888.hu: A Jobbik és a baloldali ellenzéki pártok között körvonalazódó együttműködés menyire életszerű és mennyi ideig lehet működőképes?

Mráz Ágoston Sámuel: Nemcsak életszerű, hanem ez a valóság. A baloldal ahelyett, hogy a saját megújulásán dolgozna, pótszert keres a hatalomra jutáshoz. A baloldal szempontjából az lett volna a kívánatos, hogy saját jogon, újragombolva szerezzen többséget, de erről úgy tűnik, a Jobbikhoz való közeledéssel végleg letett. 2010 után a baloldali pártok nem voltak képesek sem a személyi, sem a programbeli megújulásra, ami a támogatottságukat növelni tudta volna. Ha csak matematikailag vagy hatalomtechnikailag nézzük, akkor ez akár észszerű döntésnek is tűnhet, hiszen az ellenzéki szavazók papíron többségben vannak Magyarországon, a kormánypártok 40 és 50 százalékos támogatottsága mellett. Csak hát ez így papírszagú igazság, s nem az emberekből indul ki. Az ellenzéki többség számos alapkérdésben ugyanis nem ért egyet, s ezért 100 százalékos sikerrel legfeljebb a szavazóik átverésével kovácsolható egybe.

888.hu: Mennyire erodálja a baloldali ellenzéket a Jobbikkal való együttműködésnek a felvetése, mivel korábban a szélsőjobboldalinak tartott pártot antiszemita és rasszista pártként nem tartották elfogadhatónak a baloldal pártjai?

Mráz Ágoston Sámuel: Az első lépést a Jobbik tette meg amikor a szélsőségességeit, és annak szimbolikus figuráit több kevesebb sikerrel megpróbálta a háttérbe szorítani. Igaz, azóta már látjuk, hogy Novák Elődöt Toroczkai Lászlóra cserélni nem feltétlen tűnik minőségi változtatásnak. Miután a Jobbik próbálta megtenni az első lépést a konvergencia érdekében, a második lépés már a baloldali értelmiségtől érkezett, amely elkezdett szálláscsinálóként hangosan értekezni arról, hogy Orbán Viktor legyőzéséért akár ez a szövetségi is vállalható. A harmadik lépés az már a formális együttműködés lenne, ami – mostani tudásunk szerint – 2018-ban inkább egyfajta rejtett együttműködés lehet majd, s nem közös lista. A veszprémi és tapolcai választási modellként emlegetett kampány intenzitással kialakított szavazatmaximalizálási technikájára gondolok, amikor az egyik ellenzéki párt ott kampányol, ahol a másik nem tud vagy akar. A dolog fonákja, hogy a hatalom visszaszerzésének reményében formálódó morális engedmény a baloldal számára veszélyes is lehet. A nemzeti radikalizmusát elhagyó Jobbik ugyanis a baloldal maradék vidéki szavazóit is elcsábíthatja. Ismerjük a Jobbik történetét annyira, hogy amikor tíz százalék fölötti párt lett, akkor is javarészt baloldali szavazókból építkezett. A Fidesz 2006 és 2010 között növekedési pályán volt, a baloldal összeomlott, s mellettük kinőtt a Jobbik, azaz könnyen belátható, hogy a baloldal egykori szavazóiból építkezett az akkor még jobboldali párt. A baloldalhoz közelítve, a baloldali értelmiségiek által megértően befogadva, ez most miért ne folytatódhatna tovább?

888.hu: Mi a helyzet az ellenzék által folyamatosan tervezett, ám mindmáig ki nem dolgozott ellenzéki pártok közötti összefogással?

Mráz Ágoston Sámuel:  Valamilyen együttműködés biztosan lesz a baloldalon a szavazatmaximálás érdekében. Az ellenzéki pártok részéről a hetente változó kijelentések a taktikázás része. A közvélemény-kutatási felmérések alapján józan baloldali aligha reménykedhet a győzelemben, még a Jobbikkal való összejátszásban bízva sem. Ha nem pedig nem a választási győzelemben gondolkodnak, akkor egzisztenciális kérdés számukra a politika, amely arról szól, hogy hány embernek, illetve kiknek sikerülhet parlamenti mandátumot szerezni. Ez alapján az a legvalószínűbb, hogy az MSZP és DK felosztja egymás között az egyéni választókerületeket és így a szavazat- és a mandátumszerzést koordinálva, de a saját listáikat megőrizve indulnak 2018-nak. A 2014-ben megtapasztalt széleskörű baloldali ellenzéki összefogás 2018-ra éppen azért nem fog összejönni, mert az ellenzékben megszerezhető 30-50 baloldali mandátum mindegyike drága. A liberálisoknak vagy a minden társadalmi támogatottság nélküli Együttnek és Párbeszédnek a felvétele a baloldal közös ellenzéki hajójába a saját párttagoktól veszi el a lehetőséget, és nem hoz semmit a konyhára.

888.hu: Azok az ellenzéki pártok, amelyek elutasítják a Jobbikkal, mint szélsőséges párttal való együttműködést, szerezhetnek-e ezáltal baloldali, ellenzéki szavazókat?

Mráz Ágoston Sámuel:  Igen, a Gyurcsánnyal való összefogás mellett ismét adódik tér a Gyurcsány-ellenes baloldali ellenzéknek. Az LMP sikerének eddig is ez volt a záloga, hiszen 2010-ben és 2014-ben is nemet mondtak mind Gyurcsány Ferencre, mind pedig a Jobbikra. A mostani felmérések szerint éppen nincsen meg az ötszázalékos támogatottsága az LMP-nek, de mindez a kampányban – ahogy eddig is – könnyen megváltozhat. Az egyetlen kérdés, hogy a biztos öt százalék reményében szabad-e az LMP-nek az MSZP-DK együttműködés árváival – a liberálisoktól a párbeszédistákig – együttműködnie, hiteles tud-e így maradni a „sem nem jobbikos, sem nem gyurcsányista” imázs. Jelenleg több érv szól az LMP önállósága mellett.

888.hu: Milyen hatással lehet a baloldali ellenzékkel való együttműködés a Jobbikra, amely a jelenlegi hírek szerint már a cukiságkampány következtében is elveszítette sok szavazóját?

Mráz Ágoston Sámuel:  A balliberális értelmiség a hajdani SZDSZ-es tapasztalatok alapján úgy tekint most a Jobbikra, mint egykor az SZDSZ tekintett az MSZP-re. Számukra a Jobbik most az új MSZP, amit saját többség híján próbálnak meg elfoglalni, illetve befolyásolni. Az SZDSZ és holdudvara így tudta annak idején a mérleg nyelveként, irányítani az MSZP-SZDSZ koalíciót. Ezek a megmondóemberek tehát nem lettek jobbikosok, ahogy az SZDSZ sem vált szocivá 1994 után, csak a többséget, és így a hatalmat akarják megszerezni az ő segítségükkel. Ha mindezt átlátná a Jobbik vezetése – a baloldali szavazók esetleges átcsábítása ellenére –, akkor nem köthet békét a balliberális értelmiséggel. Különben a Jobbik is az MSZP sorsára juthat, s abban manapság kevés irigyelnivaló akad.