21 év után kedden látogatott újra első osztályú focicsapat tétmeccsen Óbudára. A III. kerületi TVE ellenfele a Mezőkövesd volt: a Kerület egy körrel előbb már kiejtette az NB II. listavezetőjét, így picit lehetett reménykedni a csodában.

Nem örültem a sorsoláskor, azért szurkoltam, hogy tradíciókkal rendelkező, igazi NB I-es klub jöjjön Óbudára, aki ellen igazi futballünnep jöhetett volna létre. Vagy ha nem ez, akkor legyen verhető az ellenfél. Sajnos a Mezőkövesd egyik halmazba sem esett bele, de ettől még természetesen ott voltam a találkozón, végig is szurkoltam azt.

Hiába a jelentős esemény, a munkanap és a déli kezdés megtette a hatását, nem volt telt ház, nagyjából 400-an lehettünk, a Nemzeti Sport szerint 450-en. Vendégek lényegében nem voltak, talán tíz szurkoló érkezett Mezőkövesdről.

Az első félidő komoly küzdelmet hozott, ráadásul – végre – újra egészen sokan szurkoltak a lelátón. Felcsendült egy régi dal is a "nagy öregektől", nagyon jó volt a hangulat! A csapat sokáig állta a sarat, majd amikor éppen sörért voltam, megszerezte a vezetést a Mezőkövesd.

— számos ehhez hasonló beszólás volt, nem hagyta szó nélkül a közönség, a kövesdiek közül valaki színlelt.

— ez volt a másik vonal, és bizony volt benne igazság. A szünetig alig-alig jött ki a kétosztálynyi különbség a csapatok között, az egyetlen feltűnő dolog az volt, hogy a kövesdiekhez képest fejben sokkal lassabbak voltak a hazai játékosok, volt, amikor emiatt nem sikerült helyzetbe kerülni.

Jeszenszky Ádám kapus teljesítményét mindenképpen ki kell emelni, többször is óriásit védett, volt egy elképesztően nagy bravúrja is még 0–0-nál, de később is voltak szép hárításai. Végül ő is lett a meccs legjobbja, megérdemelte! Több ízben éltettük őt egy-egy nagy védése után.

Összességében vidám hangulat uralkodott a lelátón a szünetben és a büfében is, nem tűnt esélytelennek az egyenlítés.

A valóság sajnos ehhez képest brutális módon nyilvánult meg, a Mezőkövesd öt gólt lőtt a második félidőben, hármat tíz percen belül. A Kerület előtt is adódott egy hatalmas gólhelyzet, egy tizenegyes, amit Nagy Olivér sajnos kihagyott.

– kiabálta be valaki gúnyosan, miután síri csend fogadta az ötödik gólt.

A szurkolás sokáig kitartott a nehezebb időszakban is, a sok biztató rigmus mellett 0–5-nél rákezdtem a "csodáltok minket, parasztok" örökbecsűre. Természetesen ez a sör hatása is volt, de maradjunk annyiban, hogy a Mezőkövesd hiába NB I-es, és például a Pécs hiába NB III-as, a Békéscsaba vagy a Nyíregyháza NB II-es, ellenük eszembe sem jutott volna ez. Csak hát ugye ilyenkor már kijön az emberből, hogy a Mezőkövesdet mégiscsak közel 90 évvel alapították később a TVE-nél, és a 2000-es évek közepéig soha nem is jártak magasabban osztályban, mint a Kerület. Szóval ebben a kontextusban a csodáltok minket megállja a helyét.

Ezután a fél lelátó rákezdett a

rigmusra, csodálatos érzés volt! A néhány kövesdi egyébként vette a lapot, és a hatodik gólnál komoly üdvrivalgást rendeztek.

– jegyezte meg egy óbudai szurkoló.

A lelátón tehát sikerült felülmúlni egy NB I-es klubot, a pályán viszont sajnos erre esély sem volt. Tény, hogy a második játékrészben már kijött a különbség, bár én tartom, hogy szerintem hat gól nem volt a két csapat között, de három-négy igen.

Szerencsére mindenki a helyén kezelte a dolgot, mi, szurkolók is úgy éreztük, ez a meccs egy ajándék a szezon végén. Ezt nyilatkozta a lefújás után Buzsáky mester is. Én egyedül az óbudai kapust sajnálom, nem érdemelte meg, hogy hat gólt kapjon ezen a találkozón.

A lefújás után a játékosok kijöttek pacsizni a szurkolókhoz, akik pedig megtapsolták a csapatot a súlyos vereség ellenére is. Bár egy-két focistán látszódott, hogy nagyon csalódott, de nem volt miért, hiszen egy NB I-es klub ellen tényleg ajándék volt ez a találkozó.

Az NB III. és a Magyar Kupa tavasszal folytatódik, az NB I-ben és az NB II-ben még lesz két forduló idén. Terveim szerint így lesz még egy meccsbeszámoló 2018-ban, a következő évet pedig majd néhány különlegességgel fogom kezdeni a sorozatban, de erről később!