Sikert arattam a trolin a karszalagommal. Több közelben álló irigykedve nézte a védettséget igazoló sárga papír karkötőt, hiszen én biztosan ott leszek a kora esti magyar–portugál meccsen, míg a többség a tévé előtt ül majd. Azaz a Puskás Arénán kívül rekedtek sem lesznek magányosak, a főváros majd minden forgalmas és népszerű pontját megszállták a többnyire piros válogatottmezbe öltözött szurkolók.

A jól értesültek információiból az is kiszűrhető, hogy a belvárosi bulinegyedet is megszállták, de jómagam csak a Hősök tere környékén kialakult, egyre jobban duzzadó vidám csődületet kísértem figyelemmel. A hangulat több mint bizakodó, néhány sör után még a legpesszimistább magyarok is úgy érzik, este leterítjük a Cristiano Ronaldóval felálló tizenegy fejű portugál sárkányt. Különben is, egyes magabiztos vélemények szerint CR7 már nem a régi, a Juventus még az olasz bajnokságot sem tudta megnyerni vele...

Ilyen körülmények között az egyszeri drukker a maradék józanságát is elveszti, és már a döntetlen sem elég, inkább egy-két gólos hazai győzelmet vizionál. De mikor, ha nem a hazai pályán zajló találkozó előtt néhány órával legyünk optimisták?