Kedves András!

Mivel te rendre tegezed nézőidet, hallgatóidat, mintha mindenki a te kis lila családod, baráti köröd tagja lenne, elöljáróban engedd meg, hogy én is bizalmasan szóljak hozzád. Ez most elkúrtad. Nem kicsit, nagyon… De ajánlok egy fogadást, hogy rendbe hozhasd!

Mivel kezdetétől figyelem politikai munkásságod, persze nem lepett meg az az erőszakos arrogancia, amivel te újságírók ezreit fosztanád meg megélhetésüktől. Nem nagyon vártam tőled többet, de azért az a nagyképűség, ami szavaidból sugárzott, még így is mellbe vágott.

Tudom, nálatok ellenzéki politikusoknál a tetszési index és az éppen aktuális pártpreferencia-kutatások határozzák meg a kommunikációs irányt, de azért mégis...

Azt, hogy ti képtelenek vagytok partnerként együttműködni akár csak egy kicsit is jobboldali médiumokkal, már 2016-ban nyilvánvalóvá tettétek, amikor a sajto@momentum.hu-ra küldött megkereséseim hetekig pattantak vissza azzal a válasszal, hogy „ez az email cím a független sajtónak van fenntartva, kérem írjon a propaganda@… email-címre. Mert már akkor te akartad eldönteni, hogy ki újságíró, ki nem. Hogy erre ki hatalmazott fel, azt ugyan még sosem árultad el, de még a másik ripacs, Jakab Péter is szóba állt velünk időnként akkori sajtófőnökként, De nektek, momentumosoknak én/mi alantas betanított sajtómunkásnak számítottunk/számítunk.

Ti így indítottatok. Mégis mit vártatok?! Vörös szőnyeget, virágesőt?!

Aztán folytattad a hadviselést, Te személyesen, amikor berontottál az Origóba.

Ó, mennyire sajnáltam, hogy szegény, erősen meglepett Kovács András kollégámé helyett nem az én akkori íróasztalomra helyezted le aprócska ökleidet műfelháborodva! Még ma is a könnyeiddel kevert vért törölgetnéd az orrodról...

Mert amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Ha egy kocsmai kötekedő fegyverét választod, ne csodálkozz, ha úgy kapod a választ is! Legfeljebb én is bocsánatot kértem volna, mint te az origós betörésért. Vagy ha az nem lett volna elég, én is vagyok annyira rafkós, hogy magamat mártírnak beállítva próbáltam volna elkerülni a büntetőjogi felelősségre vonást, ahogy te teszed mostanában. (Mondjuk a bátorságodról ez is sokat elárul...)

Szóval azt javaslom, kedves András, hogy vedd észre: a magas ló, amiről beszélsz, egy mélynövésű shetlandi póni, semmivel sem emelkedsz ki azok közül, akik felelősek a hazai politikai vitakultúra lealacsonyításáért.

Nem ártana leszállnod arról a törpelóról!

És ha már leemelted trendi üleped a gebéről, és sikerült lealacsonyodnod odáig, hogy egy lakájpropagandista szintjére kerülve, a szemébe nézve is el tudod ismételni a jog és a demokrácia talajától teljesen elrugaszkodott elképzelésed egy fél szakma kiirtásáról, akkor ajánlok neked egy fogadást.

Előtte még hadd meséljek neked valamit a magyar média rendszerváltás utáni történetéről, mert én akkor kezdtem publikálni, amikor te még a betűvetéssel küszködtél másodikban.

Soha sem volt szabad abban az értelemben, ahogy te ezt a bazi nagy médiaszabadság idilli képével ábrázolni szoktad! (Még akkor sem, ha mostanában, ezt felismerve már csak „hatalomtól független médiumokat” emlegettek, mintha a háttérhatalmak már nem is lennének hatalmak...)

A hazai médiumok közül az elmúlt három évtizedben egy sem munkálkodott közéleti területen kis hazánkban, amelynek a tulajdonosa így vagy úgy, közvetve vagy közvetlenül ne akart volna ebből politikai tőkét kovácsolni. De mert a magyar sajtóban a rendszerváltás mindmáig nem következett be, a részükre kedvező elfogultság a hazai baloldalt 2016-ig egyáltalán nem zavarta. Egészen addig, amíg nem lett valódi versenytársa a helyenként nyíltan, helyenként csak suttyomban vörös tenyérből etetett sajtónak.

A Népszabadság ügyét mindmáig véres kardként hordozzátok, miközben a 27 százalékos tulajdonrésszel rendelkező MSZP-s alapítvány volt az első, amelyik bedobta a népszabis gyeplőt a lovak közé. Mert ennyire becsülte a baloldal a saját lakájmédiáját. Valahogy a jobboldali Napi Magyarország bezárása idején egyetlen jogvédő csoport sem aggódott a sajtószabadságért...

Úgyhogy, kedves András, ne gyere nekem azzal, hogy te vagy a legszakavatottabb rendbe rakni a magyar médiaviszonyokat, mert ez a terület egyetlen napig sem biztosította a jövődet, a családod megélhetését!

Te mégis úgy döntöttél, hogy az elmédben felállított szent cél érdekében el akarod érni, hogy földönfutó legyek, ahogy azt a gazdád beígérte. Lelked rajta! De mivel a járványhelyzetben már megszoktuk, hogy ti ellenzéki politikusok, mindenféle következmény nélkül hazudoztok, fenyegetőztök, tennék egy ajánlatot, hogy politikusi karriered kezdete óta először tényleg tökösen tudd eljátszani a keményfiút...

Azt szeretnéd, hogy én és sok más társam eltakarodjunk a médiából, ha nyer az ellenzék 2022-ben. Nos, nem csak neked van véleményed az én munkámról, nekem is van a tiédről. Szerintem te egy dicséretes lelkesedéssel nekikezdő, lendületes fiú voltál, aki változást akart, de csak saját magadat sikerült megváltoztatnod. Messziről integethetsz a gerincességednek azokról a fotókról, amelyeken olyanok mellett mosolyogsz szélesen, akiket nemrég még szintén el akartál takarítani a közéletből az éjjeli-esti hazudozások miatt. Annyira vagy következetes és előrelátó, hogy a pártodat 5 év alatt sikerült beterelned Gyurcsány zsákutcájába.

Te tudod, a te karriered… De nekem Te ezek után ne papolj erkölcsről!

Vagy ha igen, akkor vállalj kockázatot!

Van egy fogadásom számodra: ha 2022-ben nyer az ellenzék az országgyűlési választásokon, én három hónapon belül felállok és soha többé, még a Facebookon sem írok közéletről egy szót sem.

De ha netán mégis megint a kormánytöbbség nyer, akkor te teszed ugyanezt. Lemondasz minden tisztségedről, visszamész jogásznak és nem hergelsz többet alattomosan. A jog területén a sunyiságod anélkül is kamatoztathatod, hogy ez bárkit is zavarna.

Nagyon remélem, hogy tartod, különben azt kellene gondolnom rólad a jövőben is, amit most, hogy egy simaszavú nulla vagy, akitől előremutató kormányzásra még akkor sem számíthatna ez az ország, ha koalíciós megkötések nélkül kerülne kormányra.

De ha te tényleg olyan tökös gyereknek tartod magad, mint ahogy a követőidnek beállítod, akkor mered vállalni a kockázatot. Sőt: ha ennyire biztos vagy benne, hogy a magyar közvélemény többsége veled ért egyet, akkor biztosra mehetsz, és egy propagandistát már el sem kell tüntetned, megyek magamtól.

Már nézegetem az OKJ-s fafaragó és asztalos képzéseket, hogy ha legközelebb hozzád hasonlóan keményfejű tuskóval kerülök szembe, hatékonyabban tudjak faragni rajta.

Nekem nem büdös a munka, nem én álltam politikusnak...

Üdvözlettel:

M. Kovács Róbert
főszerkesztő-helyettes
888.hu