Nem ez az első alkalom, hogy a BKV Előre sporttelepén rendezett meccsről írok beszámolót, de még mindig nem tudom megunni, imádom ezt a pályát. Kevés ilyen stadion maradt, ami ennyire tökéletesen idézné meg a „régi szép időket”, ráadásul tele van állandóságokkal: a belépő mindig 800 forint, a büfé még mindig teljesen egyedi és utánozhatatlan, a lelátó pedig továbbra is instant nosztalgia.

A Sport utca korábban egy igazi időutazást jelentett, ma viszont óriási kontrasztot állít: egyik oldalon az MTK új stadionja, másik oldalon a BKV Előre régmúltat idéző főlelátója. Pedig nem sokkal több a fizető néző az új stadionban, mint a régiben, sőt!

A székház, melynek túloldala a lelátó. A kép jobb alsó sarkában a büfé bejárata látható, ami kintről és bentről egyaránt megközelíthető

Ezen a vasárnapon nem lehetett nagy a különbség a nézőszámban, bár sajnos a BKV oldalán az elmúlt évtizedben – amióta kiesett az NB II-ből a csapat – brutálisan megcsappant a nézőszám. Ezúttal a III. kerületi TVE ment vendégségbe a Hungária kocsiszín mellé, így talán még 400-an is összejöttek a meccsre, a nézőszám harmada lehetett óbudai.

Ritka, amikor itt sor van

Azt nem tudom, hogy összesen hányszor jártam ezen a pályán, de ez volt a negyedik olyan alkalom, amikor a Kerületke volt a vendég: eddig mindig döntetlen született, pedig olyan is volt, amikor nem a BKV, hanem az MTK II. volt az ellenfél. Ezt persze lehet mondani úgy is, hogy veretlen a Kerület ezen a pályán akkor, amikor ott vagyok, de ugye egyben nyeretlen is, ezért tartom ezt a sorozatot átoknak.

Ezen a részen talán 10 éve lehettek utoljára nézők...

Ennek a lelátónak talán egyetlen negatívuma van, ez pedig főleg most volt feltűnő, hogy végre komolyabb szurkolás alakul Óbudán: a drapikat nem lehet normálisan kitenni. Ez persze okozott már gondot nagyobb táboroknak is, hiszen játszott itt az NB II-ben bajnokit többek között az FTC és a Honvéd. Mi a padokhoz kötöttük ki a drapikat, ami nem volt tökéletes megoldás, de lentről jól nézett ki – akárcsak a füst, ami a tavaszhoz hasonlóan most sem maradt el.

Amikor a szél éppen nem fújta el nagyon a drapikat...

A kezdés előtt 20-25 perccel a vendég alsó része szinte megtelt, így a felső részt is megnyitották.

A vizuális körítés tehát adott volt, sőt, a rigmusokkal és a szurkolással sem volt gond, főleg, hogy a BKV-pálya lelátója kiváló akusztikával bír, jól felerősítette a drukkerek hangját most is. Mindezek ellenére az első félidőben nem sok örömömet leltem. A színvonal nem volt rossz a harmadosztályhoz mérten, de inkább csak meddő fölényt tudott kialakítani a Kerület, ziccereket nem. Ez ráadásul a kisebbik gond volt, nagyobb bajt jelentett a többször is megingó védelem: az első veszélyesebb kontra után még bravúrral hárított Megyeri, ám a 33. percben a Balogh Bence – a vendégek egyetlen olyan csatára, akire igazán figyelni kellett – lecsapott egy gazdátlan labdára és megszerezte a vezetést a BKV-nak. A szünetig az eredmény nem változott, és a játék képe sem, így bár lehetett reménykedni a pontszerzésben, aggódtam a szünetben.

Már-már megszokott látvány idegenben

Ahogy említettem az elején, a büfé változatlanul egy csodálatos hely. Ezúttal áramszünet sem árnyékolta be a hangulatát, így a meccs végéig volt hűtött Pilsner, ami magyar pályán kiugróan jó minőségű sör egy sportbüfében.

Csak az 54. percre sikerült visszaérnem a lelátóra, ám ezúttal nem működött a szokásos mágiám, nem lőtt gólt a csapat, amíg sört vettem (az idei hétből hat meccsen kint voltam, abból háromszor szerzett úgy gólt a Kerület, hogy sörért voltam). Annyi baj legyen: a 69. percben Révész egy szöglet után teljesen tisztán fejelhetett, nem is hibázott, 1–1.

Az utolsó húsz percben egyértelmű volt az óbudai fölény, viszont hozzátartozik az is a történtekhez, hogy még egy egyenlítés előtt egy kontra után Megyerinek ismét hatalmas bravúrral kellett hárítania. A végén már nagyon érett az óbudai gól, de sajnos nem született meg, döntetlen lett a vége. Bár néhány alkalommal volt miért szidni a játékvezetőket, alapvetően jól vezette a spori a mérkőzést, így igazán jó beszólásokat sem kapott, persze az „éves bérletért csinálod?” megjegyzés nem maradhatott el, ahogy az ellenfélnek is jutott egy „mocskos BKV, sálálálálá” rigmus, de nagyjából ennyi volt az említést érő beszólás.

A pálya adottságai miatt ezúttal nem volt pacsizás a játékosokkal, de természetesen a szurkolók és a játékosok megtapsolták egymást a lefújást követően. A nagykanizsai vagy a Mosonmagyaróvár elleni otthoni fiesztahangulatot nem sikerült megidézni, ettől még jó hangulatú meccs volt ez is, minden szezonban kell lennie ilyeneknek is. A többi eredmény alakulásának hála a III. kerületi TVE továbbra is vezeti az NB III. Nyugat csoportját, ráadásul egyedüliként veretlen ebben a mezőnyben.

Egy órával a fenti találkozó kezdősípszója után kezdődött az MTK–Kazincbarcika meccs a szemközti stadionban, ahol még szünet volt, amikor végeztünk. A régi ultrák legnagyobb riválisa az MTK volt, ezt a viszonyt melegítettük fel egy „gá-gá-gá, b**i MTK!” skandálással egy maroknyi szurkolónak, akik az egyik bejárat előtt cigiztek. A fogadtatás nem olyan volt, mint amit vártunk, ugyanis nevetgéltek, majd közölték, hogy nyugodtan folytassuk, ők ugyanis kazincbarcikaiak. Csodálatos.

Jövő héten egyik osztályban sem lesznek bajnoki mérkőzések, jön a Magyar Kupa! Lesz választék bőven a mérkőzésekből, igaz, a meccsek zöme szombaton 15:00-kor kezdődik, de marad program vasárnapra is.