Igen, a nyár sok tekintetben elkényeztetett bennünket. Előbb itt volt a labdarúgó Európa bajnokság, aztán jött a Tokiói Olimpia negyedszázada legeredményesebb magyar szereplése. Ezek az események annyira jól sikerültek, hogy még az ellenzéki politikusok is kénytelenek voltak meggypiros magyar mezben villogni a közösségi médiában jelezve, hogy ők is mennyire hozzátartoznak a magyar sikerekért szurkolókhoz.

Hogy ez őszinte megnyilvánulások sorozata volt-e, az majd kiderül. A magyarok mindenesetre erős kétségeket fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban. Hiszen milyen főpolgármester az olyan, aki például fülig érő szájjal vigyorog az Európa bajnokságon a lelátón, tolakodón jelezve, hogy mennyire közéjük tartozik a sikeresen szereplő, s ezért a szurkolók rajongását kiérdemlő honfitársaihoz, miközben például – mint Budapest első embere – képtelen volt elmenni a régen várt Puskás Aréna avató ünnepségére. De említhetem Fekete-Győr András mindent felülmúló kétszínűségét sportsikereink értékelésével kapcsolatban, aki előbb megfúrta a 2024-es budapesti olimpiát, majd most – a magyaroknak nagyon tetsző – sikereket látva, azokkal látszólag azonosulva, olyan kijelentésekkel akar többlet szavazatokat bezsebelni, ami épp az ellenkezője annak a sötétségnek, amit korábban képviselt. „Mi egy olyan sikeres Magyarországot fogunk építeni, ahol még egy olimpia sem elképzelhetetlen” – hirdeti aljas módon. Jól kiegészít párttársa, Cseh Katalin minősíthetetlen magatartása: miközben ezerrel fúrták a 2024-es olimpiát, aközben éppen erre az olimpiára hivatkozva pályázott sikeresen támogatásért családi vállalkozás, amellyel a budapesti olimpiát népszerűsítették volna. A baloldal legszörnyűségesebb alakjairól, Gyurcsányról és Dobrevről pedig jobb nem beszélni, hiszen az ezerrel stadionozó házaspár csak akkor lépett elő a sport támogatóivá, amikor egy-egy olimpiai sikerre ráakaszkodva szórták a gratulációikat, miközben nekik a sportsikereken lovagolva ezúttal is a népszerűség hajszolása, a politikai haszon reménye volt a fontos.

A sportsiker pedig – ahogy a nyár megmutatta – nagyon is megdobogtatja a magyarok szívét, erősíti összetartásukat, közösséget épít és a nemzeti öntudat fejlesztéséhez is nagymértékben hozzájárul. Ezért különösen fontos a Ferencváros labdarúgó csapatának eddigi sikerszériájának holnapi esetleges folytatása, mert egy-egy ilyen rangos nemzetközi mérkőzés jó eredménye – kis túlzással – akár olimpiai érem szintjén is megérintheti érzelmileg a magyarokat.

Ezért különösen fontos az a teljesítmény, amit Kubatov Gábor FTC elnök az elmúlt tíz év alatt a csapaton kívül a közönség soraiban is el tudott érni. Mára mindenki láthatja, hogy az egykori ultrák, akik korábban rengeteg bajt okoztak a klubnak, ma együtt lélegeznek a csapattal, s akkor is sportszerűen buzdítják őket, ha esetleg vesztésre állnak. Mára a fradista B-közép, a keménymag minden magyar szurkoló számára példa értékűen segíti a közös sikerek elérését. Jeles bizonyítványt érdemelve ki nemcsak a sportszerű buzdításból, hanem azzal a magatartással is, amellyel méltó módon viszonyulnak a magyar néplélekhez. Ma már nem ülnek föl a provokációnak. Sportszerűségük máris oda vezetett, hogy az Albert Stadion 5500 fős átlagos nézőszámához képest a Groupama Aréna találkozóit kétszer annyian látogatják. Öröm, hogy a nők és a gyerekek száma már 20 százalék a lelátón, ami hamarosan elérheti az ideálisnak mondható 30 százalékot.

Kubatov Gábor egy mai tájékoztatón kiemelte, amikor a baloldal volt hatalmon, mindig csak ártott a Fradinak. S hogy ez mennyire így van, A börtönbe zárt Fradi-szív? című könyvemben örökítettem meg, hogy a 2000-es évek elején hogy csapta be az akkor sportminiszterként gáncsoskodó Gyurcsány Ferenc Furulyás Jánost, a Fradi akkori elnökét, hozzájárulva a klub további vergődéséhez.

Most szerencsére nem a baloldal kezében van a kormányrúd. Remélhetőleg nem is lesz, így talán nem is csoda, s nem is lehet véletlen, hogy a Ferencváros labdarúgó csapatának egymás után háromszor is sikerült eljutnia legalább az Európa-liga csoportköréig. De Kubatov személy szerint kudarcként élné meg, ha a Bajnokok Ligája helyett idén csak az El-csoportkör jönne össze az együttesnek.

A magyar léleknek azonban minden minőségi sportsiker ajándék, amely megdobogtatja a szíveket, s összébb hozza a közösségeket. A Ferencvárosnak pedig mindig a győzelem a feladata, amivel a hazai sportmozgalom zászlóshajójaként hathatósan szolgálhatja a nemzeti ügyet.

Már csak ezért is nagyszerű lenne holnap egy újabb siker a svájci bajnok ellen.