Rendhagyó rész következik, az eheti írást a nemrégiben megszűnő Tatabányának szentelem. Egyébként is mentem volna oda egy meccsre, de sajnos ezt már nem tehetem meg, legfeljebb valamelyik megyei osztályban, vagy a Budaörs egyik hazai meccsére tudtam volna kimenni, de lássuk be, ezek nem hangzanak annyira izgalmasnak.

Három és fél éve, 2013 augusztusának utolsó napján, azaz a bányásznapon került sor a Tatabánya-Vasas összecsapásra. A belépés ingyenes volt, az akkori beszámolók szerint 1500 néző jött össze, ami ebben a szezonban rekord volt, de a korábbi, szebb időkhöz képest elég kevés.

Az első félidő nem hozott gólt, elég gyenge volt, cserébe a második játékrészben öt gól is esett, a Tatabánya nagyot játszott, és 3–2-re verte a Vasast.

Ez már akkor is nagy eredmény volt, de utólag, ismerve a bajnokság további menetét, valóságos csoda történt. A Vasas 52 pontot gyűjtött, és ugyan nem jutott fel (negyedik lett), de így is 34 ponttal szerzett többet, mint az utolsó helyen kieső Tatabánya. A Bányász ezenkívül mindössze háromszor tudott nyerni.

Ráadásul úgy nyert a hazai csapat, hogy a Vasas vezetett, majd miután fordított a Tatabánya, a 84. percben egyenlített a budapesti gárda. Érdemes megnézni a videót, az utolsó gólnál látszik a Turul Ultras drapija, és a kiszaladó játékosokat ünneplik is az ultrák. Vélhetően ez volt az utolsó ilyen alkalom.

A tatabányai Grosics Gyula Stadion a város nyugati részén található, nagyjából két doboz sörnyi távolságra az Alsógalla vasúti megállóhelytől, de busszal közvetlenül is elérhető a pálya, mellette áll meg – több helyi járat mellett – a budapesti busz is. A buszmegálló mellett kocsma is van, ami jó hely a meccsalapozáshoz.

A büfé áraira sajnos nem emlékszem, de a szokásos színvonalon hozták a sört. A jegyárak 500-800 forint körül mozogtak.

A stadion atmoszférája amúgy kellemes, a recsegő hangszóróktól kezdve a kopottas székeken és feliratokon át a környezetéig (panelek) csak imádni lehet. Azokból az időkből maradt itt minden, amikor még volt foci a városban. A szurkolók is, az idősebbek rendre a fedett lelátóra jártak ki, míg az ultrák szembe, a vendégszektor mellé.

Rendszeresek voltak a megposszanások, főleg az utolsó NB II-es szezonban, az összes játékos megkapta a magáét, de az sajnos még beszédesebb volt, ahogy elfogytak a nézők.

A szezont nagyjából végigkövettem, azóta nem voltam sajnos meccsen Tatabányán, a meccsbeszámolók miatt pont az e heti Kaposvár elleni rangadót néztem ki magamnak. Bár már hónapok óta lehetett sejteni, hogy erre nem fog sor kerülni, de hivatalossá csak a múlt héten vált, nem lesz meccs.