Az úszólegenda halálhíréről a Magyar Úszó Szövetség tájékoztatta szombaton az MTI-t.

Székely Éva kilencévesen, a rádió olimpiai közvetítései hatására határozta el, hogy sportoló lesz. A Ferencvárosban kezdett úszni. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. A második világháború alatt zsidó származása miatt nem sportolhatott. 1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza a versenysportba. 1947-ben első női sportolóként úszott versenyen 200 métert pillangó kartempókkal, amikor ez a versenyszám hivatalosan még nem létezett.

Székely Évaa a Nemzeti Sportszövetség életmûdíjasa, lánya Gyarmati Andrea (j) és unokája, Hesz Máté vízilabdázó (b), MTI Fotó: Nándorfi Máté

Az 1952-es helsinki olimpián 200 mellen első, 400 méter gyorson hatodik lett. 1954-ben gyermeke (Gyarmati Andrea, későbbi olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok úszó) születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon. 1956-ban 200 méter mellen olimpiai ezüstérmet szerzett, 1960-ban végleg befejezte pályafutását.

Gyógyszerész diplomát szerzett. 1965-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1960-tól 1969-ig a BVSC, majd az FTC utánpótlás úszóedzője volt. 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította. 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgozott. Több sikeres könyvet jelentetett meg, „Sírni csak a győztesnek szabad” című művével általános elismerést váltott ki. Floridában beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé és itthon is tagja lett a legjobb magyar sportolók egyesületének.