Nincs még egy éve annak, hogy a franciaországi Eb-n betetőzött a csoda, és a válogatott 2–0-ra megverte az osztrákokat. Akkor sírtam örömömben, úgy éreztem, megérte még kisgyerekként a Jordánia elleni döntetlent, vagy később a Málta elleni vereséget nézni. Végre megvolt a jutalma a sok megaláztatásnak, amit elszenvedtünk a románok ellen, végre nem rajtunk röhögött mindenki.

Már az Eb után látszott, hogy az éjjel véget ért, szánalmas 0–0-át értünk el a Feröer-szigeteken. Nem érdekelt, utána a sok sivalkodás sem, a meccs sem, még ott volt az eufória, ami ezt felülírta. Reméltem, hogy Storckot nem rúgják ki. A két novemberi meccsünk tűrhető volt, így a kis sziget elleni iksz még nem rondított bele a magyar labdarúgás 1980-as évek utáni legszebb évébe.

Aztán jött az idei év. A portugálok elleni meccset enerváltan néztem, fel sem bosszantott, hogy szikrányi esélyünk sem volt még egy helyzetre sem. Nem érdekelt, hiszen már tavaly úgyis megéltem a magyar foci modern kori csúcsát, jobb már nem lesz, kit érdekel, ezt szoktam meg előtte.

Az oroszok elleni meccs után is úgy voltam vele, hogy Andorrát akkor is megvernénk, ha az U17-esek állnának ki, persze megnézem a meccset, de nem oszt, nem szoroz. Hát nem így lett. Történelmi nap lett ez is, sajnos.

Merem állítani, hogy bármelyik véletlenszerűen kiválasztott NB III-as csapat győzött volna tegnap. Mert odatették volna magukat. A válogatott játékosok pedig lélektelenül, motiválatlanul, kedvetlenül, szánalmasan focizgattak. Ami nem lett volna baj, ha egy sörmeccsen vannak egy edzőtáborban, de tétmeccsen voltak, és a címeres mezt viselték.

Andorra ellen nem lehet kikapni. Mi még is megtettük, ezután le kellene mondania mindenkinek, akinek ehhez köze volt. Nem azért, mert nem lehet megismételni a tavalyi évet, ezt tudta mindenki. Nem azért, mert nincs esélyünk kijutni, erre is lehetett számítani. Hanem azért, mert olyan szégyent hoztak az országra, amit nem lehet megbocsátani, úgy sem, hogy Dárdai kinevezése után olyan sok embernek okozott örömöt a válogatott.

Legalább ennél már nem lehet rosszabb.