Sorozatunk e heti része kicsit rendhagyó lesz, nem egy friss meccsről lesz szó, hanem egy tavalyiról, de így is van éppen elég aktualitása a témának. Sajnos.

A jövő héttől a szezon végéig ígérem, már csak friss meccsek lesznek, sok izgalom vár még a magyar focit kedvelőkre, sőt, a terveim szerint a bajnokavató-kupagyőzelem-kiesések szentháromság mellett egészen mélyre is elmerülök a budapesti foci világában, addig viszont jöjjön ennek a keserédes találkozónak a felidézése.

A 2016-os Eb előtt utoljára egy Vác-Szigetszentmiklós meccsen voltam kint, amin eldőlt, hogy a kettő közül melyik csapat marad az NB II-ben, emellett pedig a Vác stadionjának búcsúztatója is volt. Ez egy olyan búcsú volt, amit senki nem akart, de az MLSZ rugalmatlanságának hála abban a stadionban, ahol a 90-es években még nemzetközi kupameccseket is játszottak, 2016 őszétől másodosztályú bajnokit sem lehet rendezni. Az ok a 600 fős fedett lelátó hiánya, miközben Kisvárdán vagy éppen Siófokon ez nem okoz gondot.

A Vác stabilan az NB II első felében van idén, a városban népszerű a foci, 600-800 néző valószínűleg minden hazai mérkőzésre összejönne, néha talán több is. Ehelyett Dunaújvárosban játssza hazai meccseit a csapat. Teljesen értelmetlen dolog ez, ahogyan a poszt aktualitását adó agyrém is, miszerint az Újpestnek Szolnokra, a Vasasnak pedig Győrbe kellene költöznie azért, mert nincs gyepfűtés a Szusza Ferenc Stadionban.

Szintén érthetetlen, hogy az NB I és az NB II mezőnyének nagyjából a fele más stadionba kényszerülne a licenckérelmek jelenlegi állása szerint. Persze én bízom benne, hogy a jószándék vezérli az MLSZ-t, és persze, szükség van ezekre a fejlesztésekre és stadionrekonstrukciókra, ezt nincs is értelme vitatni. A baj nem ez, hanem a rugalmatlanság, aminek a következménye ez a sok nézőt elriasztó agyrém. Vajon ki fog Kazincbarcikáról Putnokra, vagy éppen Vácról Dunaújvárosba utazni egy NB II-es meccsért? Miközben ezekben a városokban is érdekli az embereket a foci...

Visszatérve a Vác-Szigetszentmiklósra. A stadion közvetlen közelében nincs kocsma, így a 2-es út másik oldalán található boltban vettünk pár sört, amivel alapoztunk a meccsre. Bent a szokásos 400 forint körüli áron mérték a csapolt sört, az is jól jött, nagyon nagy meleg volt tavaly május végén.

Túl sok beszólás nem maradt meg bennem, ez nem véletlen, nem volt olyan a hangulat. Viszonylag hamar vezetést szerzett a Vác, és már az első félidőben eldöntötték a meccset, ami azt jelentette, hogy marad a csapat az NB II-ben. Ennek és az Eb-láznak hála mindenki jókedvű volt a lelátókon, a bíróval nem volt miért kötekedni, vendégek nem voltak, így legfeljebb néha a hazai játékosokat froclizták. Az ultrák viszont frankón végigénekelték a mérkőzést.

Az első félidőt a napos oldalról néztük, a másodikat már árnyékból, annyira meleg volt ugyanis a tűző napon, hogy a sör sem segített.

A szünetben előkerült John P. Marshall, a Vác tulajdonosa, aki megígérte, hogy lesz stadionrekonstrukció. Ezután a Vác egyik korosztályos csapatát köszöntötték, akik megnyertek valamit.

A meccs vége 4—0 lett, 650 néző előtt.

A Vác közben megkapta a licencet a jövő évi szezonra is, a hazai meccseiket Dunaújvárosban játsszák majd. Igaz, állítólag idén elindulhat a stadion felújítása, jövőre talán visszatérhet a csapat Vácra. Jó lenne, az átlagnézőszám növekedne.

Zárásként azt tudom mondani, nagyon sajnálom, hogy idén nem tudtam friss váci meccsről írni, pedig mindenképpen kinéztem volna oda. Talán majd jövőre...