Az egészségügy a rendszerváltás óta politikai darázsfészek. Ez ugyanis az állami feladatkörök olyan szegmense, amely – ne tagadjuk – több évtizedes lemaradásban van. Nem véletlen, hogy a szocialista kormányok vagy nem nyúltak hozzá, vagy a gyurcsányi vizitdíj-bevezetéshez, az ellátási színvonal lezüllesztéséhez járultak hozzá forrásmegvonásaikkal.

Persze nem véletlenül ódzkodtak mindvégig az egészségügy rendbetételétől. Az évtizedes lemaradás miatt ugyanis számolatlanul lehet pénzt önteni az egészségügyi ellátórendszerbe anélkül, hogy látványos eredményeket lehetne elérni. Vagyis bármennyit tesz a jobbítás érdekében a regnáló kormány, komoly politikai sikerre rövid távon nem számíthat.

Az Orbán-kormány mégis belevágott: sorra jöttek a felzárkóztatási projektek – a kórház- és rendelőfelújításoktól egészen az ápolói, majd az orvosi bérek emeléséig. Az ember azt hinné, hogy ezzel sikerült is kifogni a szelet a baloldali ellenzék vitorlájából, amely az elmúlt években, ha éppen nem volt jobb destruktív ötlet, akkor az egészségügy helyzetét támadta. Még az is előfordult, hogy joggal, bár olyankor azt valahogy elfelejtették felsorolni, hogy ők a kormányzásuk ideje alatt mennyit nem javítottak vagy éppen mennyit rontottak az helyzeten.

Az egészségügyi ellátórendszer szervezetlenségét, alacsony hatásfokát bármely nem szakirányú végzettségű baloldali politikus felfesthette zászlajára. Méltán gondolhatták: a választópolgár, aki egy fél napot eltölt egy zsúfolt SZTK-ban, hogy aztán egy enervált, az ellátás minimumát teljesítő orvossal találkozzon, bőszen egyet tud majd érteni az ellenzéki honatya/honanya demagóg szólamaival. Sőt: a közvélemény még a flegma orvosnak is elnézte azt az eseti bunkóságot, hogy még annyi kötelező mosolyt, udvariasságot sem tud magára erőltetni, mint egy gyorséttermi kiszolgáló, mondván: „szegény, nagyon alul van fizetve”.

Hát, a most elfogadott törvényhez csatolt táblázat már nem olyan számokat mutat, amelyek okán bárki elképzelhetne egy mélyszegénységben tengődő orvost vagy szakápolót. Persze tudom, hogy ezek egy része nem teljesül azonnal, de ott van a törvényben, vagyis nem puszta ígéret.

De most kiderült: ez sem jó így. Legalábbis a Magyar Orvosi Kamara szerint, amellyel kapcsolatban többször elhangzott vádként, hogy erősen baloldali, ami vélhetően azon a tényen alapul, hogy elnöke, Kincses Gyula a Gyurcsány-kormány államtitkára volt.

De most inkább azt vizsgáljuk meg, valójában a kamara kinek az érdekeit képviseli akkor, amikor nyilatkozatban áll elő azzal, hogy az orvosi béremelésről szóló „megfelelő törvény az orvostársadalom számára az, ahol a részletek egyértelműek, és a napi gyakorlatra vonatkozó útmutatás is előre ismert, jogviszonyok egylépcsős egységesítése és a másodállások szigorú korlátozása azonban szakterületeket és intézményeket tehet működésképtelenné. Az »adminisztratív feladattömeg« pedig, amely a több ezer orvos másodállásának ellátási érdek miatti engedélyeztetésével jár, nem hajtható végre a hatályba lépésig rendelkezésre álló idő alatt”?!

Bár idéztem, én kérek elnézést a nehezen értelmezhető, cirkalmas mondatért... De megpróbálom lefordítani magyarra: az a bajuk, hogy a törvény túl gyorsan lép életbe, „megfelelő társadalmi egyeztetés” nélkül jött létre, és átláthatóvá akarja tenni az orvosok állami és magánszférában végzett tevékenységét.

Próbáljuk meg akkor ezt most közösen értelmezni! „Túl gyorsan”: én emlékszem rosszul, vagy évek óta béremelést követelnek, és ezek szerint most mégis azt kérik a kormánytól, hogy ezt lassabban hajtsa végre, vagyis az orvosok később jussanak hozzá a béremeléshez?! „Megfelelő társadalmi egyeztetés nélkül”: biztos ebben is tévedek, de a kormány éppen az orvosi kamara javaslataira építette a törvényt.

Vagy nézzük azt a mondatot, amely szerint „a másodállások szigorú korlátozása azonban szakterületeket és intézményeket tehet működésképtelenné”! Nem azt hallgattuk eddig, hogy az orvosok azért vándorolnak a magánszférába (vagy éppen külföldre), mert az államiban nem keresnek eleget?! Akkor most kiderül, hogy mégsem?! Kiderül, hogy akkor is az lesz a fontosabb, hogy a jól csengető magánpraxisok működése zavartalan legyen, ha az állami szférában megduplázzák a béreket?!

Még jó, hogy azt nem írták oda, hogy azért valami maradjon meg a hálapénzből is... (Ezt már csak azért sem tehették, mert a legalább százszázalékos béremelési követelés indokaként szerepelt, hogy kifehérítsék a szakmát, és kiiktatható legyen a paraszolvencia.)

Vajon tényleg ilyen mohók az orvosok?! Nem vagyok egy beteges típus, így szerencsére ritkán találkozok velük, de nekem valamiért az az érzésem, hogy a nem teljesen fásult, a betegek érdekeit még előtérbe helyező, emberi kommunikációra képes gyógyítók többsége nem azért ilyen, mert csak így tömhetik tele a zsebüket. Ők meg is érdemlik, hogy a kormány komoly összegekkel bizonyítsa megbecsülését.

Akkor mégis miért lehet az, hogy az orvosi kamara közleménye ilyen érzéseket kelt az emberben? Mert ott nem gyógyítók, hanem bürokraták, netán pártkatonák ülnek?! Nem tudom biztosan. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy honlapja szerint „a Magyar Orvosi Kamara (MOK) minden Magyarországon működő orvos független, demokratikus, céhszerű testülete, amely tagjainak szakmai, erkölcsi és anyagi érdekvédelmet hivatott biztosítani”.

Vajon tényleg azzal érvényesítik a tagság érdekeit, ha a logikusnál valami politikusabbnak tűnő kifogással igyekeznek megnehezíteni a béremelést lehetővé tevő törvény végrehajtását, így a megemelt bérek kifizetését?! Aligha. Olyan érdekvédelemről még hallottam, amelyik azt kérné, hogy halasszuk már el egy kicsit a fizetésemelést, mert „nem volt megfelelő társadalmi egyeztetés”.

Ilyet politikusok mondanak, nem érdekvédők.