Hogy mennyi parizert lehet venni politikai akaratért? Olcsó poén, ezért ezt most hagyjuk. De keveset. A nyilatkozat ravaszságát enélkül is érzékelhetjük. Ezt ugyanis nem főpolgármesterként, hanem újraválasztott Párbeszéd-társelnökként tette, hogy a 2022-es választásra készülődve legyen elég ideje az ingyenpénz ígérgetésével sózni az emberek agyát. Méghozzá saját becslésük szerint tízből hetet, azaz a lakosság kétharmadát akarják megbolondítani ezzel a visszataszító ígérgetéssel. Ennyi emberrel már bőven meg lehet nyerni a választásokat, s ha aztán az ígéretből nem lesz semmi, akkor széttárhatják a kezüket, és azt mondhatják, hogy így jártunk.

A libernyákoknak, mint tudjuk, mindent s annak az ellenkezőjét is következmények nélkül meg lehet csinálni. Baloldali sajtójuk harci ebként falaz nekik. Ezért nem tűnik föl, hogy például az Ígéretfigyelő adatai szerint Karácsony főpolgármester-jelöltként tett 140 ígéretéből eddig mindössze 11 teljesült. Köztük az egyik legfontosabb, a klímavészhelyzet kihirdetése, amiről azóta sem tudja senki, hogy mit jelent. Mint ahogy szemrebbenés nélkül ki lehet állni egy velejéig romlott, antiszemita, cigánygyűlölő országgyűlésiképviselő-jelölt támogatása mellett is, úgy, hogy a szövetséges párt, a Jobbik még arra is képtelen, hogy tagja legyen a baloldali közös jelölőszervezetnek, hogy ennek ne legyen adminisztrációs akadálya.

Mindezeket csak azért hoztam elő, hogy érzékeltessem, mit jelent az, ha az ellenzék ilyen mézesmadzagot huzigál a választópolgárok orra előtt.

A párbeszédes Tordai Bence például a minap a parlamentben számszerűsítette is ezt a bizonyos alapjövedelem-víziót. Mint mondta, „aki ma minimálbért keres, nettó 107 ezer forintot visz haza, az az alapjövedelem bevezetésével 2021-ben 166 ezer forintot vinne haza. Aki most 120 ezret visz haza, az 180 ezret fog hazavinni, a 140 ezres bérből 200 ezres nettó bér lesz”. Majd hozzátette, hogy azok, akik ma megalázóan alacsony bért keresnek a közszférában – nővérek, szociális gondozók, muzeológusok –, 50 százalékos azonnali béremelést könyvelhetnének el az alapjövedelem bevezetésével.

Ki fülének nem zene mindez, kedves olvasó? Mutasson valaki nekem egy érintettet, aki nem akar januártól ötven százalékkal magasabb fizetést hazavinni a hó végén.

Az előbb arról beszéltünk, hogy ballibék bármit ígérgetnek, semmi nem köti őket ahhoz, hogy azt be is tartsák. Hacsak nem a tisztességük, ám ebből oly krónikus a hiányuk, mint banánból volt Magyarországon a szocializmus idején.

Most nézzük meg, hogy járnak például a minimálbéresek, ha Gyurcsányék kormányoznak, s hogyan, ha nem ők. Amikor 2002-ben visszajöttek a kommunisták, a minimálbér 50 ezer forint volt, amit 2010-re 73 ezer forintra sikerült „feltornázniuk”. Nyolc év alatt 23 ezer forint plusz. Ez aztán a szociális érzékenység. Ehhez képest jelenleg ennek több mint a duplája, 161 ezer forint a minimálbér, ami várhatóan tovább fog emelkedni a következő időszakban.

De hogy az egészségügyisek bérhelyzetének 2010 utáni alakulását is megemlítsük, látható, hogy a nővérek fizetése 2022-re két és félszeresére nő, a szakorvosok átlagbére pedig már most eléri a két és félszeres szintet. Ez persze még mindig nem elég, de hogy jelentős emelések történtek, az vitathatatlan. A nyugdíjak tekintetében pedig az a 13. havi kezd el visszaépülni, amit a Gyurcsány–Bajnai kettős vett el az idős emberektől. A munkanélküliség alakulásáról csak annyit, hogy míg a Karácsony vagy Tordai által révetegen bámult gyurcsányi időkben 12 százalékos volt, addig ez az érték ma már 4 százalék körül jár.

Közismert, hogy az alapjövedelem lényegét jelentő „munka helyett segély” alapelvet már jócskán kipróbálhattuk a rendszerváltoztatás után is, a szoci érában, de nem mentünk vele semmire. Illetve a baloldal nagy bukását hozta maga után. Hiába kampányolnak, gyűjtenek aláírásokat az alapjövedelem mellett, azt is csak abból lehet kifizetni, amit a gazdaság megtermel.

Érdemesebb tehát inkább hagyni a csudába a libernyák elveket, a bizonytalan helyett a biztosra alapozni, s a „segély helyett munka” alapelvet szem előtt tartani. Ennek szellemében sikerült megvédeni rengeteg munkahelyet, és a kormány segítségével újakat létrehozni.

Ez Magyarországon az utóbbi tíz évben olyan sikeresen alakult, hogy például a járvány miatt gyengébb második negyedévi gazdasági teljesítményünk még így is jobb volt, mint az Európai Unió átlaga, benne egyébként olyan nagyágyúkkal, mint Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország.

Az alapjövedelem lemezének lyukasra pörgetése pontosan azt érzékelteti, hogy a baloldalnak semmi olyan reális ötlete nincs, amely az emberek javát szolgálhatná belátható időn belül.

Az alapjövedelmet egyébként még olyan gazdag országoknak sem sikerült tartóssá tenni, mint Finnország. Ott ugyanis 2016-ban próbajelleggel bevezették, de a pártok és a szakszervezetek egyetértettek abban, hogy nem jött be a kísérlet. A foglalkoztatás – az elköltött milliárdok ellenére – nem javult.

Baloldali hagymázas víziók helyett érdemesebb a valóságra figyelni. Nyilvánvaló, hogy Karácsonyék azért érvelhetnek az alapjövedelem mellett, mert ez nagyon vonzó arra a rövid időre, amíg az ingyenpénz reményében megválasztják őket. De csak addig.

A mézesmadzag után pedig jöhet a mutató- és a hüvelykujj közé fityiszként odatolt hüvelykujj, a hegyére ráírva: 13. havi nyugdíj, amit már elvontak a választóiktól.

Ezután pedig jöhetne az aktuális feketeleves-variációk tálalása. Azaz a libernyák valóság.