Amikor előkerül az a kérdés, hogy miért alacsony a magyar bajnokság nézőszáma, akkor a számos lehetséges válasz egyike az, hogy a családok nem járnak meccsre. Ez persze csak félig-meddig igaz, hiszen a legtöbb mérkőzésen látni gyerekeket is, de tény, hogy nem egy vonzó családi program egy bajnoki meccs. Az MLSZ – papíron – azért dolgozik, hogy ez ne legyen így, ám gyakorlat viszont mást mutat, hiszen számos olyan intézkedést hozott már, ami arra volt jó, hogy egyre kevesebb család látogasson ki a futballpályákra: klubkártyák bevezetése, a meccsek sokszor lehetetlen időpontra (sőt, olykor helyszínre) pakolása stb., a sort még lehetne folytatni. Persze nem szabad elmenni a játék színvonala mellett sem, ami nem jó, de az nem volt jó húsz éve sem, pedig akkor jóval többen jártak meccsre.

Az elmúlt hétvégén viszont egy remek példát láttam arra, hogy egy szintén nem túl magas színvonalú bajnokságban hogyan teszik a családok számára vonzóbbá a meccsre járást. A példa sajnos nem magyar, hanem – akik régóta követik a Pörge szurkol Facebook-oldalt és sorozatot, azok biztosan nem fognak meglepődni – cseh.

A múlt szombaton Csehország közepén, Pardubice közelében, Chrudimban jártam meccsen. A túrám fő célja természetesen nem ez volt, de ha már többedmagammal arra jártam, nem hagyhattuk ki, hogy ne tegyünk látogatást a cseh futball világába. Sajnos a Bohemka pályára lépése ezúttal nem jöhetett szóba, így végül a környéken a Chrudim–Dukla Prága találkozó tűnt a legérdekesebbnek. A másodosztály egyik középcsapata fogadta a feljutásra és bajnoki címre is esélyes, az első ligából tavaly kieső fővárosi klubot.

Vállaltan a klubház erkélye a VIP...

A mérkőzés 10:15-kor kezdődött, tehát nem éppen a legbarátságosabb időpontban. A beugró 70 korona (körülbelül 900 forint) volt, míg a benti büfében 30 koronáért (380 forint körül) lehetett kapni sört (Radegast), 60 koronáért pedig kolbászt mustárral, tormával, kenyérrel. Néhányaknál láttunk virslit is. Magyar szemmel nézve ez egy igazi deluxe sportbüfé, de Csehországban teljesen szokásos kínálat.

De nem is ettől családbarát ez a pálya! A büfé mellett, az egyik kapu mögött egy kisebb játszótér kapott helyet, míg a lelátóval szembeni hosszanti oldalon a pálya mellett kis füves terület található, ahol kapukat állítottak fel a focizni vágyó gyermekeknek.

A kezdés előtt 15-20 perccel is voltak már a játszótéren.

Balra a büfé, jobbra a játszótér sejlik fel.

Természetesen a kellemes időjárás is hozzátehetett a dologhoz, mindenesetre felemelő és egyben meglepő látvány volt ennyi babakocsis fiatal nőt, kisgyereket és családot látni egy meccsen.

Egyébként is szerencsés választás volt a találkozó: az első félórában minden úgy alakult, ahogy várni lehetett. A Dukla lefocizta hazaiakat, és hamar kétgólos előnyre tett szert. A félidőig lehetett volna három-négy gól is ez az előny úgy, hogy egy tizenegyesből szépített a Chrudim.

Az első félidőben a prágaiak örülhettek (előtérben a Dukla edzője).

A hivatalos nézőszám 1353 volt, pedig csak egy kisebb fedett lelátó található a sporttelepen, egyébként csak állóhelyek állnak a nézők rendelkezésére. Meg persze a büfé és a játszótér...

A helyi ultrák.

A második játékrész egészen más focit hozott, a Chrudim beszorította a Duklát, egyenlített, majd a tejesen kitámadó prágaiakat le is kontrázták a hajrában, ezzel 3–2-es sikert arattak. A hazai győzelem amúgy is meglepetés (5,5 volt rá az odds a meccs előtt), hát még így, hogy kétgólos hátrányból jött vissza a Chrudim!

Az MLSZ illetékesei egyébként biztosan a szívükhöz kaptak volna, és a magyar szövetség családbarát szavazásain a játszótér ellenére is negatív értékelést kapott volna a stadion: több ízben trágár rigmusok is elhangzottak a pályán, sőt, a lefújást követően még némi pirót is használtak a hazai ultrák!

A meccs végén már a hazaiak lehettek boldogabbak.

A káromkodás egyébként abban merült ki, hogy mindkét Dukla-gólt követően szidni kezdte a hazai közönség egy része a fővárosiakat (Prazská kurvy..., tovább nem tudom, de ez is elég beszédes, fordítást sem igényel), míg egyszer a prágaiak válogatott sértésekben részesítették az előttük tébláboló bírót. Ez egyébként újfent bizonyította számomra, hogy a cseh futballközeg nem sokban különbözik a magyartól, ugyanúgy utálja egymást a vidék és a főváros, ugyanúgy utálják egymást a fővárosi csapatok, ugyanúgy vannak politikai ellentétek, piró és néha még verekedések is. A játék a Slavia, esetleg a Plzen és a Sparta meccsein képvisel szignifikánsabban magasabb szintet, egyébként ugyanaz, amit itthon is megszokhattunk. Ennek ellenére sokkal több a néző, az emberek kimennek a meccsekre (pedig világszínvonalú hoki is van az országban). Sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy az MLSZ felelőssége igen nagy (persze nem kizárólagos) abban, hogy ez így alakult.

A szombati mérkőzés lefújása után ezek a gondolatok kevésbé foglalkoztattak, inkább örültem annak, hogy egy remek hangulatú és jó színvonalú meccset láttam egy bágyadt szombat délelőtt. Egyszer talán eljön az az idő, amikor ugyanez megtörténik Magyarországon úgy, hogy közben szintén számos lurkó, anyuka és család nézi a meccset vagy játszik a pálya mellett...

A héten egyébként a magyar foci utánozhatatlan világából is várható meccsbeszámoló, tehát érdemes lesz visszanézni az oldalra!