Azt mondja erre felháborodva Szél nagyasszony, hogy a Fidesznek semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy a rendszerváltást és a demokráciát ünnepelje, és nincs jogalapja arra sem, hogy az ellenzéket pocskondiázza a párt meghosszabbított kezeként működő közmédiából.

Ugyan már, miért nincs? – teheti föl az ember a kérdést. Honnan veszi Szél Bernadett a bátorságot ahhoz, hogy erkölcsből próbálja kioktatni a Fideszt vagy éppen Kövér Lászlót? Főleg azok után, hogy éppen ők azok, akik nem mennek el a demokrácia ünnepére, a végre szabadon választott parlament megalakulásának 30 éves évfordulójára.

Csak nem azért, mert éppen ők és a kommunista diktatúrát képviselő elődeik voltak azok, akiket 1990-ben végre zárójelbe tett a rendszerváltozásra áhítozó népakarat? Bernike akkor még csak 13 éves volt. Ám annál nagyobb szégyen, hogy ma felnőtt fejjel éppen azok szekerét tolja, akik a jogállam, a demokrácia hiányáról papolnak unásig, de semmit nem akarnak jobban, mint az egykori kommunista diktatúrát liberális diktatúrává változtatni Magyarországon.

Ehhez persze minimálisan meg kellene nyerni az emberek többségének bizalmát, ami az elmúlt tíz évben nagyon nem akart sikerülni. Bernike például nyolc éve veszi ki a harcból a részét, s azóta egyre csak a pince felé menetel. Az LMP társelnökéből, majd miniszterelnök-jelöltjéből egy senkinek nem kellő, független képviselő lett. Az is csak azért, mert az általa annyit gyalázott és nem létezőnek kikiáltott jogállam nem teszi lehetővé, hogy az érintett akarata ellenére megfosszák országgyűlési képviselői jogállásától és a vele járó közel másfél milliós fizetésétől. Szélnek a választói bizalom gigadeficitje miatt már régen a politika szemétdombján lenne a helye, csak van olyan pofátlan, hogy a jogba kapaszkodva nem mond le mandátumáról.

Mi több, mint senkit nem képviselő honanya még veszi a bátorságot, hogy erkölcsi kioktatásban részesítse azt a Kövér Lászlót és azt a Fideszt, aki joggal és megalapozottan aggódik a demokráciáért. Ez az egyetlen eszköz ugyanis, amellyel a leghitelesebben lehet képviselni a választók többségének akaratát. Többszörösen megerősítve a jelenlegi vezetést, hogy a mostani helyes irányban tartsák a kormányrudat, miközben Szél nagyasszony mögött 0, azaz nulla képviselt választó sincs, zérus választói akarattal.

Tíz év alatt bebizonyosodott, hogy az ellenzéknek semmiféle demokratikus eszköz nincs a kezében arra, hogy a helyzeten változtasson. Egyszerűen azért, mert gyenge, hiteltelen és hazug politikát folytat. Ahogy megyünk előre az időben, még inkább világossá válik, hogy semmit nem tennének az emberekért, ellenben azt hazudják nekik, hogy a baloldal, együtt az öreg sorosista birodalmi kontinensünkkel „európaibbá” teszi őket, mint amit a magunk kormányozta nemzetállam biztosítani tud. Ez természetesen úgy baromság, ahogy van.

Persze hogy fáj Szélnek, ha Kövér tűpontosan rámutat: egymás lejáratása a baloldalnak kedvez, hiszen a gyalázkodáson kívül más politikai fegyvert képtelenek latba vetni. Nekik az a jó, ha „a két oldal egyenlő erővel kiabálja a másikra, hogy gazemberek és tolvajok, anyagyilkosok vagytok, akkor előbb-utóbb a köz maga is így tekint a saját választott képviselőire, és nem is nagyon vár el tőlük sokkal többet” ennél. A baloldalnak, benne Szél Bernadett-tel, az az egyetlen esélye, ha mennél lejjebb nyomja a politikai viták szintjét, mert akkor a választók kevésbé látják a különbséget a két politikai tábor erkölcsi és szakmai színvonala között. S ahogy a házelnök mondta, hogyha nincs tisztelet, akkor nincs tekintély, ha nincs tekintély, akkor nincs engedelmesség.

Az alkotmányban rögzített intézményeknek pedig kellene, hogy legyen objektív tekintélyük, függetlenül attól, ki irányítja azokat. A gyalázkodással viszont egyre kevesebb az esély arra, hogy normális viszonyok uralkodjanak a magyar parlamentben vagy általában véve az úgynevezett demokratikus politikában.

Igen, mondjuk ki nyugodtan: Szél Bernadett Facebook-bejegyzésében anarchiáért kiált. Éppúgy, mint a baloldali fővezér, Gyurcsány összes megszólalásában.

Azonban van abban jó is, ha gyakran használja a nyilvánosság fórumait Szél Bernadett, miközben persze folyamatosan tagadja a magyarországi szólás- és sajtószabadság létét.

Hatására legalább még az eddigieknél is többeknek nyílik ki a bicska a zsebében.