Az új Sopsits-filmben meglehetősen komplex karaktered van. Nem szeretnénk szpojlerezni, de egyszerre vagy a sorozatgyilkos áldozata és felesége is. Hogyan készültél erre a szerepre?

Bármilyen furán is hangzik, de egy ilyen szerepre nem lehet kellőképpen felkészülni. Az ember elolvassa a forgatókönyvet, megtanulja a szöveget, aztán figyel a rendezői instrukciókra. Végül hozzáteszi azt, amit érez, gondol és tud erről a karakterről a könyv alapján. Inkább lelkiekben kellett erősnek lenni, úgy – és úgy éreztem, hogy a stáb többi tagja is így áll hozzá –, hogy a napi 12-15 órás munkát kibírjuk ezzel a borzalmasan nyomasztó történettel. Nagyon sokat kellett nevetnünk, hogy kompenzáljuk azt, hogy ez csak félig fikció.

Tehát akkor nem jártál úgy, ahogy annak idején a Ragyogásban a női főszereplő, Shelley Duvall, aki az egyik agyonforgatott jelenet felvétele után a stressztől és a feszültségtől a csomókban kihullott haját megmutatta a rendezőnek.

Az ember próbálja távol tartani magától ezt. Nehéz erről beszélni. Persze, embert próbáló helyzet az ilyesmi, borzasztó dolgokat kell gondolnod, hogy igazi érzelmeket hozzál ki magadból. De ez a dolgunk, ezért vagyunk színészek. Ha színházban játszol, akkor néha három órán át kell ebben az állapotban lenned. Nagyon megerőltetőek voltak a víz alatt forgatott képek is – amelyekből mindössze pár másodpercet lát a néző a vásznon, közben egész napos forgatás állt mögötte. Azok számomra például sokkal félelmetesebb és bonyolultabb jelenetek voltak, mint a drámai helyzeteket átélni.

Mennyire határozta meg az elmúlt két évedet az, hogy a filmalapos korszak egyik legnagyobb sikere, Liza, a rókatündér főszereplője te voltál? Én úgy láttam, hogy hirtelen az új magyar film egyik arca lettél. Azóta is több fontos filmben játszottál, mint az Oscarra nevezett Tiszta szívvel, vagy az eheti bemutató, A martfűi rém. Mennyire ismernek fel, vagy határozza meg a megítélésedet a Liza?

Nehéz dolog ez, a Lizát még 2012-ben leforgattuk, akkor én befejeztem ezt a munkát, aztán elkezdték játszani a mozik tavaly februárban. Természetesen örömmel követtem a sorsát, mindig figyeltük, hogy éppen melyik fesztiválon játsszák és mik a visszhangok. Azóta már rengeteg egyéb mást csináltam, de az volt a legmeghatározóbb dolog, és a legnagyobb teljesítmény a filmes munkáim közül.

Mennyire ismernek fel a Liza óta? A közelmúltban azt nyilatkoztad a Társasjáték (az HBO sorozata) kapcsán, hogy utána egyvalaki ismert meg, de neki is letagadtad magad, hogy te lennél az a bizonyos színész.

Az emberek persze megismernek, de ez nem jellemző. Inkább az RTL-en futó sorozat, a Válótársak óta érzem, hogy jobban észrevesznek. De úgy látom, hogy nagyon jól el lehet bújni ezekben a karakterekben, és utána azt az ember nem viszi tovább. Én remekül el tudok lenni egy uszodában, egy étteremben anélkül, hogy különösebben felfigyelnének rám. Ha egy olyan színházba megyek, ahol korábban nem játszottam, akkor nekem ugyanúgy be kell mutatkoznom a portás bácsinak, különben nem enged be. És ez egyáltalán nem zavar, sőt: kifejezetten szeretem, hogy így van.

Fél éve hagytad ott a Pesti Magyar Színházat. Milyen most szabadúszónak lenni? Érzed már egyáltalán, hogy az vagy?

Azért döntöttem úgy, hogy szabadúszó leszek, hogy többféle színház munkájában is részt vehessek egyszerre. Így ott lesz a helyem, ahol szükség van rám. Bár az évad csak nemrég kezdődött, egyelőre kevesebb színházi feladatom van.

Mik a terveid? A napokban indult a Nemzeti Galériában a Textúra, melyben részt veszel. Tegnap pedig épp egy ruhapróbán értelek utol, amikor ezt az interjút egyeztettük.

A Galériában most volt a premier, a további előadások november-decemberben vannak. Decemberben lesz a Centrál Színházban egy új bemutatóm: egy négyszereplős darab Házassági leckék középhaladóknak címmel – Stohl Andrással, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal. Kora tavasszal pedig lesz egy Bergman darab, amit nagyon várok. Hídvégi Nóra rendezi, akivel jelenleg a Tháliában egy Ulickaja darabban, a Rövidben már együtt dolgozom. Ugyanez a csapat mutatja be majd tavasszal ezt a Bergman adaptációt, amelynek Szentendrén lesz a bemutatója, és ha minden jól megy, akkor játszani fogjuk a Fúgában.

(Balsai Mónival kapcsolatos hírekért kövessétek a Facebook oldalát.)