Az elmúlt hétvégét egy hatfős baráti társasággal Prágában töltöttem, ahol – mivel egyikünk sem első "prágázóként" utazott ki – temérdek sör megkóstolása mellett a túra fénypontja egy Bohemians 1905–Slovacko meccs megtekintése volt.

A Bohemka stadionja, a Dolicek Prága Vrsovice kerületében található, elképesztően menő környezetben. Maga a stadion is egy remekmű, már a csütörtöki jegyvásárláskor tudtuk, hogy a szombat délután nagy buli lesz.

A stadion közvetlen környezetében négy kocsmát találtunk, de nyilván (pont ezért is) nem voltunk elég figyelmesek. Az összes közül kiemelkedik azonban az Eva Bistro. A jegyvásárlás után már csütörtökön is benéztünk oda, majd a meccs előtti többórás alapozást is ott zártuk.

A helyen 300 forintnak megfelelő koronáért Klastert csapolnak, ami Csehországban nem számít ugyan különlegesnek (külön bekezdést szánhatnék az ennél érdekesebb/jobb söröknek a bemutatására csak erről a túráról), de magyar szemmel nézve hihetetlen a kontraszt az itthoni, hasonló árban mért Ászokhoz vagy bármi más nagyüzemi sörhöz képest. Ráadásul a hely konyhája is megérne egy külön cikket, ha modoros ételkritikus lennék, így viszont csak azt tudom mondani róla, hogy a lapcsánka és a hermelin keresztezése egy nagyon jó dolog.

Szombaton az amúgy külföldiül egyáltalán nem beszélő csapos (annyit tudott csak, hogy Népstadion) már "magyarsko" felkiáltással üdvözölt minket, amit csak tetézett, hogy a helyen összehaverkodtunk egy lengyel úriemberrel, akivel aztán a meccsen is találkoztunk.

A kocsmából kilépve már egyértelművé vált, hogy a cseh és a magyar foci között a fő különbség a körítés. A cseh tizedik fogadta a kilencediket, igazi középmezőnyi kilátástalanság, ráadásul egy olyan bajnokságban, ahol nagyon kevés gól esik, például a Bohemians eddig hat meccsén nyolc gól született. Ehhez képest a kezdés előtt egy órával szinte hömpölygött a tömeg az utcán, az ötezer férőhelyes stadion pedig majdnem meg is telt, 4 044 volt a hivatalos nézőszám.

A belépő 150 koronába került a kapu mögé, ez nagyjából az itthoni árnak felel meg. Ahogy a játék sem különbözött sokban, viszont Csehországban a szövetség nem hoz évek óta szurkolóellenes, idióta szabályokat, így jöhetett össze a 4 ezer fő egy ilyen párosításra is. Nem kell kártya és személyi, lehet pirózni, nincs hermetikusan lezárva a környék. Nagyjából ennyi kell, hogy ne legyen steril az egész, és lám, többen nézik azt a focit, amit itthon.

Ne legyenek kétségei senkinek, a cseh bajnokság színvonala nem jobb, mint a magyaré. Persze nem a Sparta és a Plzen játszott egymással, az a két együttes, kiegészítve a Slaviával valószínűleg simán nyerné az NB I-et, de két középcsapat összecsapása ugyanazt hozza, mint itthon. Pont mint Csehország, felületesen nézve nyugatnak tűnhet, de pont azért nagyon jó hely, és pont azért éreztem magamat ezúttal is otthon, mert nem steril, a mentalitás és a környezet szinte ugyanaz, csak sokkal jobb és olcsóbb a sör.

A Bohemians kezdeményezőbben lépett fel, de alig jutottak el a kapuig, a Slovacko pedig semmit nem mutatott az első félidőben. A második játékrész hasonló volt, de ekkor már veszélyesebb támadójátékot láthatott a közönség. A Bohemka végül behúzta 1—0-ra a meccset, bár szinte rögtön a gól után eljutott egy kapufáig a Slovacko, utána már nem kellett nagyon izgulni.

A csapat szurkolótábora is különleges volt. A zömük apolitikusként határozza meg magát, de szélsőbaloldali és szélsőjobboldali ultráik is vannak. Előbbire találtunk bizonyítékot, elég ritka ugyanis egy lelátón a tömény fűszag. A csoportunk nagyobbik fele lengyel barátunkkal nézte a meccset a tábor szélén, de rövid időre csatlakoztam két társunkhoz, akik a tábor magjáig merészkedtek. Mindkét helyen imádtam a közeget, viszont kapu mögötti szektor szélén találtam meg a legjobb dolgot, amire ráadásul a lengyel társunk hívta fel a figyelmet.

A stadionban Gambrinus van csapon 20 koronáért, ami nevetségesen olcsó. Igaz, ehhez meg kell venni 50 koronáért a poharat is, amit viszont egy az egyben visszaváltanak, ami jó motiváció a szemetelés ellen. Azt azért meg kell hagyni, hogy Csehországban is vizezik a sört a stadionban, de a vizezett Gambrinus is jobb a nagyüzemi magyar sörök zöménél...

A beszólásokat ezúttal kénytelen vagyok kihagyni, pedig a bíró szidalmazásában biztosan találtam volna átfedést a magyar lelátói aranyköpésekkel. A rigmusok közül is csak egyet értettem, de a "Bohemka do toho!" megfejtése nem egy nagy talány.

Nehéz mivel lezárni ezt a beszámolót, mert az élmények még mindig nem ülepedtek le, de talán az induló megfelelő lesz. Az igazi ínyencek a videó első felében, a 38. másodperc után hasonlóságot fedezhetnek fel az ESMTK-indulójának refrénjével...

Még annyit, hogy zöld-fehér csapat szurkolói között ilyen jól még nem éreztem magam.