Belgium története legjobb eredményét érte el, ezt megelőzően egy negyedik hely volt számára a csúcs 1986-ban, amikor a bronzcsatában 4-2-re kikapott Franciaországtól. Az 1966-ban világbajnok angolok is másodszor játszottak harmadik helyért, és előzőleg, 1990-ben ők is alulmaradtak, mégpedig 2-1-re az olaszokkal szemben. 

A belgák nagy lendülettel vetették bele magukat a játékba, már a negyedik percben vezetést szereztek, és azután is több ígéretes akciót vezettek. Bő negyedóra elteltével magára talált az angol csapat, ennek eredményeként kiegyenlítettebbé vált a küzdelem. Ekkor már többnyire a két tizenhatos között zajlott a passzolgatás, a kapukhoz nehezebben jutottak el a felek. Ezzel együtt akadt helyzete az angol együttesnek is, a befejezések azonban nem voltak pontosak. A szigetországiak birtokolták többet a labdát, de statikusan futballoztak, kevés elképzeléssel támadtak, a játékrész második felében már nem is lőttek kapura, miközben a meg-megiramodó belgák akcióiban többször ott volt a gólveszély.

Hiába jött két csere angol részről a szünetben, a belgák a második félidőben is könnyen mentek át a középpályán és kerültek ellenfelük kapuja elé, nem egyszer ígéretes helyzetben. Az angolok azonban a 70. percben így is egyenlíthettek volna: Dier jól lépett ki a védők közül és az ötös bal sarkától átemelte a labdát az elvetődő Courtois felett, ám Alderweireld az utolsó pillanatban tisztázott. Ezután pár percig úgy tűnt, kissé felpörögnek az angolok, de a hajrában megint jók voltak a belga ritmusváltások, és Hazard egy szép találattal eldöntötte a mérkőzést.    

A belga keretből tíz játékos - Lukaku, Eden Hazard, Batshuayi, Chadli, De Bruyne, Fellaini, Januzaj, Mertens, Meunier és Vertonghen - szerzett gólt a világbajnokságon, ami csúcsbeállítás. Remek teljesítményükkel a franciákhoz (1982) és az olaszokhoz (2006) csatlakoztak. A belgák 16 góllal a legeredményesebbek az oroszországi vb mezőnyében. A vasárnapi döntőben pályára lépő horvátok 12-nél, a franciák 10-nél tartanak.