Õrült Európa-bajnokságnak lehetünk eddig szemtanúi. A fogadóirodák dörzsölik a tenyerüket, a tulajdonosok azon elmélkedhetnek, hogy hol vásárolják meg legújabb luxus nyaralójukat. A papírforma, amely csak információs értékkel bírt ezen a tornán, az elmúlt borulásnak indult.

Michel Planiti elmélete, hogy a kisebb válogatottaknak is helye van a kontinensbajnokságon bizonyítást nyert. Ennek mi magyarok is nagyon örülhetünk. Bernd Stock és legényei megmutatták, hogy van spiritusz a válogatottban, képes eredményeket fel mutatni. Ha ezen az úton folytatja fejlődését, kellemes jövő elé nézhetünk, tiszta szívből szurkolhatunk Dzsudzsákéknak.

Mindezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem: nincs feltétlenül lefutott meccs az Európa-bajnokságon. Minden egyes pillanatban meg kellett küzdeni a pontokért, a továbbjutásért.

Természetesen érvényes ez a házigazda franciákra is, akik este 9-kor a döntőbejutásért játszhatnak Németország ellen. Lássuk be, számukra eddig tartott a relatív sétagalopp. Szó sincs arról, hogy azt feltételezném, hogy az Eb előtt irányított volt a sorsolás, de az elődöntőig nagyon szerencsésen elkerülték a gall kakasok a vérszomjas cápákat.

A csoportmérkőzések folyamán először a túlértékelt románokkal néztek farkasszemet. Nem volt könnyű menet, de hozták a kötelezőt a torna nyitómérkőzésén.

Következtek az albánok, akiknek kijutása körül kisebb botrány is volt, hogy esetleg nem csak a pályán tettek azért, hogy az Európa-bajnokság mezőnyébe jussanak. Nem nyert bizonyítást a dolog, magyar szemmel mégis kicsit aktuális. Az albán bajnokot épp szerdán zárták ki a Bajnokok Ligájából, ráadásul ezek után precedens nélküli döntést hozott az UEFA. Az albán pontvadászat második helyezettje kapta meg a jogot, hogy a BL-ben induljon úgy, hogy előtte már szerepelt az Európa Ligában. A Fradi így mégis kénytelen játszani a selejtező második körében. Mégis, ez meg hogy? Szóval, a derék albánok nem nagyon tudtak ellenállni a francia rohamoknak.

Jött az első nagyobb hal - de korántsem a cápa -, Svájc. A mérkőzésnek szemszögükből már nem volt különösebb tétje 6 ponttal a zsebben. Talán erre is fogható, hogy a már combosabb svájciakkal nem bírtak (0-0)

Következtek a lelkes írek, akiknek a válogatottja nem túl technikás, de megalkuvást nem tűrő játéka belophatta magát egy pár szívbe, de ha a csapat nem, a szurkolóik biztosan. Megnehezítették a házigazdák dolgát, de a már említett papírforma végül diadalmaskodott. Nem feledhetjük, hogy a francia egy jó csapat.

Amikor véget ért a csoportkör, a szakemberek az mondák, hogy a gallok a halálágba kerültek, ami igaz is. Csak ennek az ágnak a kényelmesebb oldalára, hiszen az írek után jöttek az izlandiak, akik aztán tényleg mindenki szívébe belopták magukat, de nem a briliáns játékuk miatt.

Románia, Albánia, Svájc, Írország és Izland. Ez volt Pogbáék útja az elődöntőig. A következő akadály pedig Németország. A világbajnok! A cápák cápája.

Elvitathatatlan tény, hogy Franciaország megérdemelten jutott el idáig. Azt sem állítom, hogy piros szőnyegen meneteltek a legjobb 4-ig. Nemcsak a cipőjüket tették ki a pályára. Viszont ez a menetelés csak akkor nyer igazi értéket, ha megverik Németországot. Ez egy olyan feladat, amilyenhez hasonlóval eddig nem találkoztak az Eb-n. A papírforma azt súgja nekünk, hogy a németek túl rágós falatok lesznek a galloknak. De ezen a tornán megtanultuk, hogy az mennyire borulékony.