Már az elején szeretném leszögezni, nagyon örülök neki, hogy végre elkészült a Puskás Aréna. Ez az első olyan stadion, melynek a létjogosultsága valóban nem vitatható, ami túlmutat a politikai sárdobáláson, és tényleg csak a legvérmesebben foci- és/vagy sportellenesek azok, akik nem tudják elfogadni, hogy erre a stadionra szükség van, ők alkotják azt a marginális kisebbséget, akik most is sivalkodnak, egyébként ennek a stadionnak végre mindenki örül!

Boldog vagyok tehát, hogy végre lesz egy igazi nemzeti stadion Magyarországon, és külön öröm, hogy a nemzet csapata végre kiköltözik a Groupama Arénából, és hazatér a nemzet stadionjába. Viszont a pénteki Magyarország–Uruguay meccs nem hoz igazán lázba.

Soha sem szerettem a stadionavatókat, a gálameccseket. Ezeknek nem sok értelme van, egy tét nélküli focimeccs számomra soha nem érdekes esemény, egy barátságos meccs soha nem izgatott igazán. Az olaszok vagy a németek közelmúltbeli legyőzését sem tartom akkora dolognak, mint a svédek vagy a norvégok (utóbbinak éppen ma van az évfordulója, négy éve ezen a napon jutott ki Magyarország az Eb-re) megverését. Persze szép emlék az aktuális világbajnok olaszok legyőzése, kár, hogy annak a meccsnek sem volt semmi tétje. A válogatottnak mindig szurkol az ember (így természetesen tévén keresztül azért követni fogom a stadionavatót, hogyne tenném), de össze sem lehet hasonlítani ezt az Uruguay elleni találkozót mondjuk az Azerbajdzsán elleni hazai mérkőzéssel, és akkor a magyar-szlovákot nem is említettem.

Külön szórakoztató, hogy a mérkőzés hivatalosan Gera Zoltán búcsúmeccse lesz – akit egyébként nagyra tartok természetesen, de a búcsúztatója sajnos valószínűsíthetően egy fradista onániát is jelent(ett volna) a meccs mellékszálaként, ami egy külön ok arra, hogy ne legyek ott pénteken –, ám ő biztosan nem fog játszani. Szegény-szegény szurkolók, akik miatta vettek jegyet... Gerát kicsit tényleg sajnálom emiatt, megérdemelt volna egy igazi búcsúmeccset, mert klubszimpátiától függetlenül a magyar labdarúgás közelmúltjának egyik legnagyobb alakja, de sajnos pont a fradisták azok, akik képesek klubjelvényeket viselni a válogatott meccsein is, ezért nem mentem volna szívesen egy ilyen búcsúztatóra.

Mindezek mellett gondolom senkinek nem fogok újat mondani azzal, hogy kedden sorsdöntő meccset játszik a magyar válogatott Walesben, amennyiben nyer a csapat, Magyarország kijut a 2020-as Eb-re. Nincs olyan ember, akit zavarna akár egy megalázó vereség pénteken, ha utána kedden sikerülne győzni. Ezek után ugyan minek menjek ki a pénteki barátságos meccsre?

Én ott leszek – remélem a magyar válogatott is.