Az Origo birtokába került újabb Anonymus-videóban a következő beszélgetés hangzik el:

Gansperger: Most vannak, ugye, ezek a külföldön kiképzett figurák, mint a Szabó Tímea, Kabul rózsája, ugye, ő a CIA-nek dolgozott kint Kabulban.

Befektető: Komolyan? Ezeket nem tudtam.

G.: Kurva kemény a csaj, de ezért.

B.: A Szabó Tímea 45 éves, ide járt, a Mókus iskolába. Én nem tudtam, hogy ő ennyire amerikai.

Az Origo emlékeztet, Szabó Tímeáról eddig is köztudott volt, hogy amerikai egyetemi tanulmányai idején az ENSZ megbízásából fegyveres konfliktusmegelőzési stratégiákról, illetve sérülékeny csoportok védelméről folytatott kutatásokat. Ezt követően 2001-ben három hónapig Pakisztánban dolgozott az International Rescue Committee nevű civil szervezetnél, ahol többek között az afgán menekültek kérdéseivel foglalkozott. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt egy héttel tért vissza Bostonba, ahol az afgán konfliktus rendezésével összefüggésben folytatott kutatást.

Az amerikai bombázások után Afganisztánba költözött, és Kabulban egy ideig az ENSZ afganisztáni missziójával dolgozott együtt. Feladata az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének elősegítése volt.

Gansperger a hangfelvétel tanúsága szerint ezen a ponton nem állt meg, hiszen újabb fontos adalékokkal szolgált az amerikai befolyásról, illetve arról, hogy kik is szeretnék megbuktatni a jelenlegi kormányt.

G.: Pillanat. De, ugye, a Sorosnak ezek az emberei bizonyos dolgokat tudnak mozgatni. De a teteje a Gordon.

B.: Ő a tető? Én azt hittem, a Fletó... Nem... Komolyan?

G.: Ugye, azok a pénzügyi körök, az EBRD, az összes ilyen nagy nyugati bank, akik az Orbán-rendszert szeretnék megbuktatni. Ugye, a Simor az EBRD-nek az alelnöke volt, tudod.

B.: Simor András.

G.: Az MNB-nek az elnöke.

B.: MNB-elnök volt. Ő volt a csúcs.

G.: Puszihaverja a Gordonnak, és, ugye, főnöke volt a CA-nál (Creditanstalt – a szerk.).

Az Anonymus által hétfőn eljuttatott felvételen Gansperger már beszélt arról, hogy „Magyarországon alapvetően az egész baloldal mozgása mögött külföldi erők és finanszírozók állnak”. A beszélgetés azon részletében kifejtette, hogy ezek alatt a Soros-birodalmat és más külföldi nagytőkés csoportokat kell érteni. Hozzátette, azt gondolja, Bajnai Gordon ezeknek az embere. A ma reggeli részlet tulajdonképpen ezt egészíti ki azzal, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – amelynek 2019-ig Simor András a pénzügyekért felelős alelnöke volt – is azon erőcentrumok közé tartozik, amelyek a jelenlegi kormány távozását szeretnék elérni. Az, hogy Bajnai és Simor baráti, bizalmi viszonyban van, eddig sem volt titok.

Az újabb hanganyag második fele lényegében arra ad magyarázatot, hogy több meghatározó nagytőkés csoport számára miért fontos az Orbán-kormány leváltása. Érdemes itt is szó szerint idézni, hiszen a beszélgetés stílusa, az üzleti szemlélet, illetve a magyar érdekek figyelmen kívül hagyása így érzékelhető igazán.

G.: Tudod, mekkora kárt szenvedtek azok a cégek, akik itt halálra kaszálták magukat?! És ki kellett takarodniuk innen. El kellett adniuk az ÉMÁSZ-t, a DÉMÁSZ-t, a mindent is.

B.: És most visszajönnének?

G.: Hát hogy a p*csába ne? Hát figyelj, nyolcszázalékos fix profitért.

B.: Az igaz, és ha otthon meg nulla? Svájcba...

G.: Figyelj, figyelj! Úgy adta el a Suchman az összes energetikai céget Magyarországon, a hálózatokat. És egyik ország sem adja el a hálózatát, érted. Az önkormányzati meg állami tulajdon. Az erőmű meg a..., az egy más dolog, meg az értékesítés. Eladott mindent, és benne van a szerződésben, én magam láttam – felügyelőbizottsági tag voltam –, hogy nyolc százalék eszközarányos nyereséget garantáltak. A szerződés szerint.

B.: Ami magas.

G.: Nagyon.

B.: És mégis eladtuk.

G.: Mint a szél. Egy Suchman Tamás vitte, akinek aztán halványlila fidúciája se volt arról, hogy kell értékelni egy céget.

B.: Nagy ember volt.

G.: Hát, a Horn Gyulának volt a balkeze.

B.: Meg a jobb is. De igen.

G.: Meg a jobb is, igen.

B.: Úgyhogy ő minden volt.

G.: Eladta, és nekünk nagyon sok pénzünkbe került, egyrészt amíg fizetgettük ezeket, meg visszavásároltuk. Na, most ezek a csapatok, érted. (...) Jó, oké, itt van a Swietelsky meg a Strabag, de hol kapnak ahhoz képest, amit régebben kaptak.

B.: Kicsit.

G.: Kicsit. Na, most érted, régebben évente tízmilliárdokat kaszáltak. Most adnak tízmilliárdot a kampányra. Mi a lóizéért ne adnának? Aztán majd jövőre kivisznek harmincat.

A beszélgetés értelmezéséhez érdemes felidézni, hogy a rendszerváltást követő magyar energiapolitikát két, markánsan eltérő szemléletmód jellemezte. A 2010 előtti baloldali kormányok elsődleges célja az állami szerepvállalás mérséklése és a többnyire multinacionális energiavállalatok érdekeinek érvényesítése volt, míg a 2010 utáni jobboldali kormány patrióta gazdaságpolitikát folytatott.

Az MSZP–SZDSZ-kormány 1994-ben megalkotta az első átfogó, ágazatspecifikus áram- és földgáztörvényt, az energiakódexeket. Azért, hogy a privatizációra kiszemelt nemzeti infrastruktúra minél kívánatosabb legyen a külföldi tőkének, lehetővé tették, hogy 1995-től az állam, illetve vállalatai olyan hosszú távú szerződéseket kössenek, amelyek az „észszerű működési költségeken felül” évi nyolcszázalékos eszközarányos megtérülést garantálnak a multiknak.

Az intézkedések egyértelműen elérték a céljukat, a magyar közüzemi szektor jelentős részét francia, német és olasz vállalatok vásárolták meg. Az áramellátásban is hasonlóan aggasztó helyzet állt elő: Magyarország eladta a nagyerőművi kapacitásainak jelentős hányadát, de 1997-re a szolgáltatókat is értékesítették.

Ezzel a szemlélettel számolt le az Orbán-kormány, kivívva a multicégek haragját. És mint Gansperger szavaiból kiderült, ez a harag oda vezethet, hogy az érdeksérelmet szenvedett külföldi energetikai, illetve vasút- és útépítési világcégek a nagy visszatérés reményében anyagilag is támogathatják a baloldalt.

Az elmúlt hetekben nyilvánosságra került hanganyagok viszont egyértelműen arról tanúskodtak, hogy a Karácsony Gergely vezette fővárosban egy jól behatárolható kör egyfajta „jutalékos” rendszert működtet. Ebben a korrupciós modellben értékesítettek, illetve terveztek eladni számos igen értékes ingatlant, köztük a több tíz milliárd forintot érő Városházát. A „jutalékos” rendszer szálai egészen a főpolgármester környezetéig érnek. Az orosz befektetőkkel folytatott egyeztetéseken elhangzottak alapján a „jutalék”, vagyis a kenőpénz mértéke tíz százalék körül mozgott, mozog. A Mediaworks Hírcentrum ugyanakkor kiderítette, hogy a Városházát olasz üzleti köröknek is felajánlották.

A közzétett felvételek nyomán számos büntetőfeljelentés született. A rendőrség jelenleg hűtlen kezelés, csalás, befolyással üzérkedés, vesztegetés és vesztegetés elfogadása miatt rendelt el nyomozást.