A múlt héten megfogadtam, hogy most már tényleg nem a Kerület meccséről írok beszámolót, nem akarom ugyanis az egész sorozatot ennyire egyoldalúvá tenni, de az azonos időpontban rendezett meccsek miatt ez részben kényszer. Úgy éreztem, hogy a Mol Vidi második csapata ellen nem történhet olyan, amit feltétlenül meg kell írnom, ezért is terveztem most egy másik mérkőzésről írni. Soha nem örültem még így annak, hogy a valóság teljesen rácáfolt a megérzéseimre!

A vasárnapi volt az eddigi legjobb NB III-as meccs, amin valaha kint voltam, pedig már számon sem tudom tartani, hány harmadosztályú találkozón jártam, melyek között bőven voltak nagy meccsek. Ilyen viszont még soha, nézzük, miért!

Ahogyan már írtam, nem vártam csodákat ettől a mérkőzéstől, olyan nagy meccshangulatom sem volt addig, amíg nem értem ki a stadionba. Álmos is volt a kezdés a lelátón, bár a kezdő sípszó után már megkezdtük a szurkolást, de sokan érkeztek késve. A jó időnek hála azért megteltek a sorok.

Már az első percekben érződött, hogy feszült a játék, valaki mögöttem be is mondta, hogy 1,1-es oddsot adna arra, hogy lesz kiállítás. Jól érezte, az első negyedóra végén villant is a piros!

A kiállítás vitatható volt, Gyepes akadt össze egy kilépő fehérvári játékossal. Már ekkor bőven kapott hideget-meleget a játékvezető, pedig messze nem ez volt a legrosszabb ítélete a meccsen... A megítélt szabadrúgást értékesítette a Vidi II, gól- és emberhátrányba került a Kerület.

Nem sokkal később lesgyanús szituációban újabb gólt szereztek a vendégek, 0–2 volt az állás. Nagyon sok volt a kakaskodás a pályán, a lelátón folyamatosan szidtuk a bírót, volt miért. A nem túl szimpatikus fehérvári szurkolók is kaptak ebből, a harmincadik perc után már elhangzott, hogy "fehérvári cigány parasztok".

A szünetre már rendesen felkorbácsolódtak az indulatok,

kántálások közepette hagyta el a pályát a játékvezető, de közben biztató szavakat is kaptak a Kerület-játékosok, nem tűnt reménytelennek a helyzet, a játék képe alapján még nem dőlt el semmi.

A második félidő még az elsőnél is rosszabbul kezdődött, a 49. percben tizenegyest kapott a Vidi II, teljesen érthetetlen módon. Az eset közel volt hozzánk, látványosan lyukat rúgott a fehérvári játékos, a becsúszó védő pedig el sem érte őt, mégis büntetőt ítélt a spori, a hevesen reklamáló Erdeit pedig kiállította. A tizenegyest gólra váltották a vendégek, 0–3, kettős emberhátrány és szűk 40 perc volt hátra.

Ekkor felsejlett bennem a botrányos Nagykanizsa elleni mérkőzés, többen most is kiabáltuk, hogy

A bírózásokat talán felesleges is felidéznem, volt minden, amit csak el lehet képzelni. Közben a fehérvári játékosok estek-keltek, nagyon feszült volt a játék, így aztán a "csürhe, csürhe!" kiabálás mellett néha felhangzottak az NB I-ből jól ismert rigmusok is, például a "fehérvári cigány parasztok, sosem lesztek bajnokok" és más hasonló, kicsit trágárabb szólamok is.

Az eddigi beszámolóimban megjegyeztem, hogy a Kerület 2019-ben még nem játszott olyan meccset, ahol igazán lehetett volna gyűlölködni, sem az ellenfeleket, sem a bírókat nem lehetett és nem is volt miért szidni. Hát most vasárnap összesűrítve kaptam meg négy meccs gyűlölködési adagját...

Az 55. percben kettős emberhátrányban szépített a Kerület, ezt követően Hadzic brutálisan felrúgta Fazakast, pont a hazai kispad előtt. Ekkor többen indultunk meg úgy a pálya felé, hogy dobálózni megyünk, végül szerencsére mindenki higgadt maradt. Percekig egyként üvöltött az egész lelátó a bíróval, végül csak villant a piros a túloldalon is, de azért Fazakas is kapott egy sárgát.

Az igazi buli ekkor kezdődött el, emberfeletti módon küzdött a Kerület, a Vidi pedig láthatóan szétesett. Sok volt az időhúzás, fetrengés, nem is tudom, hányszor hangzott el a klasszikus

bár most elhangzott egy cifrább változata is ennek...

Az egyik Vidi-játékost tényleg ápolni kellett, így rövid ideig kilenc ember játszott kilenc ellen. Ekkor végre nekem is összejött egy kis "váteszkedés", beüvöltöttem, hogy most kell gólt rúgni, mert ugyanannyian vannak ők is. Egy szögletből Szalai gólt szerzett, 2–3, és volt még hátra szűk húsz perc. A jegyzőkönyv szerint amúgy ez öngól volt, érdekesség, hogy az öngólt vétő játékos családi neve is Szalai.

Innentől felborult a pálya, emberhátrányban is nagyon nyomott a Kerület, viszont érthető módon – két védőt, ráadásul a két legstabilabb védőt állították ki – hátul nagyon nem voltak rendben a dolgok, így sokszor kontrázhatott a Vidi, Jeszinek volt mit védenie. Sőt, egy hosszú kirúgása gólpassznak is jó volt, a 83. percben Borvető egy kirúgás után egyenlített!

Itt azért valamit visszaadott a sokat szidott bíró, ugyanis elég zavaros körülmények között sikerült az óbudai csatárnak elvinnie a labdát a vendégek kapusának kezei közül, nem láttam, de remélem tényleg kiejtette a kapus és teljesen szabályos gól volt. Mindenesetre ez senkit nem érdekelt, örömmámorban úszott a lelátó!

Ezzel sem ért véget a csoda, az óbudai szív ezen a napon csak úgy repítette előre a kilenc hazai játékost, a fehérváriak pedig szerencsére nem tudták kihasználni, hogy szinte nem is volt védelme a Kerületnek a második félidőben.

A 88. percben ismét Borvető talált be, én Óbudán ilyen ünneplést még nem láttam, mindenki egymás nyakába borult. A fiesztát már nem rontotta el semmi, igaz, hosszú volt a ráadás, kellett izgulni, de maradt a 4–3.

A lefújás után vált teljessé az ünnepi hangulat, bár jutott idő arra is, hogy a – vezetésük tudatában még nagyképű megjegyzéseket tevő, majd elhalkuló – fehérvári szurkolókat "hova mentek?" és "indul a busz!" elköszönésekkel búcsúztassuk el.

Egy NB III-as meccs esetében már-már felháborítónak tűnhet ez a hasonlat, de ehhez fogható meccsélményem, ehhez fogható boldogságom meccsnek köszönhetően talán csak az Eb-n volt 2016-ban, illetve még az Újpest kupagyőzelme volt hasonló. Talán ha kint lettem volna a horvátok ellen, akkor azt a meccset is ide sorolhatnám. A meccs után volt olyan óbudai szurkoló, aki azt mondta, hogy az NB II. óta nem volt itt ilyen szurkolás, mint a mostani utolsó 15-20 percben, és azóta nem látott ekkora fordítást sem.

A klub és a játékosok hozzáállását jól mutatja, hogy a lefújás után a klubházban is megtapsoltuk a játékosokat, akik aztán velünk együtt énekeltek rigmusokat. Az ilyen egység mellett a csodás győzelmek is összejönnek! Győzelmével a Kerület megerősítette harmadik helyét a tabellán, míg a Vidi II jó úton jár a kiesés felé.