Talán senkinek sem kell bemutatni, mit is jelent a DAC és a Slovan rangadója, mégis kezdjük egy kis gyorstalpalóval. A Dunaszerdahelyi AC 1904-ben alakult, a mai Szlovákia egyik legpatinásabb együttese. A csapat az 1980-as években szerepelt először a csehszlovák első osztályban, ahol komoly sikereket értek el, a harmadik és a negyedik helyen is végeztek, 1987-ben pedig megnyerték a csehszlovák kupát is. A csapat a felvidéki magyarok legnépszerűbb klubja, amely rendszerint több magyart is foglalkoztat.

A DAC ősi ellenfele a pozsonyi Slovan. A Slovan a szlovák nacionalisták kedvenc csapata, egyben az egyik legsikeresebb együttes Szlovákiában. Érdekesség, hogy bár a szurkolói gyakran énekelnek és kiabálnak magyarellenes rigmusokat, a csapat szinte mindig foglalkoztatott magyar labdarúgókat, jelenleg Holman Dávid és Csikós Erik játszik ott.

A két csapat összecsapásain előfordulnak botrányok, a legemlékezetesebb a 2008. november 1-jén lejátszott találkozó. Ekkor a szlovák rendőrök minden előjel nélkül rátámadtak a magyar szurkolókra, ütötték-verték őket, miközben a Slovan-drukkerek petárdákat dobáltak a magyarok felé, valamint tapsoltak a rendőrattak alatt. Egy fiatal szurkoló életveszélyesen megsérült.

Szerencsére a mostani meccsen már nem kellett ilyenre számítani, a Slovan elleni derbin adták át a MOL Aréna főtribünjét, így az ünnepi hangulat adott volt.

A stadion teljesen megtelt, 10 200 néző látogatott ki. A kezdés előtt már hatalmas volt a hangulat, majd következett a Nélküled, amit élőben is közvetítettünk. Érdemes felidézni, hogy szólt ez a dal!

A kezdésnél látványos koreográfiát mutattak be a szurkolók, a drukkolás pedig végig kitartott. Ennek ellenére az első félidőben a játék nem volt túl magas színvonalú, ráadásul Holman szabadrúgása után egy fejesből vezetést szerzett a Slovan.

A szünetben meglepve vettem észre, hogy Csíki Sört mérnek a büfében. Persze érthető, hogy a felvidéki magyarok klubja magyar sört kínál a büfében, de én valamiért "Bázsántra" számítottam. Igaz, teljesen mindegy volt, mert autóval érkeztem a helyszínre...

A második játékrészre a tábor széléig is eljutottam, így egy jobb hangulatú helyről követhettem a találkozót. Ami az utolsó félórában ráadásul jobb is volt. Előtte az 55-60. perc környékén egy tragikomikus megjegyzést tett valaki mögöttem:

Persze többen rászóltak, hogy ugyan már...

A hangulat a 65. perc után lett az igazi, ekkor egyenlített a DAC Pacinda góljával. Szinte lemásolták a hazaiak a vendégek első félidei találatát.

A gólnál egyébként kiderült, hogy nem sokkal mellettem két szlovák foglalt helyet. Többen körbevették őket, a verbális sértésekkel (amiket nincs értelme felidézni, amit csak el lehet képzelni, az volt) néhányan nem akartak megelégedni, verekedni szerettek volna. Ezt szerencsére megakadályozták a biztonságiak, a két szlovák pedig halkabban nézte végig a meccs hajráját, és csendben tűrték a magyar sértéseket, amiket láthatólag nagyon jól értettek.

Közben a pályán is feszültebb lett a hangulat, a szlovákok egyre többet színleltek.

— kiabálta egy szurkoló mellettem, majd miután a Slovan-játékos felkelt, hozzátette:

A szokásos sértegetések és bírózások mellett mindenképpen ki kell emelni azt, amitől a DAC-Slovan sokkal több, mint egy meccs. Több olyat is hallottam, hogy

A végén pedig a győzelem után könnyes szemmel fogott kezet mindenkivel egy bácsi, közben azt mondogatta, hogy

A 83. percben szerezte a győztes gólt Kalmár, innen nagy ünneplés ment, igaz, egyszer-egyszer elcsendesedett egy-egy pillanatra a nézősereg, amikor a Slovan komolyan veszélyeztetett. 2—1 maradt a vége, a lefújás után nagy ünneplés kezdődött, a közönség elénekelte a Himnuszt.

Hatalmas élmény volt ez a meccs, a hangulata egy jobb válogatott mérkőzéséhez hasonlítható. Jó érzés volt átélni ezt, és megmutatni, hogy ki van otthon a Csallóközben...