888.hu: A Háló Közösségi és Kulturális Központ, amelynek ön az egyik alapítója, a napokban egy felhívást tett közzé, amelyben azt kéri, hogy június 4-én mindenki hívja fel telefonon legalább egy ismerősét, aki a határ túloldalán él. Mi az az értékközösség, aminek az alapján, valamint miért szervezték meg ezt az akciót?

Szeibert András: Mi egy keresztény alapokon álló szervezet vagyunk, és ízig-vérig magyar szervezet. 29 éve közösségfejlesztéssel foglalkozunk, különös tekintettel a 10-12 fős kisközösségekre. Az emberről az az elképzelésünk, hogy az ne éljen egyedül a nagyvilágban, hanem legyenek társai, legyen egy baráti hátországa. Az egyik feladatunk annak az elérése, hogy valahol otthon legyünk a világban. Tulajdonképpen ez a fajta, a mi szervezetünkben rendszeresen egymásra gyakorolt személyes odafigyelés vezetett oda, hogy megpróbáltunk egy jó választ találni arra a helyzetre is, hogy közeledik a trianoni békediktátum századik évfordulója, amire a román és szerb „testvéreink” örömünnepségeket szerveznek. Az volt a kérdés, hogy vajon mi milyen szeretetteli magyar és keresztény választ tudunk adni erre a helyzetre. Minden másfajta válasz csak beteggé tenne minket, ezért mi azt találtuk ki, hogy idén június 4-én erősítsük meg a magyar-magyar személyes kapcsolatokat. Ne passzivitás legyen, hanem mindenki aktívan csinálhasson valamit. Az, hogy odafigyelünk egymásra, az, hogy én ténylegesen csinálhatok valamit, ez önmagában gyógyító erővel bír. Ez adja az akciónk gondolati hátterét. Nem arról van szó, hogy dühvel, gyűlölettel, semmittevéssel meg passzivitással, letargiába eséssel és hasonlókkal reagálunk június 4-ére, hanem éppen hogy egy aktív cselekvéssel. Csak ez az aktív cselekvés tud gyógyítani. Ha pedig aktívak vagyunk és tudunk tenni valamit, akkor ezt mi a szeretet hangján és építő jelleggel akarjuk megtenni.

888.hu: Kinek van jobban szüksége erre a június 4-ei gesztusra? A határon túli magyaroknak vagy az anyaországiaknak?  Kiknek a felrázásáról szól igazából ez az akció? 

Szeibert András:  Mindkét oldalon szükség van szerintünk arra, hogy az emberek aktívan tehessenek valamit a szeretet hangján. És mindkét oldalon szükség van arra is, hogy azt érezzék az emberek, hogy odafigyelnek rájuk. A Kis-Magyarországon szüksége van erre az embereknek, de nem foglalkoznak ezzel az üggyel. Ezért is van az, hogy ezzel az akcióval az egyik célunk az anyaországiak fölrázása, a figyelemfelhívás az ő köreikben. Akiknek emellett még messze a legnagyobb szüksége van erre az akcióra, azok a szórványban élő magyarok, akik olyan helyeken élnek, ahol 20 vagy 10 százalék alá süllyedt a lakosságon belüli arányuk. Mi abban bízunk, hogyha egy kis faluban szórványban élő magyar kap június 4-én egy telefonhívást, akkor az neki nagyon is sokat jelenthet. Nincs kizárva az, hogy az akciónkban a határon túli magyarok is aktívak legyenek. De arra számítunk, hogy az anyaországiak aktívabbak lesznek ebben az ügyben. 

888.hu: A fanyalgók biztos azt fogják mondani, hogy milyen egy álszent dolog az, hogy csak egy nap, június 4-én hívják fel a magyar testvéreket ahelyett, hogy egész évben rendszeresen tartanák velük a kapcsolatot.

Szeibert András: Ez az akció egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi csak június 4-én gondolunk a határon túli magyarokra. De akciókra a legjobb ügyek mellett is szükség van. Ahogy például a nőnapon is különösen odafigyelünk a hölgyekre, vagy ahogy az édesanyák megkülönböztetett figyelemben részesülnek az anyák napján. Egyik esetben sincs arról szó, hogy egyébként az év többi napján nem lennének fontosak az egy-egy napon külön is megünnepeltek. Az egy-egy adott ügyhöz tartozó kiemelt ünnepi nap léte nem csökkenti a többi nap jelentőségét, hanem még jobban ráirányítja a figyelmet az ünnep tárgyára.

888.hu: Miért pont telefonhívásoktól meg Facebook-üzenetektől várnak pozitív hatást a Kárpát-medencei magyarok egymással fenntartott kapcsolatainak a vonatkozásában?

Szeibert András: Nem anyagi áldozatot kérünk az emberektől, hanem csak időt és odafigyelést. Mi abban hiszünk, hogy a társadalom a személyi kapcsolatok hálózatos szövetéből épül fel. Amit mi ezért most tervezünk, az nem más, mint a Kárpát-medence átszövése, telefonvonalakkal való keresztülfonása. A telefonhívások egy-egy szeretetkapcsolatot szimbolizálnak. Ha a lelki szemeink előtt megjelenik a Kárpát-medence, amint egymással éppen beszélgetnek. Ez egy picit olyan, mint amikor a Délvidék amerikai bombázása idején Kárpátaljáról az ott élő magyarok felhívták a délvidékieket, hogy mondják el mi a helyzet, hogy vannak, mert a hírek szerint éppen bombáznak arrafelé. Ez sokat jelentett annak idején a délvidéki magyaroknak. Most is hasonló a helyzet, mert nem arról van szó, hogy azért hívjuk fel június 4-én a határon túliakat, mert valamit akarunk tőlük, mert például egy hónap múlva oda akarunk majd utazni, hanem csak azért mert gondolunk rájuk és érzékeltetni akarjuk, hogy kapcsolat van közöttünk.

888.hu: Lesz valamilyen folytatása az akciónak?

Szeibert András: Azt kérjük azoktól, akik részt vettek az akciónkban, hogy számoljanak majd be nekünk az élményeikről. Az info@halo.hu e-mail-címünkre elküldött beszámolókat mi közkincsé tesszük majd abban a reményben, hogy ezek elolvasása is megerősítő, illetve gyógyító hatású lehet.