy a bíró is persze, de ő már a meccs elején is.

Csordogált tovább a játék, majd Debreceni újabb ordas nagy hibát vétett, Williams másodszorra is kihasználta ezt, 1—3. Ekkor már anyázta rendesen a publikum az egyszeres válogatott védőt.

A gól után elkeseredetten ment előre a Vasas, a Hali pedig egyre többet szabálytalankodott. Ezzel párhuzamosan egyre többet zúgott a "csürhe, csürhe" rigmus, majd pedig megtalálták a vendégek mesterét, Mészöly Gézát is, aki ugye ezer szállal kötődik a Vasashoz, többek között a csapat legendájának a fia.

Ez még a jóindulatúak közül volt. A hajrában Saglik szépített, az egyenlítés nem jött össze, fontos pontokat bukott el a Vasas.

Az utolsó pillanatokban is nagy volt a buli. Halmosi (mint utólag kiderült), leköpte Burmeistert, a játékvezető pedig kiállította. Na azt, ami akkor volt, amikor Halmosi az öltözőbe vonult, nem lehet visszaadni. Válogatott beszólások, káromkodások, megposszanások, nem lehet kiemelni belőle semmit, de csodálatos volt.

A lefújás után Mészöly, a játékvezető és Debreceni is kapta az oltásokat folyamatosan, de később kifelé menet (és a WC-n) már inkább önkritikus nézői hangokat lehetett hallani, mint dühösöket.

A meccs színvonalára nem lehetett panasz, jó volt az iram, sok gól esett, izgalomban sem volt hiány. A lelátói hangulatért is megérte kimenni, rég jártam már a Vasas hazai szektoraiban, de nem csalódtam, ott mindig jól lehet szórakozni.