Talyigás Katalin szociológus azt gondolja, méghozzá határozottan, hogy Magyarországon engedik kihullani a rendszerből az időseket. Majd erre rátesz még egy lapáttal, amikor azt állítja, hogy a társadalom elfordul a saját időseitől, s erre jócskán rájátszanak a kormánypártok.

Itt az olvasó már gyanakodhat, hogy Talyigás esetleg nem egyszerűen szociológusi minőségében nyilvánul meg, az idősügyi problémákra nem a tudomány területén keresi a megoldást, hanem politikai alapon. S amikor arról beszél, hogy az oktatásban nincs benne az idősek megbecsülése, s a „munka alapú társadalom” gondolatában az érték nem az ember, hanem a pénz, ha már nem termelsz, akkor nem érsz semmit, akkor látjuk, hogy megérkeztünk, helyben vagyunk. Szó sincs itt tudományos kérdésfeltevésekről, annál inkább a kormánnyal szemben álló baloldali politikai erők álláspontjának tudományos mázzal való leöntéséről.

Hiszen az oktatásban mit kellene tanítani az idősek megbecsüléséről? Azt, hogy szeresed a szüleidet, a nagyszüleidet, s ha rászorulnak, gondoskodj róluk? Ez józan emberek között, azt gondolom, kétszer kettő. Ezt nem kell tanítani, ez emberi adottság, velünk született kötelesség.

Aztán ostorozza a kormányt azért is, mert szerinte a koronavírus-járvány első szakaszában az egészségügyi szolgáltatás szinte megszűnt, most pedig követhetetlenek az átszervezések. „Az idős beteg azt sem tudja, hová forduljon, ha panasza van, telefonon szinte elérhetetlenekké váltak a háziorvosok.”

Erről meg anyám jut eszembe, aki karácsonykor lesz 90 éves: a minap örömmel újságolta, hogy megkapta az influenza elleni oltást. Nem kellett sehova mennie, csak beszólt a háziorvosának telefonon, aki – milyen érdekes – nem volt elérhetetlen. Két nap múlva már jött is Julika, az asszisztense, és beadta neki a szurit.

Szóval az interjút közlő Népszava cikkének címében csak szimpla szociológusként bemutatott nyilatkozóról hamar kiderül, hogy a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (Nyuszet) tagja. Az elnevezés mögött olyan szervezeteket találunk, mint „Életet az éveknek” Országos Egyesület, Értelmiségi Szakszervezetek Tömörülése, Liga Szakszervezetek, Magyar Szakszervezeti Szövetség, Magyar Szocialista Párt.

Ennél tovább, azt gondolom, nem is kell menni a felsorolással. Látszik tisztán, hogy szó sincs itt a tudomány meditatív útkereséséről, jószándékú javaslatainak megfogalmazásáról, sokkal inkább annak a rendszeres hergelésnek az erősítéséről, amelyet a magyar baloldal folytat a járvány idején is a kormány munkája ellen, ahelyett, hogy segítene neki. Ahelyett, hogy megmutatná, hogy krízishelyzetben mégis lehet rájuk számítani. De erről szó sincs.

Szomorú, hogy Talyigás Katalin szavai is a politikai ellentábor üzeneteit próbálják a tudomány köntösébe burkolva hitelesíteni.

De minden további argumentum helyett álljon itt Orbán Viktor ma reggeli rádióinterjújából egy részlet: „Minden magyar megkapja a tisztességes ellátást. Ez azért fontos, mert senkiről sem akarunk lemondani. Nekünk minden élet számít. Az idős embereké is. Látom, időnként azt mondják, hogy aki meghalt, idős volt. És? Tehát minden élet számít. A nagyszülőké is számít, meg a szülőké is. És minden emberért harcolni akarunk.”

Persze ahol a politikai haszonszerzés az elsőrendű érdek, ott nem nagyon értik, ha valaki minden emberért harcolni akar.