Esőben, hóban és sárban is éljen a foci!
2020.02.14. 13:20
Az idei első meccsélményem február elejére datálódott, pedig nem felkészülési mérkőzésről volt szó. Ennyire korán kezdődött a szezon, de a nézőket ez sem (feltétlen) riasztotta el: a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első körét rendezték szerdán, a III. kerületi TVE pedig Dorogra látogatott.
Ideális ellenfélnek tartottam a Dorogot: közel van, bár egy osztállyal magasabban szerepel, azért nem verhetetlen, a stadionja pedig régi, hangulatos.
Mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, aki ezt így gondolta: közel húszan egy vonattal mentünk Dorogra, ahol a kezdésre ötvennél is több óbudai szurkoló gyűlt össze. Hétköznap, munkaidőben, februárban több mint ötven szurkoló utazott el idegenbe egy harmadosztályú csapatnak szurkolni!
Óriási dolognak tartom ezt még akkor is, ha nem példa nélküli teljesítményről van szó, hiszen például a (még) szintén NB III-as Pécs bármikor fel tud mutatni ilyet. Viszont a másik fele, hogy kis túlzással az NB I-ben sem lenne rossz az ötven néző vendégben. A Felcsútot például hova és mikor kísérik el ennyien?
A beugró 1200 forint volt, ami nem kevés, főleg úgy, hogy a vendégszektorba is hazai oldalon kellett megvenni a jegyet, és a büfét is csak utólag, a kezdés után nyitották ki az óbudaiaknak fenntartott helyen. Vélhetően Dorogon nem számítottak ennyi vendégre... Érdekesség, hogy sorban állás közben a helyi rendőrökkel beszélgettünk arról, hogy mennyire suta megoldás ez, de nem kell aggódni, csak ritkán balhéznak a dorogiak.
Nem aggódtam, személy szerint szimpatikus ellenfélről van szó: az NB II-ben mindig is szurkoltam a Dorognak, egyrészt a közelsége miatt, másrészt azért, mert ezzel a régi stadionnal és a nem befolyásos tulajdonosi körrel már-már outsider klubról beszélünk, pedig mennyivel többet adott ez a város a magyar focinak, mint némelyik NB I-es vagy NB II-es klub, ami az utóbbi évtizedben futott fel...
Sajnos volt pár óbudai szurkoló, aki túl sokat ivott (pedig éppen én sem maradtam szomjas) és az első percektől kezdve a dorogi kemény magot szidalmazta. Szeretném kiemelni, hogy ez nem egy szurkolói csoport szintjén jelen lévő gyűlölet, hanem egyéni akció volt, Óbudán a többségnek nincs baja a Doroggal és nem akar balhét. Ettől még persze, ha lenne provokáció, lenne elég ember arra, hogy beleálljon, de sajnos Dorogon pár óbudai volt a provokátor.
Sajnálom ezt, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezen a szinten ennek az egésznek a foci szeretetéről, a közös hülyeségről kellene szólnia. Az egészséges anyázás persze nyilván kell, hozzátartozik, de feleslegesen nem érdemes ellenségeskedést szítani.
A meccs egyébként csodálatosan kezdődött, Borvetőt rúgták fel a 16-oson belül a dorogi védők, jogos tizenegyes, Bori belőtte, 0–1 a harmadik percben. Megvan az idegenben lőtt gól, vezetünk, nem lehet baj – gondoltam én nagyon naivan.
Az első félidőben előbb az eső, majd a hó (Vagy hódara? Havas eső? Talán az Időkép munkatársai sem tudták volna...) kezdett el ömleni, a hozzá társuló szélben elég kellemetlen volt a meccset nézni. Főleg úgy, hogy ezzel egy időben a Kerületke is szétesett, így a szünetre már 3–1-es hazai vezetéssel vonultak a csapatok.
A meccs előtt elfogyasztott Budweiser-Krusovice nehéztüzérség után a kezdés előtt beszerzett Steffl, hát, mondjuk úgy, nem csúszott... Míg a hazaiban csak ezt lehetett kapni, legnagyobb döbbenetemre az időközben kinyitott vendégoldali büfében Soproni IPA is akadt, így kicsit jobb szájízzel reménykedtem egy szebb folytatásban.
A csapat összekapta magát, egy félidőn át a Kerület dominált a Doroggal szemben, szépíteni azonban nem sikerült. A sok kihagyott helyzet természetesen megbosszulta magát, a 92. percben a Dorog már-már eldöntötte a párharcot egy negyedik góllal, 4–1 lett a vége.
Ez így sajnos szinte esélytelen, pedig centikre és másodpercekre voltunk attól, hogy 3–2 legyen a vége, ami azért még komoly bizakodásra adhatna okot. Jobb csapat a Dorog, de úgy gondolom, nem három góllal. Mindegy, ez a hajó elment, ettől még persze remélem telt házas lesz a visszavágó, amin emelt fővel búcsúzik majd a Kerület. A legjobb 16 közé jutás szép eredmény, de a legfontosabb idén az NB III. Nyugat csoportjának megnyerése.
A közel 400 néző és a hangulat azt mutatja, hogy a Magyar Kupa még ilyen mostoha körülmények között (rossz idő, munkanap) is vonzó szórakozás, csak remélni tudom, hogy az MLSZ törekedni fog arra, hogy szurkolóbarát időpontban rendezhessék ezt a sorozatot, hiszen a labdarúgás a nézőkért van, nem igaz?