Végre véget ért a magyar foci nélküli ínséges időszak, február közepétől újra élvezhetjük mindazt, amit csak a honi labdarúgás adhat meg nekünk. A szezon első meccshétvégéje egy kupaforduló volt, én pedig a Dorog-Vasas összecsapást választottam. Megérte.

A dorogi Buzánszky stadion egy lakótelep közepén található. A főlelátó faszerkezetű, a kapuk mögött nincsenek székek, a szemközti oldal természetesen le van székezve. Remek hangulatú pálya, főleg olyankor, amikor a lelátók megtelnek. A Vasas látogatása egy ilyen alkalom volt, közel 2 ezer néző volt kíváncsi az élvonal egyik listavezetőjére.

Volt egy kisebb sor az összes bejáratnál, a kupameccs komoly biztonsági intézkedéseket igényelt, bizony átvizsgálták a ruházatunkat belépéskor. Ehhez láthatóan nem voltak hozzászokva a helyi szurkolók, mögöttem meg is jegyezte egy bácsi:

A főlelátón is jó volt a buli, de a szemközti oldalon már mindkét tábor hangolt. A fővárosból is érkezett pár száz szurkoló, és persze a helyi ultrák is komoly létszámban jelentek meg.

Szinte megteltek a lelátók, már amennyire engedélyezte azok megnyitását az MLSZ. Rögtön az elejétől kezdve zengett mindkét tábor, igazi meccshangulat volt.

Lelkesen kezdett mindkét csapat, a hazaiakat az sem törte meg, hogy a Vasas már a 4. percben megszerezte a vezetést, az első rögzített helyzetük után. Az ívelésből a török-német Saglik fejelt a hálóba.

A sportszerű és lelkes szurkolás (mindkét oldalon) mellett a bíró folyamatos szidalmazása volt még jellemző. Tény, hogy a spori a mezőnyben elnézett pár dolgot, egy kezezés például pont előttem történt, a bíró valóban nem láthatta az esetet, de ez nem segített azon, hogy a felfokozott hangulatban a klasszik anyázások mellett például olyanok hangzottak el, hogy:

vagy

A szünetben tehát 1—1 állt az eredményjelzőn. Ekkor derült ki, hogy nemcsak én gondoltam úgy, hogy ez a meccs lesz a legnagyobb poén a fordulóban, hanem Bernd Storck, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is.

Amikor ezt a hangosbemondó is közölte, zúgott a vastaps. Persze volt, aki rosszmájúan megjegyezte, hogy biztonsági őr nélkül nem mert eljönni.

A második félidő elejét megnyomta a Vasas, egy lecsorgó labdát Murka az 52. percben könyörtelenül bevert, 1—2. Ezután küzdött ugyan a Dorog, de a Vasas jobban játszott, mint az első játékrészben, így az eredmény már nem változott.

A nagy sárdagasztásban több játékos is megkapta, hogy

De a nagy kedvencem egy Ristevskinek szóló üzenet volt:

A Dorog mindent megpróbált az egyenlítésért, még Sitku Illés is beszállt. Továbbra sem lehetett látni, hogy az egyik csapat a másodosztály középmezőnyében telelt, míg a másik holtversenyben vezeti az NB I-et. Viszont a Vasas játékosai képzettebbek, ez elég volt ahhoz, hogy megtartsák egygólos előnyüket. A siker értékét mutatja, hogy a lefújás után a csapat együtt ünnepelt a szurkolókkal.

Összességében egy nagyon jó kupameccset láthattunk, volt minden, ami kellett, színvonal is, hiába a nehéz talaj. Az idő persze lehetett volna jobb, de még tél van, nem volt rossz ez a néhány fok sem, és legalább a sör nem melegedett meg akkor sem, ha az ember lassan itta. A Vasas ezzel vélhetően továbbjut, de a Dorog megmutatta, hogy nem lehet őket lesajnálni. Igaz, az MTK kiejtése után ezt talán már tudta mindenki...