Vasárnap délelőtt volt a mérkőzés, ebből a nagyon profik már tudják, hogy valószínűleg a Gázgyár pályájára mentem ki. A Gázgyár a Vízművek együttesét fogadta, így a pár évvel ezelőtti névvel még mókásabb lett volna a párosítás – Gázművek–Vízművek, innen a szokatlan cím is.

A tabellát és a korábbi évek erőviszonyát tekintve hazai győzelmet lehetett várni, de ahogy Csillaghegyen, úgy itt sem jött ez be. Ráadásul az elmúlt két évben négyszer látogattam ki a Gázgyár meccsére, ebből a csapat csak egyszer nyert. Úgy látszik, nem hozok nekik szerencsét, nem úgy, mint a BKV-nak...

A kezdés előtt sikerült kiérnem, ami itt fontos, mert a Gázgyáré a legjobb induló, amit így kint is meghallgathattam, és a cikkből most sem maradhat ki.

Az áprilisi nyárban még délelőtt is összeverődött nagyjából 100-120 ember, szurkolás is volt, jó néhány NB III-as vagy akár NB II-es pályát is ver hangulatában ez a hely.

Az első bő negyedóra sok izgalmat nem hozott, gyűrték egymást a csapatok, majd egy kezezés miatt megítélt tizenegyesből vezetést szerzett a Vízművek. Pár perccel később előbb lesről, aztán szabályosan is betaláltak, így 26 percnyi játék után 0–2 volt az állás.

Az első félidőben érdekesebb beszólásokat hallottam a pályán, mint a lelátón, érdemes megjegyezni, hogy a "bíró spori" kifejezetten erélyesen vezette a meccset, többször is keményen elébe ment a reklamálásoknak.

A második játékrészben sem látszott, hogy egyenlíteni fog a Gázgyár. Ennek az egyik néző igen csalódottan adott hangot:

— jegyezte meg, majd egy kihagyott hazai ziccer után keményebb hangnemre váltott:

A nagy meleg miatt a napos oldalról behúzódtam a büfé mellé, ez jó ötlet volt, sokat szórakoztam a söröktől egyre nagyobbakat mondó bácsikon. Főleg a bíró kapta az ívet:

— ez volt a legkedvesebb megjegyzés, aztán jöttek a keményebbek is, például amikor a hazaiak román játékosa kapott egy sárgát:

A végére beszorult a Vízművek, kicsit húzták is az időt, de nem volt mitől félniük ezen a meccsen.

— ezt már úgy mondta az egyik törzsszurkoló, hogy érezni lehetett a hangján a beletörődést. És tényleg, maradt a 2–0 a vendégeknek.

A rossz eredmény ellenére a hangulat nem volt vészes, sok volt a családos, kisgyerekes néző, az időjárás is tökéletes volt, így érdemes meccsre menni. Azért nem voltam elégedett, valahogy nem akar menni a kerületi csapatoknak, ha én is kimegyek a meccsükre – kivéve persze a Kerületkét, de az más kategória. Csak azt tudom mondani zárásként, hogy a jó időt tényleg érdemes kihasználni, irány a focipálya!