Abban ugyanis semmi követendő és becsülendő nincsen, hogy egy ígéretes labdarúgó (de ez általánosságban is igaz az élet bármely területén munkálkodó egyénre) a lehető legalantasabb, legemberalattibb módon herdálja el a tehetségét.

Azzal, hogy Dzsudzsák nem hozta ki magából a maximumot, és nem futott be olyan karriert, amilyenre a képességei alapján predesztinálva volt, azt a közösséget árulta el, köpte szemen, amely őt felnevelte, dédelgette, amely közösség már nagyon ki volt (ki van) éhezve arra, hogy a soraiból egy világklasszis labdarúgó kerüljön ki.

De Dzsudzsák most újfent bebizonyította, hogy túl sokat vártunk tőle, és valójában nem más, mint egy pénzéhes futballk888rva, egy nagyképű senki.

Nem most mutatta ki először a foga fehérjét. Már akkor is lehetett tudni, hogy itt nem egy elhivatott sportolóról van szó, amikor 2011-ben a PSV Eindhovenből az orosz Anzsi Mahacskalába igazolt.

Tette mindezt úgy, hogy neves nyugat-európai kérői voltak, és a PSV-ben is folytathatta volna, amit elkezdett. Vitán felül áll ugyanis, hogy a Hollandiában eltöltött évei alatt klasszis teljesítményt nyújtott, joggal remélhettük, hogy a magyar futballnak újra lesz egy topjátékosa.

Igen, korunk szélsőségesen materialista világszemélete alapján ezt helyesen is tette. Csakhogy vannak olyan kézzel meg nem fogható, kilóra meg nem vehető értékek, ideák, melyek egy Ember (így, nagybetűvel) számára összemérhetetlenül többet érnek, mint a pénz meg a vagyon.

Dzsudzsák, miután az Anzsiban nem alkotott maradandót, országon belül váltott klubot, és a Dinamo Moszkva játékosa lett. 89 meccsen szerzett 13 gólt, ami édeskevés egy olyan támadó szellemű labdarúgótól, akinek olyan bal lába van, mint neki.

A sportszakmailag nem sokat, de anyagilag annál többet érő oroszországi évek után újfent lehetősége lett volna a mi kis Balázskánknak, hogy végre felnőjön, és a sportkocsik, luxuspartik és elitk888rvák világából egy kicsit is kitekintsen, egy kicsit is elgondolkodjon azon, hogy habár

Ha azonban mégis, életútja elrettentő példa lesz. Õ pedig egy antipéldakép, akire minden gyerek „lenéz” majd, aki igazi futballista akar lenni.

De nem, Balázska megint meghúzta a váratlant (bár ez ekkortájt már nem is volt olyan meglepő tőle), és a „világhírű” Bursasporba igazolt. A török csapatban 23 mérkőzésen csalta a futballt, majd végre valahára a helyére került: a pénzéhes, jó marketinggel rendelkező, valaha tehetséges labdarúgók Mekkájába, az arab világba igazolt.

Az Egyesült Arab Emirátusok élvonalában szereplő Al-Vahdában 2016 és 2018 között 43 mérkőzésen játszott, és mindig ügyelt rá, hogy július elején beleférjen a szabadidejébe a Balaton Sound. Hiszen egy kis páváskodás és bulikázás "celebek" társaságában sosem árt, ha egy vérbeli futballk888rváról van szó.

Minden rossz ellenére, amit leírtam, úgy érzem, hogy még ezt a hét elherdált évet is megbocsátotta volna neki mindenki, ha most hazaigazol (vagy valamely nyugat-európai bajnokságba – mert akármilyen meglepő, kérői még mindig akadtak), és segíti a Vidit az Európa-ligában.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg mindenféle reális elvárás nélkül, hogy a nevelőegyesülete, a Debreceni VSC is minden bizonnyal tárt karokkal fogadta volna, de egy ekkora antipéldaképtől ez lett volna a lehető legváratlanabb lépés.)

Balázska kitartott, és nem adta lejjebb az igényeit, pedig az igazat megvallva egy teljesen átlagos játékos lett volna az NB I-ben, semmivel sem emelkedett volna ki a többi focista közül.

Úgy tűnik tehát, leesett volna a karikagyűrű az ujjáról, ha pár millióval kevesebbért kellett volna csinálnia a  – tőle az elmúlt években már jól megszokott – nagy semmit, úgyhogy nagyszerű érzékkel írt alá ismét egy arab csapathoz.

Sok sikert kívánok Dzsudzsák Balázsnak az Egyesült Arab Emirátusokban! Kívánom neki, hogy annyira jól érezze magát odakint, hogy maximum a Balaton Sound erejéig jöjjön haza, hiszen az az ő igazi világa, nem a magyar válogatott.

(Mindeközben Szalai Ádám, aki Dzsudzsák teljesen jogos mellőzése óta a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, és aki nem mellesleg feleakkora tehetség sem volt, mint Balázska, Bajnokok Ligája mérkőzésen játszott kezdőként 75 percet a Hoffenheim csapatában. Mindenki vonja le a megfelelő következtetéseket.)