Bőrkabátos fenegyerek, elszabadult hajóágyú, posztmodern jezsuita, doktorált eszmetörténész, akit rekordszámban cenzúráz a közösségi média: Megadja Gábor az egyik legszínesebb egyénisége a jobboldali megmondóembereknek. Nem zavarják az ellentmondások, nemcsak hisz a feszültségben, de néha kelti is, miközben harcol egy világért, amiben az emberek megmaradthatnak tökéletlennek és szabadnak. Miközben feszegeti a határokat, néha még a követőinél is kiveri a biztosítékot, de akár egyetértenek vele, akár nem, az vitán felül áll, hogy azok közé tartozik: Akikre figyelni kell – ez a 888 új sorozata, főszerepben: Megadja Gábor.

FHZs: A neved hallatán sokan a Facebook tiltásra asszociálhatnak és ez nem véletlen. Mit gondolsz, mi lehet annak a magyarázata, hogy a különböző social media platformok nem akarják, hogy az emberek figyeljenek Megadja Gáborra? Mit képvisel az ő szemükben Megadja Gábor?

MG: Valóban korai páciense vagyok a közösségi média cenzúrájának, talán Ambrózy Áronnal együtt. A közbölcsesség szerint minden ember csak két-három embernyi távolságra van az összes többitől, ezért hozzám is visszajutott, hogy engem-minket valóban kitüntetett módon gyűlölnek a térség cenzorai. Biztosan belegázoltunk az érzékenységükbe, az összesbe is. Bár amíg nem volt cenzúra, ez nem volt célunk, de ahogy a viccben mondja a székely: jó lesz ez így is. Kifejezetten zokon veszem, ha nem tiltanak le. A TikToktól már meg is érkezett a figyelmeztetés, hogy még egy dobásom van, tehát ott is sikerülni fog megvalósítanom a leggyorsabb/legrövidebb karriert. Legalább ebben rekorder vagyok, ha másban nem is.

FHZs: Aki tudja magáról, hogy ő kicsoda, az azt is tudja, hogy mit akar. Ha visszatekintünk az elmúlt pár évre, téged sok szerepben láthattunk már: rockzenész, eszmetörténész, Milo Yiannopoulos legnagyobb hazai elkötelezettje, Századvéges elemző, főszerkesztő, posztmodern jezsuita, elszabadult hajóágyú, a Stallone, Bud Spencer filmek, a Die Hard hangos rajongója, Demeter Szilárd legjobb barátja, de szólíthatnálak Dr. Megadja Gábornak is és még ki tudja mennyi minden más vagy még. Szóval ki vagy te Gábor és mit akarsz?

MG: Ez mind együtt. Szerintem az emberek komplex, összetett teremtmények, tele ellentmondásokkal és feszültségekkel. Számomra inkább azok az emberek furák, akik egy fonalra húznak fel mindent az életükben. Én nem volnék képes erre. Egyszerűen csak olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek csinálni (és ebben ritka szerencsés vagyok), és azokra figyelek, akik inspirálnak – a nyolcvanas évek akciófilmjeitől Milo Yiannopoulosig. És ebben benne is van, mit akarok, pontosabban mit nem: nem szeretném, ha bárki is egy ideológia mentén akarná megszervezni az életünket. Ezért is tekintem az egyetlen érvényes világmagyarázatnak a katolikusokét, mert ők nem eltüntetni akarják az emberi feszültségek nem kívánatos elemeit, hanem számolnak vele. Azt akarom, hogy a világunk megmaradjon olyannak, amiben az emberek lehetnek tökéletlenek, ellentmondásosak és belső feszültséggel telinek. Ez az emberi szabadság záloga.

FHZs: Írtál egy könyvet a dacról. A dacnak szerintem két arca van: egyfelől van benne egy rendíthetetlen ellenállás a fennálló erőkkel szemben, hogy „csakazértsem”, más felől a gyerekre is eléggé jellemző viselkedésforma ez. Sokan szoktak rólad elismerően úgy beszélni, hogy „a Megadja sohasem fog megkomolyodni” és „Mindig ugyanaz a bőrkabátos fenegyerek marad”. Akik ezt mondják szerinted jól látnak téged?

MG: Abszolút. Azt persze nem tudom, hogy „fenegyerek“ vagyok-e, de hogy nagyon megkomolyodni a közeljövőben nem fogok, az biztos. Úgy gondolom, hogy ügyeket és közeli hozzátartozóink sorsát lehet komolyan venni, de saját magunkat sosem szabad túlságosan. Ugyanakkor nincs annál viccesebb, mint amikor valaki véresen komolyan veszi magát és a saját szerepét.
Ahogy Chesterton megfogalmazta (és Milo sikeresen közvetítette), a jelszó kacaj és háború (laughter & war). Mindkettőből kell megfelelő dózisban. És azt hiszem, a dac fent felvázolt két értelmezéséből mindkettő igaz rám. Kétségtelenül jellemző rám némi infantilizmus. De ki tudja? Ha megérem az öregkort, lehet, hogy nagyon komoly leszek és hanyatláselméletekkel fogom tölteni minden percemet.

FHZs: Egyébként mi kellene ahhoz, hogy felvegyél egy zakót meg egy nyakkendőt?

MG: Pénz. Rengeteg pénz. Megfelelő díjazásért cserébe bármit fölveszek (nevet).
A látszat ellenére ez nem a fiatalodás, hanem az öregedés jele. Minél idősebb az ember, annál kevésbé akar belebújni olyan ruhákba, szerepekbe, pózokba, amelyekben nem érzi magát jól, ami kényelmetlen számára. Mindössze ennyi a magyarázata. Huszonévesen egy rövid ideig még sikerült magamra erőltetnem ilyesmit.
A templomi esküvőmre azért felöltöztem rendesen. Még nyakkendő is volt rajtam.

FHZs: Kivel kell ma dacolni?

MG: A legújabb puritán zsarnokokkal, a globalista birodalmak önjelölt tánc-és illemtanáraival, az utópistákkal. Állítólag a maximálisan sóher hollandok külön fizettek azért, hogy az önnön erkölcsi nagyszerűségükben sütkérező puritánok kotródjanak inkább az országukból – pedig ha a holland valamiért pénzt ad ki, ott már komoly dologról van szó.
Akik abban a korban a puritánok voltak, azok ma a nemzetközi PC rendőrség hivatásosai. A viktoriánus Angliának nem voltak ilyen szigorú szabályai, mint a politikailag korrekt woke világnak. Velük kell dacolni, pont azért, hogy megmaradjon a jogunk a nevetéshez. Hogy ennyire nem durva a helyzet? John Cleese-t vagy Dave Chappellet kell erről megkérdezni.
Azokkal kell ma dacolni, akik fel akarják építeni „San Angelest“ – hogy meglegyen a témához illő kulturális utalás. Nekem mindegy, hogy egy John Spartan vagy egy Simon Phoenix pusztítja el ezt a gusztustalan utópiát, csak tegye meg.

FHZs: Vannak ilyen „Megadjás” szófordulatok, mint a Doktor Miniszterelnök Úr, Tecső, éttermiségi... Miért nem elég csak annyit mondani, hogy Miniszterelnök, értelmiségi, stb?

MG: A „Doktor Miniszterelnök Úr“ nem az én vétkem, talán Ambrózy vagy Kurtz követte el először… Az elnevezés onnan jön, hogy valamelyik baloldali pánikegység közéleti hisztériába kezdett, hogy a jobboldali nyilvánosság személyi kultuszt épít Orbán köré. Mi erre azt mondtuk: „hm, nem is olyan rossz ötlet, csináljuk!“ Hasonló nem szándékolt ötleteket még a jövőben is adhatnak. A többi meg nyilván a magam és szűkebb környezetem szórakoztatására született (vagy sikerül, vagy nem), aztán ezekből ez-az átmegy más szűrőkön is. Szerintem a hivatalos nyelvet beszélik épp elegen, nekem meg nehezen megy.

FHZs: A jobboldali underground karakteres figurájának tartanak téged. 12 éve van kormányon a jobboldal. Hogy lehet undergroundnak maradni és mit akar ez az underground?

MG: Igen, ezen szoktak görcsölni a haladárok is, hogy hogy lehet Orbán Viktor establishment-ellenes, miközben 12 éve van kormányon. De valójában nem olyan nehéz, mert a globalista establishment olyan hatalmasra nőtt, hogy velük szemben mindenki, aki ellenkezik, underground vagy disszidens. Majd, ha a magyar miniszterelnök lenyomja a Google-t meg a Facebookot (bárcsak!), akkor lemondhatunk ezekről a jelzőkről. Nekem egyébként nem célom, hogy „underground“ legyek, ha valaki így értelmezi, annak is csak azt tudom mondani, ez így alakult. Nem nagyon tudok beilleszkedni az intézményes-hivatalos világba, de ez azért nem erény. Ritka szar államtitkár lennék például.

FHZs: Szerinted merre megy most a világ? Amerre megy, kell-e abba az irányba siettetni vagy éppen ideje lenne megfordulnunk? De akkor mi az a régi világ, amit meg kellene őrizni?

MG: Nem hiszek az aranykorban – sem abban, amit a múltba vetítenek, sem abban, amit a jövőbe. Én a most magyar világát szeretném megőrizni és a kereszténységet. Másképpen nem leszünk szabadok, ez ennyire egyszerű. A múlt században két, a kereszténységgel konkurens modellel (nemzeti és nemzetközi szocializmus) is próbálkoztunk, tapasztalatunk már van. Most ez a liberális woke-progresszív irányzat akarja eltörölni a kereszténységet, és már most látszik, hogy ez bolsevizmus 2.0, a végeredménye ugyanaz lesz. A liberálisok totalitáriussá váltak. Ha szabadok akarunk maradni, kereszténynek kell maradnunk. Pont. Nincs alternatívája, sem harmadik, negyedik, ötödik út.

FHZs: Két éve súlyt minket a Covid és már mindenkinek elege van belőle. A posztjaidat látva, úgy tűnik neked is. Sőt úgy tűnik, mintha az oltásokból is eleged lenne. Elég sokan fekszenek kórházban két oltás után is, tényleg azt mutatja a tapsztalat, hogy a harmadik oltás életet ment, mégis kritikusan állsz ehhez a kérdéshez. Mi ennek az oka?

MG: De hisz épp ez az, te mondod: elég sokan fekszenek kórházban két oltás után is. A tudományos álláspont pedig napról napra változik. Ma a harmadik oltás a Wunderwaffe, holnap meg majd a negyedik lesz. Előtte a két dózis is elég volt, fél évig, most már csak 3-4 hónapig. Az elmúlt két évben az derült ki, hogy semmiféle betonba öntött tudományos álláspont nem létezik a járvánnyal és a vírussal kapcsolatosan. A három-négyhavi emlékeztető oltásokkal kapcsolatban az Európai Gyógyszerügynökség is jelezte, hogy az talán nem tesz annyira jót az immunrendszernek, sőt magát az immunválaszt is gyengíti. Kinek higgyünk? Melyik szakértőnek – és ugyanannak a szakértőnek melyik pillanatban? Mert hogy az is sokat változott (mondok valami felháborítót: Hont András oldalát érdemes figyelni ez ügyben, elég vicces találatai vannak). És hogy politikai tekintélyre is hivatkozzak, a miniszterelnök is azt mondta, hogy talán nem szeretnénk úgy kinézni, mint az ementáli.
Visszatekintve a járványgörbéken nem nagyon módosítanak még azok az autoriter intézkedések sem, amiket Nyugaton vezetnek be nap nap után, az intézkedésekre viszont leginkább a progresszív hisztisajtó pánikkufárjai vannak hatással.
Távol álljon tőlem, hogy bárkit lebeszéljek akárhány oltásról. Én csak annyit jeleztem, hogy ma már megfelelő lenne, ha mindenki eldönthetné, milyen kockázatot vállal. A védettségi igazolvány oltottságivá válásával valóban nem értek egyet.

FHZs: Neked személyesen mi a tétje a most következő választásnak?

MG: A megélhetésem! (nevet)

A személyes tét érdektelen. Bizonyos szempontból biztosan jobban élvezném az ellenzéki szerepet, mint a kormánypártit. És? Huszadrangú kérdés. A választás tétje az, hogy a guruló kétfilléresért eladják-e újra az országot azok, akik ezt már néhányszor megtették. Szükségtelen spekulálni azon, mit tennének, ha hatalomra kerülnének, mert voltak már hatalomban. Tehát aki azt szeretné, hogy Magyarország más országok és hatalmak felvonulási-és műveleti területe legyen, az szavazzon az ellenzékre. Aki meg azt szeretné, hogy a magyar vezetés a magyar érdekeket szolgálja, az szavazzon a jelenlegi kormány maradására. Én azt értem, hogy az ellenérdekelt hatalmaknak jól jönne egy gyenge magyar kormány, amely a Drakula halott és élvezi Renfield-karakterével minden külföldi kérésre azt válaszolná, hogy „igen, gazdám“, de miért lenne ez a magyarok érdeke? Egyszerűen a mai súlyosan instabil nemzetközi környezetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne olyan kormányunk legyen, amely a nemzeti érdeket képviseli. Vagy magyar Magyarország leszünk, vagy a Negyedik Birodalom provinciája.