A probléma bemutatása előtt nulladik pontként fontos leszögezni, hogy az elmúlt években a labdarúgásra költött pénzre óriási szükség volt. A magyar foci infrastruktúráját rendbe kellett hozni, meg kellett teremteni a körülményeket ahhoz, hogy egyáltalán lehessen utánpótlásról beszélni, álmodni. Nem nehéz belátni, hogy kevés károsabb és modorosabb mondat létezik annál, mint „bezzeg régen a grundokon tanultak focizni, és mégis mennyivel jobbak voltak!”. A világ megváltozott, az utánpótlásra pedig sokszor lasszóval kell összeszedni a gyerekeket. Ahhoz, hogy legyen elég gyerek az utánpótlásban, elengedhetetlen volt a normális körülmények megteremtése.

Mostanra már eljutottunk oda, hogy aki akarta, az a taóból vagy egyéb támogatási formából rendbe tudta hozni a sporttelepét, pályáját, stadionját, öltözőjét stb., viszont sajnos sokan vannak, akik az ezekre fordítható támogatásokat inkább fizetésekre költik, költötték.

Egyes régiókban elképesztő verseny folyik a labdarúgás iránt érdeklődő gyerekekért. A szabályrendszer sajnos nem segíti a klubokat, de a minőségi fejlődést sem: mennyiségi feltételeket írnak elő arról, hogy hány utánpótláscsapata legyen egy klubnak, vannak, akik ezért nem tudják még a harmadosztályt sem vállalni (lásd Ózd). Eközben sokan csak arra mennek, hogy darabra legyen elég csapat, így olykor egészen komolytalan bajnokságok zajlanak az utánpótlás szintjén.

Nem az utánpótlás az egyetlen probléma a magyar klubfutballban, az MLSZ az infrastrukturális körülményeket tekintve is elrugaszkodott a valóságtól, amikor az NB III. követelményeit előírta. Ez a helyzet odáig vezetett, hogy jelenleg van két profi osztály Magyarországon, és van egy olyan harmadosztály, ami a színvonalát tekintve messze van a profitól, de a klubok számára olyan költséges, mintha minimum másodosztály lenne.

Évek óta látjuk, hogy nincs 80 profi klub az országban (12 csapat az NB I-ben, 20 az NB II-ben és 48 az NB III-ban, most féltávnál 12-19-47 a leosztás, ketten már megszűntek, többen agonizálnak...), nem telik el úgy év, hogy ne szűnne meg legalább egy focicsapat. Erre a helyzetre két megoldás létezik, pár hete az Ózd megszűnése kapcsán már feszegettem a kérdést: vagy vissza kell térni oda, hogy az NB III. is egy amatőr bajnokság, és hat csoportot kell létrehozni (visszahozni), vagy – a klubok várható tiltakozása ellenére – bele kellene állni abba, hogy nagyjából 50-60 profi klub működhet el stabilan Magyarországon. Szűkítsék az NB II. mezőnyét is 16-ra, legyen kétcsoportos, 32 csapatos NB III., máris ott tartanánk, hogy hatvan csapatból áll az első három osztály. Itt már lehetnének komolyabbak az elvárások, a negyedosztályt pedig régiós alapokon egyfajta átmenetnek lehetne megszervezni, alatta a mostani megyés rendszer pedig tökéletesen lefedné az amatőr foci világát.

Ehelyett ma azt látjuk, hogy a negyedosztályból a harmadosztályba csak néhány, kivételes anyagi helyzetben lévő klub tud feljutni úgy, hogy ne essen ki egyből, egyébként a csapatok belerokkannak az a NB III. költségeibe, vagy jobb esetben lifteznek a két osztály között. Amióta háromcsoportos a harmadosztály, azóta – a teljesség igénye nélkül nézve – megszűnt a Szigetszentmiklós, a Tatabánya (azóta újjászerveződött), a Sajóbábony (szintén újraszervezték), a Méhkerék, a Nyírbátor, a Létavértes és most az Ózd. Emellett évről évre az a tapasztalat, hogy a megyei bajnokok (húsz csapat) 60-70 százaléka vállalja csak az osztályozókat, és adott esetben az NB III-as indulást.

Jelenleg még a megyei osztályokban is előfordulnak hatjegyű fizetések, az NB III-ban pedig a legtöbb csapatnál alap a 2-300 ezer forintos bér, de előfordulhatnak ennél jóval magasabb jövedelmek is. Sajnos a focira költött állami támogatásokat nem, vagy csak alig-alig ellenőrzi bárki, így nem egy klub akad, aki a taótámogatásból a játékosok fizetésére költ az utánpótlás vagy az infrastruktúra helyett. Ez nemcsak az utánpótlás kárára megy, a becsületesen gazdálkodó kisebb kluboknak így esélye sincs feljutni a megyei bajnokságokból. Egy klubvezető szerint az NB III-ban egy klub éves költsége alsó hangon hatvanmillió-nyolcvanmillió forint, de ennek akár a többszöröse is lehet. Ezt egy kisebb csapatnak szponzori pénzekből szinte lehetetlen előteremteni, mert az NB III-nak semmilyen reklámértéke nincsen: televíziós közvetítés nincs, a bajnokság presztízse alacsony, a nézőszám csak kivételes esetben éri el az ezret egy-egy klub nagyobb rangadóján, de még az 500-1000 közötti nézőszám is kiugróan jónak számít, általánosságban pár száz ember jár ki a találkozókra.

Egyes klubok esetében ismert a helyzet, míg másokat megkérdeztem a jövőbeni célokról. A csapatok fele reagált a megkeresésemre, így néhány klubnál csak tippelni tudtam, de az összkép így is érdekes.

Bács-Kiskun: a listavezető Jánoshalma anyagi okokból idén nem tervezi az NB III-as indulást, de hosszú távon nem zárták ki, hogy a helyzet változhat. A Kiskunfélegyháza tavaly megnyerte a bajnokságot, de nem vállalta az indulást, a most ötpontos hátrányban harmadik Kalocsa nem válaszolt a megkeresésemre, de utoljára 2000-ben szerepelt a harmadosztályban, így igen meglepő lenne, ha most fel akarna jutni.

Baranya: a bajnokságot nyolc ponttal vezető, hibátlan Pécsvárad a korábbi évekhez hasonlóan, anyagi okokból idén sem fogja vállalni a feljutást, illetve az utánpótlás helyzete sem engedi meg a harmadosztályú szereplést.

Békés: ebben a megyében mindössze nyolc csapatból áll a megyei első osztály. Két pont a különbség az első és a harmadik helyezett között, a Békéscsaba második csapata, a Gyula és a Körösladány is vállalná az osztályozókat és az NB III-at.

Borsod-Abaúj-Zemplén: a tavaly NB III-as, azelőtt NB II-es Cigánd biztosan el tudna indulni az NB III-ban, az őket négy pont hátránnyal követő Sajóbábonyban is adottak a feltételek, bár az ő bicskájuk egyszer már beletört ebbe a feladatba. A harmadik helyen a Mezőkövesd második csapata áll, anyagi gondokról ott nem lehet szó.

Budapest: a listavezető BVSC és a második Csepel szándékai is egyértelműek, de rajtuk kívül is több olyan klub szerepel a BLSZ I-ben, amely szívesen indulna jövőre az NB III-ban.

Csongrád: itt is egyértelmű a helyzet, az első három csapat (Szegedi VSE, Hódmezővásárhely és Makó) óriási fölénnyel rendelkezik a mezőny többi részéhez képest. A három éllovas klub feltételei adottak az NB III-hoz.

Fejér: a listavezető Gárdony-Agárd kifejezett célja a harmadosztály, a második Mór nem nyilatkozott, a többiek lemaradása behozhatatlannak tűnik.

Győr-Moson-Sopron: az éllovas SC Sopron és a második Csorna is fel akar jutni, de ebből a megyéből egyébként is rendszeresen vállalja a feljutást a bajnok.

Hajdú-Bihar: a bajnokságot vezető Monostorpályi egyedül nem tudja vállalni a feljutást, azonban a vezetőség szerint a szomszédos Létavértessel összefogva elképzelhető az NB III-as indulás. A második Hajdúszoboszló vezetősége még nem döntött a kérdésben, de anyagi okok miatt erősen fontolgatják, hogy van-e értelme az osztályozó vállalásának.

Heves: az első helyen álló és hét ponttal vezető Lőrinci nem válaszolt a megkeresésemre, de a település csapata utoljára 1996-ban szerepelt az NB III-ban, viszont tavaly ezüstérmes lett a Hatvan mögött.

Jász-Nagykun-Szolnok: a tavalyi bajnok Tiszafüred ismét nekivágna az NB III-nak, tavaly az osztályozón bukott el az együttes, most öt pont előnnyel az első.

Komárom-Esztergom: a Tatabánya számára tavaly is csalódást okozott az osztályozó elbukása, a cél idén is az NB III., a bajnokság megnyerése szinte biztosan sikerülni fog a klubnak.

Nógrád: az NB III-ból tavaly kieső SBTC idén megpróbál visszajutni a harmadosztályba. A bajnokságban nem igazán akad ellenfelük, az osztályozó már nehezebb kör lesz.

Pest: a Biatorbágy anyagi helyzete egyértelműen megfelelő az NB III-hoz, a második Dunakeszi ugyan nem válaszolt, de feltehetőleg ott is adottak a körülmények. Ha nem az előbbi két csapat közül kerülne ki a bajnok, az óriási csoda lenne.

Somogy: a listavezető Kadarkút szándékait sajnos nem ismerhettem meg, a második helyen álló Hetes-Vikár körülményei az NB III-as indulást nem engedik meg. A szintén hatpontos hátrányban lévő, harmadik Nagyatád korábban is vállalta az osztályozót, de a Nagykanizsa ellen elbukott.

Szabolcs-Szatmár-Bereg: itt sajnos egyes klubok elérhetőségét sem tudtam meg, de a korábbi évek tapasztalatai alapján a Nyírgyulaj és a Nagyhalász is megpróbálna feljutni az NB III-ba. Szabolcsból egyébként a korábbi bajnok nem indult az osztályozón, még korábban a Nyírbátor becsődölt az NB III-ban, a Sényő viszont középcsapattá tudott válni a megyeiből feljutva.

Tolna: a listavezető Majosi SE nem reagált a megkeresésemre, az azonos pontszámmal második Bonyhád viszont igen, az ő kimondott céljuk a feljutás. A három, illetve négy ponttal lemaradva harmadik és negyedik Bátaszék és Dombóvár anyagi okok miatt nem vállalná a feljutást, de mindkét helyről úgy reagáltak, hogy a bajnoki cím elnyerése a céljuk.

Vas: az éllovas CVSE tavaly sem vállalta a feljutást.

Veszprém: a Balatonfüred kimondott célja az NB III., a szűkített harmadosztályban is szerepelt már a csapat. Jelenleg öt pont az előnyük az Ajkai Kristály előtt.

Zala: innen sajnos nem válaszoltak a klubok, pedig a hármas holtversenyben vezető Csács, Gyenesdiás és Gellénháza céljaira is kíváncsi lettem volna, egyiküknek sincs harmadosztályú múltja. További érdekesség, hogy a Csács címere igen ismerős lehet mindenki számára... A negyedik Andráshida hátránya öt pont, ők feljutnának.

A fentiekből kiderül, hogy több olyan megye is van az országban, ahonnan évek óta nem jutnak fel csapatok még az NB III-ba sem, míg máshol nincs valódi verseny, egy klub esélyes csak a magasabb szintre kerülésre. Számos klub nyilatkozott úgy, hogy nem tudná vállalni a harmadosztályt, és a nem válaszolók között is bizonyára akadnak még ilyenek. Árnyalja a képet az is, hogy egyes megyékből éppen ki van fent az NB III-ban: Hevesből, Nógrádból vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyéből például összesen két-három klub szokott egyáltalán megpróbálkozni a harmadosztállyal, ha mind fent van, ezekből a megyékből sincs feljutó. Hasonló a helyzet Csongrádban is, ahol éppen többen is a megyeiben találhatóak a korábbi NB III-asok közül, de például az előző két évben nem volt feljutó a megyéből. Vannak persze olyan megyék is, ahonnan látatlanban is előre garantálható, hogy a bajnok el akar majd indulni az NB III-ban, ilyen például Budapest, Győr-Moson-Sopron, Pest vagy Fejér.

A magyar foci támogatási rendszere agyonnyomja a megyei focit, de még az NB III. alsó felében szereplő klubok számára sem hasznos, hogy oda jutottunk, hogy a harmadosztályban lazán keresnek félmillió forintot is a labdarúgók, mert a taós pénzeket sokan a felnőttcsapat játékosainak fizetésére költik (nem hivatalosan, nehezen bizonyíthatóan). A magas fizetések mellett az NB III-ban kevés a néző (kivételek persze vannak, minden szezonban előfordul olyan rangadó, amire több ezren kíváncsiak), alacsony a bajnokság presztízse, így a szponzorok nem tolongnak azért, hogy támogassák a klubokat, akik így ha nem találnak maguknak támogatót, becsületesen gazdálkodva rendkívül nehéz helyzetben találhatják magukat. Több nagy múltú és több kisebb csapat is belebukott már ebbe, jó lenne, ha a folyamat nem folytatódna!