Bár edződünk az amerikai rémisztően erőszakos, szobordöntős események látványán, de jól emlékszünk arra is, hogy közel tíz éve Dániel Péter ügyvéd is vörös festékkel rongálta meg Horthynak a Somogy megyei Kerekiben frissen felállított szobrát, amit az elsőfokú bíróság a kiszabható legenyhébb ítélettel szankcionált.

Hogy mi lehetett az erősebb motiváció a budapesti amazon, Tóth Edit számára: az Amerikában zajló erőszakos Black Lives Matter mozgalom szobordöntögetésben is testet öltő, fehérek elleni rasszista támadása, vagy az, hogy Dániel Péter másodfokon kiszabott jogerős, 200 ezer forintos ítélettel megúszta alávaló cselekedetét, nem lehet tudni. Mint ahogy azt se, ha anno a társadalmi értékítéletnek megfelelő szigorú döntés születik, az visszatartotta volna-e a magáról megfeledkezett nőszemélyt a Horthy-szobor mostani meggyalázásától.

Az mindenesetre tény, hogy az igazságszolgáltatás a Dániel-rongálás esetében sem tett ki magáért. A Siófoki Városi Bíróság ugyanis akkor a legenyhébb büntetésként megrovásban részesítette, s a per során felmerült 121 600 forintos költség megfizetésére kötelezte Dánielt. De a döbbenet sötét leve az indoklásból csöpögött csak ki igazán. A bíróság szerint ugyanis „a cselekedet erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”.

Önök szerint, ha Tóth Edit olvasta ezt az indoklást, mire gondolhatott? Arra, hogy jaj-jaj, jó lesz vigyázni, inkább felejtsük el ezt az ostoba szándékot? Nem gondolnám, a tette ugyanis éppen az ellenkezőjére utal.

Igaz, később másodfokon a Kaposvári Törvényszék jogerősen 200 ezer forintra büntette Dánielt. S hogy még ez se fájjon szegénynek oly nagyon, egy magát megnevezni nem kívánó jótevője ki is fizette helyette. Hogy ki volt, nem árulta el, csak valószínűsíteni lehet, hogy egy politikus. Ezt mondta róla: „Egyszer csak szólt a telefon, és bejelentkezett egy általam nagyra tartott közszereplő, aki azt mondta, hogy ő szeretne segíteni ebben. Beszélgettünk röviden, majd beültünk és megkávéztunk, és ő kérte el a csekket”.

Szóval minden volt itt kérem, csak érdemi felelősségre vonás nem. Milyen dolog az, hogy a büntető bíróság odaáll az erőszak mellé és erkölcsileg pozitívnak, társadalmilag pedig hasznos figyelemfelhívásnak nevezi ezt a tettet, miközben büntetést szab ki? Mint Mátyás király és az eszes lány meséjében, aki hozott is ajándékot, meg nem is.

A nyilvánosságot széltében-hosszában bejárt üggyel azonban legalább annyit el lehetett érni, hogy a Kúria elnökhelyettese nem vonta kétségbe, hogy itt bűncselekmény történt. Milyen kedves. Kimondta: „A szobor leöntése rongálás, tehát bűncselekmény. Ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága, tehát itt erre nem illő hivatkozni.”

Ezzel együtt a közvélemény szerint igencsak harmatos eljárásról volt szó, amely kapcsán, ha valaki arra gondol, hogy a bíróság netán kettős mércét alkalmazott, akkor gyanítom, nem jár messze a valóságtól.

Ez a „szigor” a Dániel Pétereket, a Tóth Editeket egyáltalán nem fogja visszatartani a hasonló cselekedetek elkövetésétől. Hisz például ez a nő annyira meg volt győződve tette nyilvánosságért kiáltó jelentőségéről, hogy Facebookon közzétett beismerése mellé fényképeket is mellékelt a leöntött szoborról, a vörös festékkel összekent kezéről és a számláról, amellyel igazolja, hogy a festéket megvette. Az, hogy mit gondol Horthy Miklósról és unokája, Horthy István véleményéről, az az ő magánügye. Ettől még semmi szükség arra, hogy újabb bűncselekménygyanús őrültségével hergelje a közvéleményt a kormány ellen.

Orbán Viktor ugyanis e téren is határozottan kiállt álláspontja mellett a megújult Klebelsberg-kastély átadásán. Mint mondta, a ’20-as, ’30-as években azért „nem temetett minket maga alá a történelem”, mert néhány olyan „kivételes államférfiú” szolgálta és vezette a nemzetet, mint Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök vagy Klebelsberg Kunó, aki a két világháború között volt majdnem tíz éven keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszter. „Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter” – hangsúlyozta Orbán Viktor.

A történelem tényeivel lehet ugyan vitatkozni, de nem érdemes. Az ostobaság, az indulat, a gyűlölködés ilyen esetben legtöbbször ugyanis alulmarad. Amerikában sem számítanak a tények a fehérek elleni rasszista megmozdulásokon. Ezért dönthették le San Franciscóban például Ulysses Grant tábornok szobrát, akinek nagy szerepe volt – az északi államok seregét vezetve – a rabszolgaság eltörlésében.

Amerikában az őrült erőszaknak ugyanis a valódi célpontja nem más, mint az újraválasztására joggal készülő Trump elnök, Magyarországon pedig természetesen Orbán Viktor. A kiváltó ok tehát teljesen mindegy, csak balhé legyen, lehetőleg minél nagyobb.

Őszintén remélem, hogy a racionalitás győzni fog a megvadult őrültség felett.

Amerikában és Magyarországon is.