November eleje óta nem írtam meccsbeszámolót, egyrészt azért, mert volt egy olyan hétvége, amikor nem voltam meccsen (!), másrészt azért, mert nem voltam olyan meccsen, amiről tudtam volna újat írni. Az elmúlt hétvégén Komáromban jártam a III. kerületi TVE vendégjátékán, azonban történt valami a hétvégén az NB III-ban, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, így meccsbeszámoló helyett más következik. Meccsbeszámolónak annyi legyen elég, hogy Komárom vendégszemmel még mindig jó hely, bár a sör már nem olyan jó, mint amikor (szó szerint) megénekeltem, és nyerni sem sikerült a Kerületkének, igaz, gólt most sem kapott...

Az NB III. Nyugat csoportja helyett tehát a Keleti csoporttal fogok foglalkozni, közelebbről az Ózd helyzetével. A magyar foci hardcore fanatikusai számára nem újdonság, hogy óriási a baj az Ózd háza táján, de most vasárnapig, egészen addig, amíg 29–0-ra ki nem kapott az Ózd Tállyán, az országos sajtóig nem jutott el a dolog.

A magyar labdarúgás félprofi szintje az NB III., a profi bajnokság előszobája, részben profi, részben amatőr csapatokkal. Ebben a bajnokságban nagyon kellemetlen, ha 29 gólt szerez egy csapat egy meccsen, főleg úgy, hogy a Tállya a teljes 48 csapatos mezőny egyik legkisebb klubja, és azért maradt egyáltalán a harmadosztályban, mert – bár leggyengébb, 13. helyen végzett csapatként kiesett – több, NB III-as indulási jogot szerző klub visszalépett, így a feltöltési szabályok értelmében az NB III. legjobb kiesőjeként maradhatott a harmadik vonalban.

A viszonylag komoly múlttal rendelkező, az utóbbi években a megyei osztályokban sínylődő Ózdi Kohász nyáron úgy jutott fel az NB III-ba, hogy nem kellett osztályozót játszania, mert nem vállalta minden csapat a feljutást. Ezt követően nem is kezdett rosszul az együttes, bár végig a kiesőzóna környékén állt a tabellán az Ózd, de tizenkét forduló után csak három csapat tudta őket megverni, emellett egy győzelem és nyolc (!!) döntetlen állt a klub neve mellett a tabellán.

Eddig kívülről nem is látszódtak a bajok, pedig már szeptember óta nem kaptak fizetést a játékosok, majd pedig az utánpótlás hiányosságai miatt (az Ózd nem tudott minden előírt bajnokságban csapatot kiállítani) az MLSZ hétről hétre pontokat vont le a csapattól. A 15. fordulóra – 11 pont levonást követően – nulla ponttal az utolsó volt az Ózd, a csapat pedig nem tudott kiállni a Putnok ellen. Ez volt az első olyan momentum, amikor a klub sanyarú sorsával foglalkozni kezdett a sajtó, ám Gál László klubelnök a találgatásokkal kapcsolatban kijelentette: az Ózdot nem fogják kizárni azért, mert nem tudnak kiállni a bajnoki meccseken. Közben a 14. forduló után, egy újabb pontlevonást követően (ekkor lett nulla pontja az Ózdnak), távozott a klubtól Várhidi Péter korábbi szövetségi kapitány és magyar bajnok edző, aki addig irányította az együttest.

Közben az Ózd egyik játékosa nyílt levélben írt a klub körüli anyagi problémákról, Gál Lászlót nevezve meg a bajok forrásaként. A szurkolók többsége szintén Gál távozásában bízik, aki egyébként korábban szerepet vállalt már a Kispestnél is, pont akkor, amikor a fővárosiak történelmük legsötétebb korszakát élve a másodosztályban szerepeltek.

A 16. fordulóban kiderült, hogy 2019-ben tényleg nem fogják kizárni az Ózdot azért, mert nem állnak ki a játékosok: ehhez három ilyen alkalom kellett volna, viszont az előző fordulóban zömmel 16 éves játékosokkal, de kiállt az Ózd Tállyán, és már csak egy forduló maradt ebben a naptári évben az NB III-ból.

Bár ne tette volna.

Az Ózd 29–0-s vereséget szenvedett a Tállya otthonában. Egy olyan csapattól kaptak ki ilyen brutális mértékben, amely a forduló előtt a pályán öt ponttal szerzett többet, mint az Ózd (ezzel a 12. helyen álltak, az utolsó olyan pozícióban, ami a biztos bennmaradást jelenti), tehát nem éppen a Keleti csoport bajnokesélyeséről beszélünk.

A 29–0 több kérdést is felvet, nem túlzás azt állítani, hogy az alsóbb osztályú foci rajongói körében tegnap délután óta pörög ez a téma.

Sportszerű volt-e, hogy a Tállya 29 gólt rúgott? Le kellett volna-e fújnia a meccset a bírónak? Miért hagyta az MLSZ, hogy idáig fajuljon a helyzet?

Az első kérdésre szerintem egyértelmű a válasz: a Tállya játékosai jól tették, hogy nem alázták meg az ellenfelüket azzal, hogy nem veszik komolyan a meccset. Ami ilyenkor fontos, hogy sportszerűen játsszanak, ne keménykedjenek az ellenféllel, ne szabálytalankodjanak, ne legyenek durvák. Bár a mérkőzést nem láttam, a beszámolók szerint ezt a focisták betartották. A játékvezető nem fújhatta le a meccset azzal az indokkal, hogy komolytalan a találkozó. Az ózdiak ugyan levonulhattak volna, de fontos kiemelni, hogy a fiatal játékosokat vélhetően annyira nem viselte meg a brutális zakó, ugyanis az Ózd utánpótláscsapata (amiben a most felnőtt meccset játszó gyerekek fociznak) rendszeresen kap ekkora veréseket az ifjúsági bajnokságban, a játékosok megszokhatták már ezt.

A többiekkel szemben persze nem túl gáláns (de nem is kell annak lennie egy focicsapatnak), hogy a Tállya 29–0-ra nyert, míg a közvetlen riválisai döntetlent játszottak az Ózddal korábban, amikor még rendes kerettel állhatott ki a csapat. Ez a kérdés akkor oldódik meg, ha az Ózd nem tudja befejezni a bajnokságot, ebben az esetben törlik az eredményeit. Viszont úgy tűnik, a téli szünetig már kihúzza a klub, akkor pedig akár rendeződhet is annyit a helyzet, hogy a tavaszt tisztességesen végig tudják futballozni. Ebben az esetben a Tállya nagy szerencséje lehet az Ózd tragédiája, hiszen ez a 29 gól sokat jelenthet a végén a sűrű mezőnyben, akár a bennmaradásról is dönthet.

A magyar foci nyomorát sajnos jól jellemzi, hogy ez megtörténhetett. Olyan persze bárhol a világon előfordulhat, hogy egy klub megszűnik a bajnokság közben (pár éve Szlovákiában ez az első osztályban esett meg!), de ez, hogy egy elméletileg nem amatőr bajnokságban 29 góllal nyerjen egy csapat, nagyon rossz üzenet. Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Az MLSZ-ben érdemes átgondolni, hogy szükség van-e egy 48 csapatos NB III-ra, ha rendszeresen előfordul, hogy nem vállalja minimum négy-öt feljutó az indulást, ha minden évben előfordul, hogy megszűnik vagy tönkremegy egy csapat a bajnokság közben. Sajnos be kell látni, hogy túl szigorúak az előírások, az első két ligában szereplő 32 klubon kívül nincs még 48 olyan együttes Magyarországon, ami alkalmas lenne egy profi, vagy profinak tűnő harmadosztályra. Vagy szűkíteni kell az NB III-at, és még szigorúbb előírások mellett három profi osztályt csinálni, vagy el kéne engedni azt, hogy három profi liga van az országban, és egyszerűsíteni kellene az indulás feltételeit, akár bővíteni is a mezőnyt 60 (vagy még több) főre, hogy a megyei bajnokságokból könnyebb legyen az átjárás.

Személy szerint az előbbi megoldás tetszene egy szűkített, akár kétcsoportos NB III-mal, és átszervezett megyei bajnokságokkal, de igazából mindegy, csak döntse el végre valaki, hogy mi legyen az NB III. sorsa! Mert azt hat év után (akkor szűkítették le a hatcsoportos NB III-at a mai létszámra, bár három-négy fővel ide-oda változott azóta is a létszám) ideje lenne belátni, hogy ez a félig profi, félig amatőr bajnokság, ahol rendszerint vannak megszűnő klubok és totálisan amatőr csapatok, ám velük együtt profi körülményekkel rendelkező, a másodosztály alsóházába simán beférő együttesek is szerepelnek, egész egyszerűen nem egészséges, és nem tesz jót a magyar klubfutballnak.