Ott hullatta a könnyeit az ATV-ben péntek este, hogy a kormányzati sajtó őt tömeggyilkosnak nevezte a szakemberekkel folytatott ’Nyitnikék’ beszélgetéssorozata miatt, merthogy azt mondják rá, Ujhelyi a járványügyi intézkedéseket meg akarja akadályozni.

Lehet, hogy felületes voltam, de őszintén szólva egyetlen ilyen szélsőséges megjelölést sem olvastam róla. Úgy látszik, hogy ez a mi jó Ujhelyink mintha mazochista lenne. Mert ha eddig nem is tekintett rá senki tömeggyilkosként, de a jelek szerint az áldozati szerep ennek ellenére mintha hiányozna neki. Úgy látszik, a mi Pistink mindenáron házhoz akar menni azért a bizonyos lószerszámért. Tudjuk, a mazochista az a beteges hajlamú személy, aki a megaláztatásban vagy a fájdalom elszenvedésében találja meg élvezetét. Ujhelyi ugyanis a tegnapi tévéadásban Szabó Lőrinc csodás versét idézve megint nyitnikékezett egyet, hogy a reagálások nyomán „élvezhesse” mártíri szerepét. Ezen ne múljon.

A nyitnikékező mintha szándékosan szembe akarna menni Orbán Viktorral, aki éppen a péntek reggeli rádióinterjújában szintén szakemberekkel folytatott konzultációi alapján a kijárási korlátozások fenntartása mellett foglalt állást. Nem tudom, hogy vannak vele, de számomra hitelesebb egy miniszterelnök szakértői körének véleménye, mint Pisti csapatáé. A kormányfői csoport esetében a javaslataikra épülő esetleges politikai döntés ugyanis komoly társadalmi felelősséget von maga után. Ujhelyi esetében ez másodlagos. Ha nem jön be a javaslat, akkor mi történik? Semmi. Keresnek egy másik, lázításra alkalmas topikot.

Emlékezhetünk, a nyitás jegyében Ujhelyi még drótvágó ollóval is fényképezkedett, hogy agitáljon a kerítés lebontása mellett. A védőháló azóta is áll, Magyarország közbiztonsága stabil, az emberek mindennapi életét pedig nem háborgatják illegális bevándorlók. A migránsok persze százszámra jönnek azóta is, szinte naponta s bizony tömegével grasszálnának hazánk területén, zaklatva a magyarokat. Ha a gyurcsányistákon múlna, ez nagy valószínűséggel így lenne.

Mit is mondott Orbán Viktort a rádióinterjúban? „Fájó szívvel kellett igazat adnom a járványügyi szakembereknek, akik azt mondták, hogy nézzek körül Európában és azt fogom látni, hogy számos helyen inkább szigorítanak. Tehát ne áldozzuk fel – mondták ők – azt a három hónapos eredményt, amit eddig elértünk, hiszen három hónapja konzekvensen, logikusan, rendíthetetlenül, lényegében ugyanazt a korlátozásrendszert tartjuk fent, lecseréltük a korábbi szabad életünket egy félszabad másik életre, most e szerint élünk. Ha túl korán mozdítjuk el a korlátozásokat, akkor semmibe hullik mindaz, amit közösen három hónap alatt elértünk. Tehát figyeljünk egymásra, vigyázzunk egymásra, minden élet számít, most még az óvatosságé a főszerep, akkor is, ha már mindannyian vágjuk a centit.”

Ezek után nézzük, hogy idézte Ujhelyi a maga verbuválta, nyilván szocialista, liberális körökhöz inkább tartozó szakembereket. „Ha leült volna a szakmával, akkor mondok evidenciákat. Miért nem lehet a vadasparkokat, az állatkerteket kinyitni, miért nem lehet a jégpályát kinyitni, miért nem lehet a múzeumokat kinyitni létszámkorlátozás mellett, a mozikat, a színházakat, akik vállalják, hogy csak harmad annyi jegyet adnak el, miért nem lehet a teraszokat kinyitni, hogy bevétele legyen a vállalkozásoknak.”

Hát, kedves István! Azért, mert fenyeget a veszélye, hogy többel kötjük be, hogy a nyitás következtében emberek halhatnak meg. Lehet, hogy maga szerint ez „lazítási” szándék és nem „lázítási”, mások szerint viszont éppen fordított a helyzet. Lehet, hogy nem mindenkinek, de a többségnek – higgye el – tényleg minden élet számít. Lehet, hogy azon az oldalon a politikai érdek felülírja a járványügyi védekezés vastörvényeit, s mennél látványosabban ellentmond Orbán Viktornak, annál fényesebbnek látja a tükörben a Gyurcsány-glóriát a fején. Csakhogy Ön nem a miniszterelnöknek mond ellent elsősorban, hanem az életüket féltő magyaroknak, akik nagyon is támogatják a kormányfői óvatosságot. Azért, hogy mielőbb biztonsággal megszabadulhassunk az életveszélytől.

De szerencsére az éremnek két oldala van. Elég szörnyű, hogy nem azon töri a fejét, hogy a vendéglátósokat a jogszabály ellenében nyitásra bujtogató baloldali aktivistákat jobb belátásra bírja, hanem maga is beáll a szekér elé és húzza, mint a gazdájának ösztönösen engedelmeskedő négylábú. A ló tehát nem tudja, miért húzza a szekeret. Ujhelyi azonban nem ló, gondolkodásra képes férfi, ergo tisztában van a tettei motivációival.

Lehet krokodilkönnyeket hullatni persze, hogy jó érzésű emberek tömegei elítélik ezt a magatartást, ettől azonban a szándékos ellentmondás, a válsághelyzetben is kicsúcsosodó politikai haszonlesés erkölcsi mércével mérve egyáltalán nem számít értéknek. Sőt! Valami egészen másnak. Ahogy a falnak menő lovát áruló kupec mondja a vevőjelöltnek: nem vak ez uram, hanem bátor. Ennyire etikus Ujhelyi István is, főnökével, Gyurcsány Ferenccel egyetemben.

Ennél még a Nyitnikékben az általa idézett kedves kis cinkék magatartása is erkölcsösebb. „Nyitni kék, fütyüli, / nyitni kék, / a telet bírni / illenék! / Bírni és bízni / illenék!”

Bírni kék, Ujhelyi uram, hogy mit akar a társadalom. Legalábbis illenék.

Ez azonban a Gyurcsány-pártban nagyon nem megy.

„Fütyül és elszáll / a Nyitnikék.”