Az előző héten ugyan elkezdődött a szezon a magyar foci első három osztályában, ám egyikben sem volt sok örömöm, amit csak tetézett az UEFA undorító döntése, így klasszikus meccsbeszámoló még nem is született a szezonban. Némi meglepetésre nyert az Újpest (idegenben a DVTK ellen 2–1-re), de a hétvége legjobb szórakozása nem az volt számomra, hanem az NB III-ban megrendezett Felcsút II–III. kerületi TVE találkozó, mely szintén 1–2-es eredménnyel ért véget. Ezt ráadásul nem tévében, hanem a helyszínen követhettem végig!

Az első vidéki túrája a Kerületkének tehát Felcsútra vezetett: nem nagy táv, cserébe korán kezdődött a meccs, már 11-kor. Tavaly ősszel egy jó hangulatú túrát és 2–2-es döntetlent hozott ez a leosztás, idén pedig már a felütés is erős volt: 10:40-kor vettük az első sört egy falusi benzinkúton 30 fokban.

A szokásos edzőpálya, ahol a harmadosztályú bajnokikat rendezik Felcsúton

Szokás szerint nem a Pancho Arénában, hanem mögötte, egy edzőpályán játszott a Puskás Akadémia II., azaz az igazi Puskás Akadémia, a ténylegesen akadémistákból álló felcsúti focicsapat. Körülbelül 30-40 vendégszurkoló érkezett Óbudáról, a lelátó elrendezése miatt nem tudom megtippelni, mennyi lehetett a hazai néző, de összesen 100-200 között lehetett a létszám annak ellenére, hogy a belépés ingyenes volt.

Összesen négy drapink volt (itt nem látható mind), ez ahhoz képest egészen sok, hogy mennyien voltunk... :D

A meccs jól kezdődött, az első percektől kezdve egyértelmű volt, hogy a III. kerületi TVE jobb csapat, az volt csak a kérdés, mikor születik meg az első gól: a 14. percben, elég hamar tehát. A folytatásban az volt a kérdés, mennyi gólt lő még a Kerület, a szünetig még egy jött össze úgy, hogy Rajczi kihagyott egy tizenegyest, illetve volt még a csapatnak négy-öt ziccere.

Gondoltam megörökítem Rajczi első óbudai góljának előkészületeit, erre nem kihagyta a tizit a mester? Most belefért, akkor kell berúgni, amikor igazán kell!

A második játékrész elején egy furcsa 11-esből szépített a Felcsút. A gólnál felcsendülő induló egyébként csodálatosan önkritikus, van egy olyan sora, hogy „minden gól ajándék”. Többen megjegyezték, hogy „nektek tényleg az”.

Itt térnék ki a játékvezetésre, ami rettenetes volt: a mezőnyben összevissza fújt a spori, többször ítélte felül a partjelzőit hibásan, ráadásul a lapokkal sem volt következetes. Egy újabb téves ítélete után páran a szokásos anyázások mellett rákezdtünk egy „UEFA-maffia, MLSZ-maffia!” skandálásra is. Nem ez volt az egyetlen utalás a botrányos craiovai meccsre!

– szólt be egy szurkoló már viszonylag hamar a bírónak.

Az utolsó félórában is sokkal veszélyesebb volt a TVE, de sajnos a rossz helyzetkihasználás miatt izgulni kellett a végén. A hangulatot fokozta a bíró ténykedése, végig kapta az ívet a sporttárs, külön szórakoztató (és bosszantó) volt, hogy a „hülye vagy, hülye vagy!” skandálás miatt ránk szólt a hangosbemondó.

Járt a kölcsönös taps a végén, sőt, az indulót is elénekeltük!

Az eredmény végül nem változott, maradt a 2–1 a Kerület javára, nagyon fontos győzelem volt ez idegenben a szezon elején. A lelátói hangulat és a mutatott játék is fényévékkel jobb volt az első fordulóhoz képest, most nem volt feszültség és apátia, helyette jó hangulatú és néha egész hangos szurkolás ment, míg a csapat szinte gálázott, csak azokat a fránya helyzeteket kellett volna jobb százalékban értékesíteni, mert biztos lesz olyan, amikor meg fogja magát bosszulni, ha hat-nyolc ziccer marad ki…