Különleges szellemi képességek kellenek ahhoz, hogy valaki akár a legpozitívabb történetet is a talpáról a feje tetejére állítsa. Egyszerűen csak azért, mert aljas politikai érdekei így diktálják. Itt van például az orvosok történelmi jelentőségű béremelése, és az ápolók, ápolónők hetven százalékot meghaladó jövedelem bővülése, amiért az érintettek csak azért nem dobálják az ég felé a kalapjukat, mert ez snassz. Egyébként – teljes joggal – baromira örülnek neki.

Persze mindig akad néhány érintett, akiben előrébb lüktet a politikai megfelelés delejes lelkesedése, mint a szakmai elhivatottságé. Akik Komáromi Zoltán DK-s egészségpolitikus sípjelére kötelességszerűen végzik el politikai feladatukat és vágják be a harci durcit. Mert nekik semmi nem elég, nekik a sok is kevés, ahogy mondani szokták, nekik a szar is keserű. Annak persze tapsolnak, ha a sötét tudatú Komáromi a politikai kötődésű orvosok tiltakozása miatt az egészségügy összeomlásáról delirál, vagy olyat mond, hogy a betegség jobb, mint a vakcina. Ami ugye azt jelenti, hogy a halál jobb, mint az élet. Ez a DK számára is így lehet, mert a párt még véletlenül sem tette helyre gyömöszölt agyú szakértőjét.

Erről persze józan ember nem nyit vitát. Aki ilyet mond, azt egyből az éppen Gyurcsány által bezáratott a Lipótmezőre csukatná. Ám Gyurcsány – legfrissebb bejegyzésében – mégis mintha a potenciális OPNI-lakók pártjára állna. Akiknek nem tetszik, hogy az orvosok januártól már kétéves gyakorlati idő után is közel havi 500 ezer forintot kereshetnek, három év után 600 ezernél is többet, hogy a későbbiekben 1,2 millióra, több mint 41 évi munkaviszony után pedig 1,66 millióra emelkedjen a fizetésük. 2023-ban pedig már a fenti kategóriák 687 ezerre, 875 ezerre, 1,65, illetve 2,38 millióra ugranak föl.

Elgondolkoztató, hogy Gyurcsányék anno még véletlenül se nyúltak volna hozzá az egészségügyi dolgozók béréhez. Ehhez képest Gyurcsány most azok miatt az ápolók, nővérek, orvosok miatt könnyezik, akik nem írják alá a fenti tartalommal „rájuk kényszerített új szerződéseket”.

Nem tudom, hogy a Kedves Olvasóra próbáltak-e már hasonló „nyomorúságos” szerződéseket rákényszeríteni? Mint ahogy azt sem tudom, hogy a milliós fizetésekről szóló ajánlatot tartja-e a kitolás netovábbjának? Ehhez képest Gyurcsány Ferencnek az a legnagyobb bánata, hogy a járvány közepén akad néhány szakdolgozó, aki hátat fordít az eddig soha nem tapasztalt lehetőségnek.

Amíg ennél sokkal kevesebbet kerestek, addig persze végezték a munkát rendesen, de most, hogy történelmi léptékben megemelte a kormány fizetésüket, már nem füllik hozzá a foguk. Hiába no, jó munkát végzett Komáromi, akinek fontosabb a betegség, mint a vakcina. Sikerült lovat adni a felheccelhető orvosok alá, hogy azok a járvány legintenzívebb időszakában ellovagoljanak a betegek mellől.

Gyurcsány írja: „Letaglózóan tragikus helyzetet teremtettek [Orbánék]. Mi marad nekünk? Köszönjük meg mindenkinek, aki szolgált bennünket. Védte egészségünket, gyógyítottak bennünket, tartotta bennünk nem csak a lelket, hanem az életet.
Köszönjük. Kár, hogy ezt teszik veletek, velünk. Csináljunk egy olyan kormányt jövőre, amelyik hajlandó közösen vezetni az országot annak polgáraival. Higgyétek el, jobb lesz az a világ.”

Gyurcsány tehát nem kéri az orvosokat, szakápolókat, hogy legalább a járvány idejére maradjanak a helyükön, s éljenek a kormány által „galád módon” rájuk kényszerített szerződésekkel. Ellenkezőleg. A kormányra mutogat, hogy milyen szörnyű, hogy ezt teszi velük. Mármint, hogy felemeli a fizetésüket és hatalmas dinamikájú egészségügyi fejlesztési programot folytat már hosszú évek óta.

A kormányellenes hergelést, az egészségügy drámai napjait emlegető Gyurcsány szövegét olvasva azért pillantsunk vissza a 2010 előtti időkre. Akkorra, amikor nem kevesebb, mint 650 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből, egyhavi bért vettek el az egészségügyi dolgozóktól, 16 ezer kórházi ágyat számoltak fel és 6000 egészségügyi dolgozót bocsátottak el. Akik pedig maradtak, megbecsülés helyett megalázóan alacsony bérért dolgoztak.
Az egészségügy szervezettségére jellemző, hogy a második Gyurcsány-kormánynak három egészségügyi minisztere is volt Horváth Lajos, Székely Tamás és Horváth Ágnes személyében.

A megszorítások miatt azonban 2006-ban már tényleg volt elégedetlenség az orvosok között. Molnár Lajos miniszternek például első személyes találkozóján „ösztönzés gyanánt” Gyurcsány felvetette a pozsonyi példát. Szlovákiában ugyanis akkoriban letartóztattak egy nőgyógyászt, mert előzetes hálapénzt kért a szülésért. Molnár 2010-ben megjelent könyvében ír arról, hogy „Pár nappal korábban a magyar sajtó is közölte a hírt, hogy a szülésért előre kért hálapénz átvételekor a rendőrség letartóztatott egy pozsonyi nőgyógyászt a rendelőjében. Én ezt nem tartottam szükségesnek„ – írta Molnár. Magyarán: a letartóztatása Gyurcsány ötlete volt, hogy így félemlítse meg az orvosokat. Pedig akkor nem is volt járvány.

Látnivaló, hogy Orbán Viktor finoman szólva nagyon nem a gyurcsányi utat választotta az orvosok helyzetének alakításában.
Mint ahogy az is, hogy mi minden sötét gondolat kavarog Gyurcsány fejében általában, s konkrétan az orvosokkal kapcsolatban is. Pregnánsan megmutatva, mennyire igaztalan, álságos dolog, ha valakivel a DK vezetője egy Facebook-posztban együttérez, akikért látszólag krokodil könnyeket hullat. Bujtor Istvánnal szólva: hamis a baba.

Egyébként az egészségügyi dolgozók nem figyeltek a böszme szavára, 95 százalékuk aláírta a szerződést. Nem hiszik el neki, hogy jobb lesz általa a világ.

Gyurcsány esetében ugyanis soha semmi másról nincs szó, csak a politikai érdekek mindenkit eszközként használó, nemtelen szolgálatáról.