Lassan harminc éve olyan közegben élek, amelyben napról napra magas elvárásoknak kell megfelelni, ezért nehezen tudom elképzelni, hogy olyan környezetbe menjek vissza, amelyben ez kevésbé érvényes. A gyökereimet sohasem feledem, büszke vagyok rá, hogy a szülőföldemet képviselhetem, de a hazatérés egyelőre nem aktuális. Amikor leteszem a lantot, életem utolsó tíz-tizenöt évét Magyarországon, a Balatonnál szeretném eltölteni, de amíg a futballban dolgozom, olyan társakat szeretnék, akikben ugyanúgy megvan a motiváció és a tudáséhség”

Mindkettő. Több olyan magyar szakemberrel tartom a kapcsolatot, aki hozzám hasonlóan gondolkodik, és sajnos legtöbbször azt hallom tőlük, hogy az otthoni közegben nehéz eredményt elérni. Örömteli, hogy a kormány sok pénzt áldoz a sportra, az akadémiák felépítésével is egyetértek, de ott a kérdés: ha a körülmények Európa-szintűek, miért nem termelünk minőséget?”

Ha a gyönyörű színházban bársonyszékek várják a közönséget, de csak tíz-tizenöt néző vált jegyet, nem lehet, hogy a színészek képességeivel vagy az előadás színvonalával vannak gondok? Sajnos a mi színházunk minősége nem változott az utóbbi évtizedekben. Talán nem fektetnek elég energiát a szakmai munkába, az is lehet, hogy kevés képzett szakember dolgozik Magyarországon, esetleg rossz a rendszer, de valamiért nem működik. Otthon időnként még mindig a Pató Pál-féle »Ej, ráérünk arra még!« gondolkodás uralkodik, és nem tesszük magasra a lécet, nehogy később a minőségi produktum legyen a mérce.”

Erős kontrollt kell a rendszer fölé helyezni. Sajnos az ember eredendő bűnnel születik, könnyen enged a csábításnak. Ha nincs ellenőrzés, a többség a kiskapu felé indul. [...] Ha a legerősebb magyar csapatok harmadik és negyedik vonalból érkező légiósokat szerződtetnek, a nézőszám és a színvonal sem lesz magasabb. [...] Nézzük meg Izlandot! Nincsenek olyan stadionjaik és akadémiáik, mint nekünk, de olyan rendszert alakítottak ki, amelyben becsvágyó, öntudatos és szorgalmas gyerekeket nevelnek.”

Technikailag, taktikailag és fizikailag bárkit fel lehet készíteni, de a megfelelő mentalitást sokkal nehezebb kialakítani. Ha a gyerek túl korán százezres fizetést kap, kiölik belőle a megfelelő értékeket. Márpedig ha a tartás hiányzik a srácból, az első nagyobb szél elfújja.”

Édesapám mindig azt mondta, csak akkor lehetek több az átlagnál, ha többet is dolgozom az átlagnál. Sohasem ment oda az edzőhöz, hogy tegyen be a csapatba, csak nekem mondogatta, hogy még jobban kell teljesítenem”

Fontos lenne, hogy az akadémiai szerződésre és az NB I-es szereplésre a magyar tehetségek ne végcélként, hanem állomásként tekintsenek. Ellenkező esetben még hosszú évekig üresen maradnak a bársonyszékek."