Vincze Viktor Attila: Sok elemző szerint egy "nesze semmi fogd meg jól", tehát valójában egy semmiről sem szóló szerződést írt alá egymással Macron és Merkel Aachenben néhány napja. Ennyire rossz a belpolitikai helyzete a német és francia állami vezetőknek?

Nógrádi György: Sajnos igen. Az aacheni szerződés megkötéséről szóló hír mostanra már csak harminc másodperces híreket ér meg a német sajtóban és ez jelzi a legjobban ennek a megállapodásnak a súlyát. Egyértelműen látszik, hogy mind Macron, mind pedig Merkel csak a saját otthoni politikai pozíciójuknak az erősítése miatt kötötték meg ezt a szerződést. Ennek az aacheni szerződésnek az a legfőbb jellemzője, hogy ez egy 16 oldalas szándéknyilatkozat csupán. Hét fejezetben és 28 pontban azt sorolja, hogy mit szeretnének, de semmi többet. Furcsa pontja a szerződésnek, hogy a franciák úgymond kiállnak amellett, hogy a németek is legyenek az ENSZ Biztonsági Tanácsának a tagjai. Ezt a németek már a német egység létrejötte óta szeretnék elérni, de nem tudják. Ráadásul egy olyan dologról van szó, ami szinte teljes lehetetlenség, hiszen ennek a létrejöttéhez a Biztonsági Tanácsba föl kellene venni egy afrikai egy közép vagy dél-amerikai országot, valamint föl kellene venni Japánt, amit Kína viszont biztos, hogy megakadályoz. Ez az ENSZ-reform elképzelés tehát teljességgel lehetetlen. Ebben a szerződésben ezek szerint szándékok, ráadásul teljesíthetetlen szándékok vannak alapvetően. Ezekből az derül ki, hogy Macron szeretné vezetni Európát a németek pénzéből. Merkel viszont már nincs abban a helyzetben, hogy számolatlanul szórja az euró milliárdokat a francia politikai célok oltárán. A jelenlegi helyzetben mind Merkel, mind Macron olyasvalamit akar létrehozni, ami nem működik. Macron, a legnépszerűtlenebb francia köztársasági elnök elképesztően sok olyan ötlettel, amikhez egyáltalán nincsenek meg az anyagi források. Merkel pedig egy olyan politikus, aki folyamatosan csak veszít az utóbbi időben. A tavalyi év tartományi választásait a konzervatív pártok elveszítették Hessenben, Bajorországban is és Merkel, aki két héttel korábban még azt mondta, hogy nem lehet szétválasztani a kancellári és a pártelnöki funkciót ezután mégis lemondani kényszerült a pártelnökségről. Merkel tehát folyamatosan visszaszorul és nem képes a megújulásra. Először a német történelemben a kormányon levő három pártból egyiknek sincs az elnöke benne a kormányban. Ilyen eddig még sohasem volt.

Vincze Viktor Attila: A szerződés megálmodói szerint az aacheni szerződés az a hajdani 1963-as Elysee szerződés újragondolása lenne. Valóban így van ez?

Nógrádi György: Gyakorlatilag arról van szó, hogy Németország és Franciaország ősellenségek voltak évszázadokon át. Az európai háborúk mintegy felét Franciaország kezdte el és érdekes módon a francia-német háborúkat mindig a németek nyerték, ha a franciák nem kötöttek valakivel koalíciót. Ahogy koalíciót kötöttek - lásd első és második világháború – attól kezdve a franciáké volt a küzdelem. A második világháború végén mélypontra került a német-francia viszony. Jelezni szeretném, hogy Elzász-Lotaringia francia lett és a Saar-vidéket tíz éven keresztül megkapták a franciák. Amikor a Saar vidéken népszavazás volt, hogy kié legyen a terület, akkor ők Németországot választották óriási arányban. De az, hogy tíz évig Franciaországhoz tartozott a terület, az azt eredményezte, hogy a Saar-vidék jelenleg is Németország legszegényebb tartománya. Amikor sor kerül a francia-német kibékülésre, 56 évvel ezelőtt az Elysee szerződéssel, akkor 1963-ban azt Charles De Gaulle, valamint Konrad Adenauer német kancellár írja alá, aki néhány hónappal később megbukik. Az 1963-as szerződésben a francia privilégiumok érvényesültek. Franciaország ezzel jóval a világháború vége után kihasználja azt, hogy németek elveszítették a háborút. Franciaország az ENSZ biztonsági tanácsának az állandó tagja lett, miközben Németország nem. Franciaország atomhatalom lett, míg a németek nem. Ez a francia-német együttműködés kiválóan működött aztán egészen addig, amíg nem következett be a német egység. A német egység létrejöttének a pillanatától azonban Németország úgy lett Európa vezető hatalma, hogy nem akart az lenni. A német egység pillanatától Berlin lett a meghatározó Európában mindenben, a gazdaságtól, a katonai szférán át a kultúráig bezárólag. Az a korábbi megosztás, hogy Bonné a gazdasági vezető szerep, míg Párizsé pedig a politikai és katonai vezető szerep, ezzel tehát véget ért. Ez egy nagyon nagy változás volt. Hogy mennyire, azt jól jelzi, az ami akkor hangzott el, amikor a német egység megszületése előtt néhány nappal a Német Keleti Akadémián együtt tartottam előadást Mitterand politikai főtanácsadójával Walter Schüttzével. A francia szakértő azt mondta, hogy nem jó a német egység, mert még nem konzultált erről eleget Kohl Mitterand elnökkel. Ha pedig mégis létrejönne így a német egység, akkor az azt jelentené, hogy Franciaország már csak egy nyugdíjazott nagyhatalom, amely visszaszorul a Földközi-tenger nyugati medencéjébe.

Vincze Viktor Attila: A Macron-Merkel megállapodás egyik fontos pontja az elköteleződés az európai hadsereg felállítása mellett. Mit jelent ez? Mennyire csak egy üres lózung, ami rendszeresen előkerül, de csak tét nélkül elpufogtatott frázisként?

Nógrádi György: Állandóan azt mondják, hogy jöjjön létre egy európai hadsereg. A német védelmi miniszter ugyanakkor nem sokkal korábban azt mondta, hogy legkorábban akkor fog létrejönni az európai hadsereg, amikor az ő unokái felnőnek. Az kétségkívül nagyon látványos cél, hogy hozzunk létre egy európai hadsereget, de hogy ki ellen, az viszont jelenleg egyáltalán nincs pontosan meghatározva. Pedig ez egy fontos kérdés. A hidegháborús időszakban azt mondtuk, hogy ellenségképünk van, most meg azt mondjuk, hogy fenyegetettségi képünk van. A skandinávok, a britek félnek az oroszoktól, a németek a franciák, az osztrákok, a csehek, a szlovákok és a magyarok szerint viszont nincs orosz támadási veszély. Tehát másként megfogalmazva Európa ebben a külső veszély kérdésben megosztott jelenleg.

Vincze Viktor Attila: Az Aachenben, Nagy Károly egykori fővárosában megkötött szerződés a többsebességű EU megteremtése, azaz a mag Európa létrehozása irányába megtett egyik fontos lépés is lehet? A közelgő európai uniós választás előtt milyen politikai jelentősége van és lehet egyáltalán ennek a két gyengélkedő uniós vezető által megkötött aacheni szerződésnek?

Nógrádi György: Ez egy kétoldalú szerződés, ahol lebegtetve van az, hogy ehhez lehet-e csatlakozni, avagy sem. Ez csupán egy szándéknyilatkozat, amiben nem az van benne, hogy 2019-ben ekkor és ekkortól az fog történni. Ebben a szerződésben csak szándékok szerepelnek. Most viszont májusban lesznek az európai parlamenti választások, amelyeknek viszont konkrét kézzelfogható következményei lesznek. Például többek között az, hogy az eddigihez képest egy teljesen új európai unió jön majd létre. Az EU jelenlegi vezetőinek a döntő többség például eltűnik a politikai süllyesztőben. Amikor meglesz, hogy milyen lesz az új parlament, az hogy fog működni és kik lesznek a vezetői, az fogja majd egyértelműen meghatározni, hogy ér -e egyáltalán valamit ez a Merkel és Macron között most aláírt paktum. Gyermekkoromban volt egy film, az „Ítélet Nürnbergben” amelynek az volt az alapmondata, hogy Berlin Németország, Németország pedig Európa. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy valakinek kell vezetnie Európát és most az a kulcskérdés, hogy ki jön Merkel után. Merkel azt mondta, hogy ő 2021-ig maradni akar. Hogy tud-e Merkel addig maradni, azt most nincs ember aki meg tudná mondani. Csak azt tudjuk, hogy aki eddig Merkel ellenfele volt, azt ő félreállította. Ugyanakkor viszont tény, hogy mostanra fölértékelődött a visegrádi országok szerepe és létrejött végre egy észak-dél tengely Európában. De hogy milyen lesz az Európai Unió a jövőben, az csak a májusi európai parlamenti választások eredményeinek ismeretében lesz majd látható.