Az első dokumentált haláleset a futballpályán 1889 januárjában történt. 1947-ig öt hasonló tragédiáról adtak hírt, utána azonban folyamatosan nőtt az esetszám, 2000-től napjainkig harminc labdarúgó lelte halálát a pályán, 24 ízben szívműködési rendellenesség következtében. Dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott tanára szerint a jövőben tovább szaporodnak az efféle esetek. Nem csupán a hírközlés fejlettsége, a pontosabb diagnosztika miatt.

– nyilatkozta a 888.hu-nak Papp professzor. „A nagy nyomás, a megfelelési kényszer az edzőnek, a szurkolónak és az eredmények hajszolása nincs jó hatással az egészségre. Gondoljon csak bele, hetente két-három mérkőzést játszanak. Az edzéseken csak a kemény fizikai terhelés éri a testet, de nem adnak ki száz százalékot magukból. A meccseken azonban folyamatos a pszichikai nyomás, másodpercenként döntéseket hoznak, ehhez már nem száz, inkább százhúsz-százharminc százalékot kell beletenni. Napjaink modern gladiátorai az élsportolók, akik azáltal, hogy kizsákmányolják a testüket, nagyobb veszélybe kerülhetnek. Az egyre gyakoribb szívkamra-fibrillációnak nincsenek pontosan meghatározható, biztos jelei, nehezen megelőzhető, kivédhető a hirtelen szívleállás. Ha a szívizom szabálytalanul rángatózik, nem pumpál elég vért a szervekbe, annak következményei vannak. A megelőzés egyik eszköze az alapos műszeres szűrővizsgálat, és természetesen a legapróbb, legfinomabb figyelmeztető jeleket is komolyan kell venni. Az elhárítás mellett az újraélesztésre is jól fel kell készülni. A dán futballista esetében is életmentő volt a gyors és szakszerű beavatkozás, máskülönben tragédia történt volna. Erre a területre érdemes nagy erőket összpontosítani. S még egy megjegyzés: a Covid-járvány hosszabb távú, szívizomra gyakorolt káros hatásairól egyelőre keveset tudunk, ez is egy speciális, további kutatást igénylő szempont.”

Magyar futballtragédiák

1978 – Staller Tamás, az NB II-es Bp. Spartacus kapusa a Malév elleni MNK-selejtezőn egy védés után a földön maradt, és már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

1993 – Kovács Gábor, a Rákosszentmihályi AFC labdarúgója egy előkészületi mérkőzésen szívroham következtében elhunyt.

1993. szeptember 7. – Zsiborás Gábor, a válogatott kapusa az edzésen összeesett. Kómás állapotban szállították kórházba, ahol egy héttel később meghalt.

2002. július 20. – A Körmend–Barcs találkozón a 23 éves Dárdai Balázs, a vendégek játékosa a pályán lelte halálát – édesapja és edzője, id. Dárdai Pál szeme láttára.

2003. június – Lapath Iván, a Józsefváros 23 éves kapusa egy ütközés következtében összeesett, és a helyszínen életét vesztette.

2004. január 25. – Fehér Miklós, a Benfica 24 éves magyar válogatott csatára a Guimaraes elleni mérkőzésen szívinfarktust kapott, majd a kórházba szállítást követően meghalt.