Hogy ennek mi az egészségügyi motivációja, elképzelni sem tudom, hiszen minden egyes fertőződés esetében az a normális emberi reakció, hogy szorítunk azért, akinek gyógyulnia kell, és szurkolunk annak, akinek gondjaira van bízva a beteg.

Müller Cecília országos tiszti főorvosnak ezek alapján hatványozottan kell szurkolnunk, hiszen talán a legnagyobb mértékben az ő munkájától függ, hogy az egyes gyógyítóintézményekben minden a legnagyobb rendben menjen, hogy az orvosok, az ápolók s az összes egészségügyi dolgozó a legoptimálisabb körülmények közepette legyen képes ellátni a kórházba kényszerült fertőzötteket.

De az is Müller Cecília munkájától függ, hogy a képernyőn való napi megjelenésével útmutatást adjon az egészségügyi intézményeken kívül lévőknek életvezetésükhöz, hogy minél sikeresebben legyenek képesek elkerülni a járványt.

Az ehhez a munkához szükséges felelősségtudaton kívül óriási lelkierő is kell, amiből az érintett energiát meríthet ahhoz, hogy minél jobb minőségben tudja ellátni a feladatát.

S ez rendjén is van így. Az emberek milliói kedvelik, szeretik Müller Cecíliát, nagyra értékelik a teljesítményét.

Sajnos azt kell mondanom, hogy politikailag megosztott világunkban mindig akad olyan ember, olyan sajtóorgánum, amely kedvét leli abban, hogy napjaink egyik kulcsszereplőjébe beletörölje a lábát. Nyilván azért, hogy belegázoljon a lelkébe, hogy vámpír módra kiszívja belőle azt a rengeteg energiát, amellyel napról napra megújult erővel képes eleget tenni embert próbáló feladatainak.

Kik ellen fordulva ezzel? A betegek, a rászorultak ellen, akik naponta a tévékészülékek elé ülve, már ha van hozzá erejük, az ő szakszerű iránymutatásaiból is igyekeznek erőt meríteni mielőbbi felépülésükhöz. Rajta keresztül érzik, hogy igen, a kormány komolyan gondolja azt, hogy akit lehet, akinek az egészségi állapota engedi, azt meg fogják gyógyítani. Ez éppen olyan erősségű üzenet, mint amikor a legközelebbi hozzátartozó azt mondja krízishelyzetben lévő szülőjének biztatásképpen, hogy „szeretlek, apa!”

Emlékeznek, nem volt olyan régen, amikor egy Szegő Péter nevű, magát újságírónak nevező provokátor azzal rontott neki Cecíliának, hogy vegye le a keresztet a nyakából. Szó szerint ezt mondta: „Lehet, hogy tök mellékesnek tűnik, mindenesetre ha én lennék a miniszterelnök, megkérném a Nemzet Cilikéjét, hogy közszereplései alkalmával legyen kedves levenni a keresztet a nyakából. Szekularizáció mint olyan.” Szegő számára tehát nem az volt a fontos, hogy milyen minőségű a tiszti főorvos munkája, hanem az, miért van kereszt a nyakában. Azt csak én teszem hozzá, nyilván nem divatból. Valószínűleg a hite tetette föl vele, ami segítséget nyújt abban, hogy még jobban végezze a munkáját. Túl azon, hogy ez a legszemélyesebb magánügye, a pofátlan véleménynyilvánítás – ami ellen az ellenzék még véletlenül sem emelte föl a szavát – rámutat arra is, hogy ezek az emberek tudatosan fordítanak hátat az egészség- és életvédelem mellett annak a keresztény kultúrának, amelyet a magyarok határozottan meg akarnak őrizni.

De itt van a legutóbbi mocskolódás is az Index részéről. Egy nagyszerű szerző, bizonyos Reim Károly azzal vádolta meg Müller Cecíliát, hogy nem rendelkezik a munkájához szükséges engedélyekkel. Az ezzel kapcsolatos írásunkban leszögeztük, a közfeladatot ellátó orvosoknak nem szükséges érvényes működési nyilvántartással rendelkezniük, mert a közfeladat ellátásának idejével a működési nyilvántartási ciklus meghosszabbodik. Ergo a tiszti főorvosnak sem szükséges érvényes működési nyilvántartással rendelkeznie.

Nem mintha a cikk szerzője egy-két telefonnal ne tudta volna megszerezni a szükséges információkat a hiteles tájékoztatáshoz. Neki azonban valószínűleg nem ez volt a dolga, hanem az, hogy fals információival bizonytalanságot keltsen Müller Cecília körül. Ha lehet, akkor tovább amortizálja a belé vetett közbizalmat.

Nyugodtan kijelenhetem, ez nem fog menni.

Az ellenzék és médiumai rendszeres hazudozásaikkal annyira lejáratták magukat, hogy az ilyen minősíthetetlen megnyilvánulásokkal már nem képesek a józan ember ingerküszöbét elérni. Legfeljebb bárdolatlanságukkal bosszúságot okoznak.

A magyarok java része tisztában van ugyanis vele, hogy itt a lelki károkozás az elsődleges cél, hogy a vezetőbe helyezett bizalom megingatásával káoszt idézzenek elő a védekezést irányító csúcsszervezet működésében. A valóság azonban el kell hogy keserítse az aljas próbálkozások eredményességében érdekelteket.

Müller Cecília reményeink szerint a járvány végéig ott marad a kapitányi hídon, s vezényli a koronavírus elleni harcot, amelynek végére a vakcinák tehetnek majd pontot. A legnagyobb közbizalom, társadalmi támogatás mellett.