A testület a minap közölte is, hogy bár megdöbbentő az ügy, de nem vizsgálják ki, mert ez tagállami feladat.

Több mint két évvel ezelőtt a brüsszeli repülőtéren a rendőrség őrizetbe vette a zavartan, de a tanúk beszámolója szerint semmiképpen sem agresszívan viselkedő Jozef Chovanec szlovák állampolgárt. A fogvatartott személy cellájában is zavartan viselkedett, többek között falba verte a fejét. A rendőrök berontottak a zárkába, pokrócot dobtak Chovanec fejére, a priccsre lökték, és három egyenruhás 18 percen keresztül térdelt a hátán, a férfi elvesztette az eszméletét, a mentők kórházba szállították, de ott három nap múlva úgy halt meg, hogy már nem tért magához. A cellában a drámai események közepette az egyik rendőrnő, ujjaival Hitler-bajuszt imitálva, náci karlendítéssel a biztonsági kamerák felé fordulva pózolt.

Most talán fölösleges is lenne hosszas elemzésbe bocsátkozni arról, hogy milyen uniós reakciókat váltott volna ki, ha mindez – feltéve, de meg nem engedve – a budapesti Liszt Ferenc repülőtéren történik. Hiszen Brüsszel már azért is a szétmaszatolt úgynevezett jogállamiság megsértésével vádolta hazánkat, ha egy gyilkosság miatt elítélt rab – a börtön példánál maradva – cellájába nem süt be a nap. Mégis csak tarthatatlan, ha egy többszörösen elítélt börtöntöltelék nem vehet naponta napfürdött.

„Mondanom sem kell, hogy természetesen meg fogom említeni a jogállamiság és a média szabadságának helyzetét tárgyalásaink során” – nyilatkozta Jan Jambon flamand tartományi kormányfő Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel való idén februári budapesti tárgyalásai előtt. Jambon akkor azért kényszerült magyarázkodásra, mert a belga sajtó szerint nem „business as usual”, ha a flamand kormányfő olyasvalakivel találkozik, akinek az országát, ha tagjelölt lenne, fel sem vennék az EU-ba. „Hallani szeretném, mit tudnak a helyszínen felhozni védelmükben a sajtószabadsággal és a jogállamisággal kapcsolatos őket ért kritikákra”− igyekezett Jambon a támadásokra válaszolni.

Mi meg most szeretnénk hallani a flamand miniszterelnök véleményét arról, hogy miért kellett egy védekezésre alig képest embert olyan brutálisan bántalmazni egy belga börtönben, hogy az később mindebbe belehaljon. A flamand politikustól ez idáig csak annyi tellett, hogy kijelentette: nem tudott az ügyről. De tudott, mint ahogy ez kiderült, már közvetlenül az események után tájékoztatták, csak a szőnyeg alá akarta söpörni a történteket. Hogyan is venné ki magát, ha a szabadság, az emberi jogok, az európai értékek, a jogállamiság és még ki tudja hány mindeddig pontosan meg nem határozott fogalom felkent védelmezőjének hazájában bántalmazás következtében meghal egy fogvatartott, ráadásul az elkövetésben részt vett rendőröket, beleértve a náci karlendítős rendőrnőt is, még csak felelősségre sem vonták, csak más munkakörbe helyezték.

Mindez arra utal, hogy a legmagasabb politikai szinten el akarták tusolni az ügyet. Annál is inkább, mert a belga hatóságok két és fél év után sem jutottak semmilyen következtetésre a halálesettel kapcsolatban. Talán nem véletlenül.

Éppen 75 éve jelent meg az Állatfarm, George Orwell maró szatírája. A mű egyik fő mondanivalója: ha azt állítjuk, hogy mindenki egyenlő, akkor is lesznek egyenlőbbek. Ez a tétel napjainkban különösen érvényes az EU-ra. A neves szerző azonban mindezt a sztálini totális diktatúrára értette.