Vincze Viktor Attila: Jogszerű módját választotta-e az ellenzék a politikai célokat szolgáló tiltakozásnak, amikor egy balhézós, pulpituselfoglalós, sípolós és üvöltözős akcióval akarta megakadályozni a mai parlamenti ülés és szavazás megtartását?

Szánthó Miklós: A válasz egyértelműen az, hogy nem. Az Országgyűlés történetéhez és hagyományához méltatlan akció sérti a parlamenti jog, de valószínűleg a büntetőjog előírásait is. A Házbizottság javaslata nyomán majd az Országgyűlés dönthet arról, hogy az infantilis óvodások módjára viselkedő ellenzéki képviselőkkel szemben milyen parlamenti fegyelmi szankciót alkalmaz, és a bejelentések alapján az ügyrendi bizottság vizsgálni fogja az egyéb jogi szankciók lehetőségeit is. Utóbbi kapcsán nyilván a nyomozóhatóságok is bekapcsolódhatnak az eljárásba.

Vincze Viktor Attila:  Az ellenzék mai médiaakciója mennyiben van összhangban a törvényeink, alaptörvényünk szellemével, és mennyiben tekinthető egy olyan törvénysértő szándékos akciónak, aminek a célja egy a törvényeket semmibe vevő anarchikus és kaotikus helyzet megteremtése?

Szánthó Miklós: A magyar politika épelméjű hagyományaival semmiképpen sincs összhangban, itt nyilvánvalóan egy olyan elvetélt kísérletről van szó, mely a választásokon legitim felhatalmazást szerző Országgyűlés törvényhozó munkájának ellehetetlenítésén keresztül az alkotmányos rendet akarta aláásni. Hozzáteszem, politikailag és jogilag is értelmetlen eszközökkel. Csak a kormánytöbbség, illetve a házvezetés érdeme, hogy a helyzetet higgadtan, nyugodtsággal és jogszerűen lehetett kezelni. Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor egy kisgyerek nem kapja meg a boltban a követelt csokiját, kiveri a hisztit, a földön fetrengve ordibál a többi vásárló megrökönyödésére, de az érett módon viselkedő szülők kezelni tudják a helyzetet és túlcsordult ellenérzésektől mentesen, határozottan rendet tesznek. Az egész történet persze enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas és arra mutat rá, hogy ez az ellenzék saját politikai akciói kivitelezésére sem képes jogszerű módon, nemhogy az ország vezetésére.

Ezen persze nincs nagyon mit csodálkozni, a rendzavarás ilyetén módjának "hagyománya" van a baloldalon: emlékezzünk csak, mikor Károlyi Mihályék szétverték a parlament üléstermét az 1910-es években, vagy hogy milyen módszereket alkalmazott a '68-as mozgalom. Persze azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi lehet az összefüggés az ellenzék mai ténykedése és aközött, hogy a legutóbbi választási kampány során Magyarországon jártak a nyílt társadalom hálózatához tartozó külföldi "szakértők", akik ellenzéki személyeket "oktattak" a "polgári engedetlenségről" és az "erőszakmentes ellenállásról", a balkáni és ukrajnai "jó gyakorlatokból" kiindulva.

Vincze Viktor Attila: A parlamenthez méltatlan, rendzavaró magtartásukért és cselekedeteikért milyen szankciókra számíthatnak az akciózó ellenzéki képviselők?

Szánthó Miklós: A parlamenti fegyelmi jogi jogkövetkezményekről a Házbizottság tárgyalhat és tehet javaslatot a szankciókra az Országgyűlésnek, mely a kizárástól elkezdve a pénzbüntetésen át a képviselői jogok gyakorlásának felfüggesztéséig terjedhet. Emellett az ügyrendi bizottság is fogja vizsgálni az egyéb lehetséges jogkövetkezményeket, melyek főleg büntető- és szabálysértésiek lehetnek: gondolok itt többek között az emberi szabadság elleni bűncselekményektől kezdve a köznyugalom megzavarásán, hivatalos személy elleni bűncselekményeken keresztül a közbiztonság vagy állam elleni bűncselekményekig számos tényállásra. Itt persze döntő szerepe a nyomozóhatóságoknak lehet, meg kell tenni a feljelentéseket vagy hivatalból kell eljárni, adott esetben fel kell függeszteni az érintett képviselők mentelmi jogát, hogy az eljárást le is folytassák. Szörnyű ezt kimondani, de mai akciójával az ellenzéknek még a megboldogult SZDSZ színvonalát is sikerült alulmúlnia.

Vincze Viktor Attila: Van-e valóságalapja annak, hogy az ellenzék szerint a mai ülés és annak határozatai is érvénytelenek, törvénytelenek, nem volt ellenzéki jegyző, illetve mert a szavazásra jogosító képviselői igazolványok behelyezése nélkül is lehetett szavazni?

Szánthó Miklós: Ugyanaz zajlik, mint megannyi korábbi esetben: a saját szellemi restségéről és amoralitásáról az ellenzék lényegtelen részletkérdések – egyébként téves jogi alapokon nyugvó – boncolgatásával igyekszik elterelni a figyelmet. Ugyanez zajlott például menekültügy kapcsán is, amikor azon ment a vita, hogy akkor most a tranzitzónákban személyesen vagy távmeghallgatás útján van-e lehetősége a kérelmezőknek jogorvoslatra és nem arról, hogy több ezer kilométer távolságból érkező bangladesi migránsok egyáltalán mit keresnek a magyar határnál. De a kérdésre válaszolva: a törvényhozási aktusok természetesen érvényesek voltak, a házszabály ebben pontos iránymutatást ad, előbb azt kellett volna elolvasniuk az ellenzéki képviselőknek: az ülés levezetéséhez ugyanis kötelező jelleggel nem szükséges ellenzéki jegyző, a kártyás szavazás technikai részleteiről pedig nincs is előírás a szabályzatban.

De hangsúlyozom, nem ez a lényegi kérdés, látni kell a fától az erdőt: az ellenzék – saját magának köszönhetően – ördögi körbe került. Alapvetően híján vannak a tehetségnek, politikai érzéknek és a józan észen alapuló kreativitásnak. Ráadásul látják, hogy az ő világértelmezésükkel szemben az Orbán-kormány nem bukik meg nap mint nap, sőt a politikai és a gazdasági helyzet is stabil is országban. Ez persze frusztrációt okoz ellenzéki körökben, ami viszont még további bénító hatással bír a politikai gondolkodást és cselekvőképességet illetően. Ebből fakadnak azután a maihoz hasonló, színvonaltalan és minősíthetetlen trollkodások – és itt a kör bezárul, hiszen megint ott vagyunk, hogy azért nincs releváns, értékelhető mozgása az ellenzéknek, mert se tehetség, se érzék, se kreativitás.

Vincze Viktor Attila: A most történtek, illetve a korábbi hasonló ellenzéki fellépések alapján indokolt lehet-e a képviselői, parlamenti munkára vonatkozó jelenlegi jogi szabályozás megváltoztatása, és mire terjedhet ki ez?

Szánthó Miklós: Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, az országgyűlési törvény, a házszabály és egyéb vonatkozó szabályok átfogják az ehhez hasonló akciókat: nyilván ezek konkrét helyzetben történő alkalmazása szokatlan lehet vagy lesz is, de úgy gondolom, hogy a mai nappal az ellenzék is átlépett egy bizonyos minimumhatárt, melyre '90 óta nem volt példa. Ennek következményeit pedig viselniük kell. Óriási öngólt lőttek, hiszen ezzel az egésszel célt nem értek el, saját, szűk táborukat leszámítva az ilyen ribillió széles támogatottságnak nem örvend Magyarországon – viszont a jövőben ha bármikor számon akarják kérni a "parlamentarizmus szabályainak betartását", akkor a mai napra lehet majd mutogatni, hogy éppen ők voltak, akik ezt a normarendszert végérvényesen felrúgták.