A nyár utolsó meccse számomra egy Monor–Nyíregyháza volt, az NB II-ben ugyanis hétközi fordult rendeztek szerdán, a Monor pedig Óbudán játssza a hazai meccseit. Erről a Facebook-oldalamon már megemlékeztem, így ugorjunk is a hétvégére!

Az MLSZ legújabb agymenésének köszönhetően csak NB I-es mérkőzéseket rendeznek szombatonként, vagy a negyedosztályban és onnan lefelé vannak még meccsek vasárnapon kívül. Nem szeretném elvitatni a döntés értelmét, személyesen is ismerek olyanokat, akik mindig mennek NB I-re, de ha tudnak, jönnek az NB III-ra is, viszont lehetne annyi rugalmasság a szövetségben, hogy mondjuk ne egyszerre legyenek a meccsek. Szombaton így végül az Újpest–Honvédra mentem ki, mégiscsak nagy presztízsmeccs ez. A hangulat kiváló volt, pedig egy ilyen meccsen én kevésnek tartottam a 3560 nézőt, mindenesetre a szurkolók kitettek magukért.

Az MLSZ már említett szervezése miatt kéthetente vasárnaponként egymás után két meccset rendeznek Óbudán. Így volt ez most is, ezt használtuk ki páran. Kora délután játszott a Kerületke, ezt a Vác és a Budaörs NB II-es összecsapása követte, ám mi nem akartunk egy jegy áráért két meccset nézni, inkább átmentünk a BKV-pályára, ahol négytől hatalmas derbi kezdődött: a BKV ősi ellenségét, a Csepelt fogadta.

Az első meccsen a III. kerületi TVE a Komárom ellen lépett pályára. Az igazi sava-borsa az volt a dolognak, hogy Kenesei Krisztián a vendégeknél szerepel, miközben tavaly még Óbudán volt istenség. Távozásakor sokan hittük azt, hogy visszavonul a profi focitól, ám ő tényleg nem levezetni ment a megyei első osztályba, ahonnan visszajutott a Komárommal, és még most, közel 42 évesen is gólokat szerez. Legenda!

Különösen szórakoztató jelenetek voltak, amikor Kenesei és Gyepes egymásra találtak a pályán, mint egy MTK–Fradi 15-20 éve, "csak" az iram volt kisebb.

A lelátón egyébként – a szerdai Monor-meccshez hasonlóan – ismét sztárparádé volt, ezúttal Tóth András és Torghelle Sándor is feltűnt a nézők között.

A Kerületnek égetően fontos volt a győzelem, hamar sikerült is vezetéshez jutnia az óbudaiaknak. A játék képe érdekes volt, egyik védelem sem állt a helyzet magaslatán, a Kerület szerencséje az volt, hogy a komáromiak nem mertek lőni, kivéve persze Kenőt, de ő kevés labdához jutott az első félidőben. Egy sárgát azért begyűjtött a mester, miután feldobta magát a 16-oson belül. A fogadtatása amúgy szívélyes volt, többször is megtapsolta az óbudai közönség, sőt, volt például ilyen beszólás is:

A szünetre hazai előnnyel vonultak a csapatok, de én meg is jegyeztem ekkor a többieknek, hogy ez nem lesz elég, kell lőni még egyet. Lövések, próbálkozások voltak is, de nagyon sokszor voltak lesen az óbudai támadók. Gyepes pedig egyszer annyira fölé lőtt, hogy többen mezőnygólt emlegettek, de volt, aki ennél tovább ment, és egy percen keresztül anyázta szegény exfradista védőt, kirohanását ezzel zárta:

A 63. perc környékén emberhátrányba került a Kerület egy buta szabálytalanság miatt. A Nagykanizsa elleni meccstől eltérően ez most nem bírói hiba volt, sajnos jogos volt a második sárga, csak éppen teljesen felesleges lap volt.

Innentől kezdve a Kerület megpróbálta kibekkelni a meccset. Mondanám, hogy közben a kontrákra építettek, de sajnos az összes felívelt labda lesen találta Kokenszkyt.

Sok-sok próbálkozást követően Kenesei a 88. percben egy jó csel után 21-22 méterről hatalmas gólt lőtt, egyenlített a Komárom. A hazai közönség is megtapsolta, Kenő pedig megtapsolta a szurkolókat – nagyon sportszerű jelenetek voltak ezek, különösen úgy, hogy az óbudai győzelem úgy kellett volna már, mint egy falat kenyér. Végül maradt az 1–1, ami egyre ingatagabbá teszi a padot Buzsáky alatt. A lefújáskor pár szurkoló már bekiabált neki, viszonylag kulturáltan. Õ viszont még ezekre is visszaszólt, nem túl szimpatikus módon.

A lefújás után egyből indultunk a Sport utcába, az 1-es villamosnak hála sikerült beesni kezdésre a BKV meccsére.

Az árak ott nem változtak, idén is 800 forint a beugró, NB III-ban átlagosnak tekinthető összeg, főleg egy ilyen pályáért. Az előző meccsen Gyepi és Kenő miatt, itt pedig a lelátó és büfé atmoszférájának hála érezhettem magamat kisgyereknek.

A hangulat remek volt, a csepeliek végigszurkolták a meccset, több egészen egyedi daluk is van, a jó akusztikának hála ezeket most még inkább lehetett érteni. Személyes kedvencem az "Avanti ragazzi di Csepel" volt, egyszerűen tökéletes volt, főleg, hogy a végén az eredeti első versszakot is elénekelték.

Az első félidőben vezetést szerzett a Csepel, a színvonal viszont elég gyenge volt, Óbudán jobb meccset láttunk. A lelátó fenti részén sajnos beszólásokat nem jegyezhettem fel, egyik haverom meg is jegyezte, hogy hogyan oldom meg azt a helyzetet, hogy a legjobb beszólás eddig tőlem érkezett. Annyi történt egyébként, hogy egy nagyon rossz lövés után fennhangon megjegyeztem, hogy ennél még Gyepes is jobbat lőtt Óbudán.

A második játékrészre összeszedte magát a BKV, hatalmas játékkal megfordították a meccset, sőt, a végén egy csepeli szögletből kontrázva 3–1 lett a vége. A második félidő jó játékot hozott, élvezetes meccs lett ebből a végére.

Néhány bírózáson kívül sajnos jobb beszólások most nem akadtak hazai oldalon, a lelátó lenti részén viszont Batári mester instrukciói remek aláfestésnek bizonyultak, amikor éppen nem a csepeliek hangját hallottuk.

A csepeli szurkolók többet érdemeltek volna, bár csapatuk küzdött, de végül kikapott. A játékosok legalább kimentek megköszönni a buzdítást, szép zárójelenet volt ez.

Ezúttal sem csalódtam az NB III-ban, mindkét meccs remek szórakozást nyújtott vasárnapra.