A Magyar Kupa idei legnagyobb menetelését a Soroksár mutatta be: NB II-esként eljutottak a legjobb négy közé, ott pedig az első meccsen tisztességesen helytálltak a Honvéd ellen. Ám mégsem ez motivált arra, hogy a visszavágóra kimenjek.

Soroksáron kétszer jártam ezt megelőzően, először még tudósítani, aztán a saját szórakozásomra. Utóbbi alkalommal megfogadtam, hogy ide soha többé nem jövök, kizárólag a vendégszektorba, ha lesz egy olyan ellenfél, amikor érdemes. Ez az alkalom most jött el.

Ha már a Magyar Kupáról van szó, nagyon fontos megjegyezni, hogy ez a Soroksár nem jogutódja annak a Soroksári AC (és Soroksári FC) nevű együttesnek, mely egyszeres kupagyőztes, és tíz alkalommal is szerepelt az NB I-ben. Az a csapat az 1960-as években végleg, jogutód nélkül szűnt meg, a mai Soroksár SC 1999-ben alakult meg, rá egy évre pedig a Csepel indulási jogán került fel a harmadosztályba.

Kicsit aggódtam a szerdai meccs előtt, mert kétszer is elfogytak a jegyek a vendégszektorba, ám a Kispest harmadjára is kapott egy adag jegyet (250-et a harmadik körben), így szerencsére aznap is tudtam belépőt venni. A kezdésre persze nem értem oda, de az első tíz perc végére már igen.

A belépő ezer forint volt, amit korrektnek tartok. Ahogy az is szép, hogy a szokásostól eltérően itt Paulanert kapni, igaz, 590 forintba kerül, de így is az egyik legjobb sör a magyar pályákon. Persze, egy német faluban végül is elvárható a német sör a focipályán...

Viszonylag nagy rendőri készültség előzte meg a meccset, ehhez képest teljesen nyugodt volt a hangulat, mindkét oldal a sajátjait (illetve a fradisták is a Soroksárt) biztatta, egymást gyalázó rigmus alig akadt. A kedélyeket azért kicsit felpaprikázta, amikor a 16. percben büntetőből vezetést szerzett a Honvéd.

A tizenegyes befújása után szépen elindult az anyázás a túloldalon, szerencsére ezeknek a nagyját nem hallottam, a vendégben szurkolás volt. A 28. percben hangzott el az első ellenfelet szidalmazó rigmus, nem túl meglepő módon a "Lipcsei Peti, lófejű g888ci" volt az. Erre válaszoltak is páran, egy öblös

felkiáltással, ami át is hallatszott a vendégoldalra.

A szünetig már sok izgalmas nem történt, a Soroksár próbált egyenlíteni, a Honvéd láthatóan elégedett volt az eredménnyel, nem erőltették a támadásokat.

A második játékrész első felében a Soroksár jobban futballozott első osztályú ellenfelénél, több ízben Horváth András bravúrja kellett ahhoz, hogy maradjon 0–1 az állás. Közben egyszer megint felcsendült a Lipcseit gyalázó nóta, de ez volt szinte az egyetlen beszólás. Ami még meglepett, hogy a 60. perc körül kivezettek a rendőrök egy nőt a hazai oldalról úgy, hogy a vendégszektor bejáratán vitték ki. El nem tudom képzelni, hogy ennek mi lehetett az oka.

Az utolsó pár percben ismét dominált a Honvéd, a 88. percben pedig Danilo el is döntötte a továbbjutás sorsát. Sőt, ez sem a slusszpoén volt, a 91. percben Kukoc beadását Tischler közvetlen közelről fejelte a kapuba, a vége 3–0 lett a Honvéd javára.

Az utolsó gólt olyan helyről láttam, ahonnan Tischler pont nem látszott, így a környezetemmel együtt azt hittük, Tonci Kukoc bebizonyította, hogy tényleg övé az NB I. legjobb bal lába, és bal külsővel a hosszú felsőbe tekert. Nem, "csak" külsővel olyan jól ívelte fel a labdát Tischler fejére, hogy abból gól született. Ez így utólag külön poén nekem, egy korábbi újpesti is betalált a kis Fradi kapujába, annál jobb.

5–1-es összesítéssel jutott a Honvéd a döntőbe, ahol a Vidi lesz az ellenfele. A Soroksár egyébként megérdemel minden elismerést a meneteléséért, és minden antipátiám ellenére azt is szép volt látni, hogy a sima vereséget szenvedő csapatát megtapsolta a hazai közönség.

A következő héten egy kis különlegességgel jelentkezik majd a sorozat.