Múlt vasárnap eredetileg egy mérkőzésre terveztem kimenni, a BKV–Érd összecsapásra. Az NB III nyugati csoportját vezető Érd elleni meccs izgalmasnak ígérkezett, titkon reméltem, hogy az Érd kikap, de erre kevés esély volt.

Az Érddel szembeni ellenérzéseim abból fakadnak, hogy tulajdonképpen egy kis Fradiról beszélünk. Nemcsak a zöld-fehér szín miatt mondom ezt, hanem a szurkolók és a rigmusok is hasonlóak a Fradiéhoz, ráadásul az edző Limperger Zsolt. Ha ez nem lenne elég, az 1-es villamosról leszállva már a magyar foci iránt csak minimálisan érdeklődők számára is egyértelmű lett volna, miért az NB III Fradija az Érd.

Az Érdi VSE a fénykorát a '90-es években élte, akkor az NB II-ben is vitézkedtek, amúgy inkább a megye egy és az NB III között ingáztak. A mostani csapat a másodosztályú ambíciókkal tehát jónak számít.

A két jegyvásárlás után kicsit késtünk is a kezdésről, de nem maradtunk le semmiről. Az első félidő nem hozott sok izgalmat, kicsit erősebb volt az Érd. A hazaiak kapusa egy nagyobb védés után megsérült, de a közönség annyira nem ijedt meg.

— kiabálták nem túl empatikusan.

Az érdiek meccshangulatot teremtettek, míg a hazai oldalon epésen megjegyezte valaki, hogy az NB III-ban mindenki cigány. Így csordogált le a félidő, amihez nagy segítséget nyújtott a Pilsner, ami mindössze 450 forint volt a büfében. A Szarvasi Zwickl pedig 600, szóval jó áron jó sört adnak a hangulatos sportbüfében, ennél sokkal több nem kell.

A Szarvasiért persze sikerült jó érzékkel az első gól alatt lemenni, ami a 60. percben született, egy félpályás emelés formájában. Tökéletes időzítés, de nem baj, legalább a BKV szerezte a gólt.

Alig pár percre rá egyenlített az Érd. Mire megbeszéltük, hogy nem baj, az iksz is jó lesz, a BKV újra megszerezte a vezetést.

— kiabálta egy szurkoló kárörvendően az érdiek felé, de a többiek leszólták, hogy még óvatosan ezzel.

Jól megérezték, hogy nem sima minden, egy, a múlt hetihez kísértetiesen hasonlító kiállítás következett. Egy kakaskodás után a két főkolompos sárgát kapott, a BKV játékosának már volt egy, ő kiállt. Lefelé menet azért párszor kimutogatott az érdi szurkolóknak.

Alig, hogy elhangzott egy ízes

beszólás, már egyenlített is az Érd. Szerencsére nem a gólokban, hanem létszámban, onnan is kiállt egy játékos.

A hajrában a BKV ügyesen tartotta az előnyét, így meglepetésre övék lett a három pont. Érdekesség, hogy idén már másodjára sikerült kimennem egy olyan meccsre, ahol a BKV elvette ellenfele veretlenségét.

Jókedvűen mentünk át az utca túloldalára az MTK–Szeged találkozóra. Az a mérkőzés kevesebb izgalmat hozott, már a tizedik percben 2–0 volt, szerencsére pontosan érkeztünk, láttuk a gólokat.

Ez a Szeged egyébként nem az a Szeged, mondhatnánk. A sok kis szegedi csapat közül egyikről sincs szó, valójában Gyulán székel az együttes, csak a Szeged a nevük...

Az MTK hagyományaihoz megfelelően pár százan voltak kint, de volt szurkolás. Később persze hiába vezetett simán az MTK, sokan elégedetlenkedtek, nem is a budapesti kék-fehérekről lenne szó, ha ez nem így történt volna.

– ezzel nem értettem egyet, ugyan mitől félt a bácsi? A spori megúszta annyival, hogy többször színvaknak nevezték, igaz, nem is vezette túl feltűnően a meccset.

Az MTK-ról még annyit, hogy aránytalanul drága ott a sör, még én is kihagytam. 4 deci Aranyászok 500 forintba kerül, míg a szomszédban az üveges Pilsner olcsóbb, de még az NB I-ben is 400-ért adnak legalább Sopronit a legtöbb helyen...

A meccs amúgy 3–0 lett, az NB II-ben szárnyalnak a libák.