Vincze Viktor Attila: Rocktörténeti jelentőségű esemény, hogy előkerült Radics Béla 1961-es bíbor Gibsonja. Honnan jött az ötlet, hogy felkutassa az egyik legnagyobb magyar rocklegendának, Radics Bélának a sokak által mitikus hangszerként tisztelt gitárját? Honnan került elő harminc év után a legendás gitár?

Kosik Kristóf: Engem inspirált az a tény, hogy volt egyszer egy igazi legenda Radics Béla személyében, akinek a hangszere körüli mítosz önálló életre kelt. Úgy gondoltam, hogy meg kellene találni a gitárját, mert az mindennél jobban kifejezi, hogy ki is volt ő. 1982-ben meghalt a Kapitány, azonban 1988-ig nyomon lehetett követni a gitár történetét. Béla halála után ugyanis a gitárra Póka Egon vigyázott. Aztán Ómolnár Miklós megírta az R. B. kapitány avagy pengék és halak című könyvet Radics Béláról, amit Póka Egon lektorált. Béla édesanyja viszont nagyon megharagudott a könyv miatt és ennek következtében visszavette Egontól a fia gitárját. Ettől kezdve hosszú évekig senki sem tudott semmit a gitárról. Voltak olyan feltételezések is, hogy a gitár már nincs is meg, esetleg tönkrement. Én 2004-ben tudtam meg, hogy Molnár Pál Bonaventúrához került. Aztán 15 évnyi egyezkedés kezdődött, aminek eredményeképpen tavaly láthattam és kézbe vehettem a gitárt. Ekkor indultak el a bíbor Gibson megszerzésére irányuló komoly tárgyalások, amelyek eredményeképpen végre a közönség is láthatja és hallhatja a hangszert.

Vincze Viktor Attila: Milyen állapotban van a gitár és milyen a hangzása? Mitől különleges?

Kosik Kristóf: Eredeti tokjában, viszonylag jó állapotban pihent több évtizeden át a legendás hangszer. Ez részben rendkívül jó minőségének, részben pedig annak köszönhető, hogy megfelelő körülmények között tárolták. Amikor először kézbe vettem, körülbelül fél órával már tartotta a hangolást és teljesen használható volt. Persze az anyagfáradás miatt egy-két dolgot ki kell cserélni a gitáron, így például a kontaktos potikat és természetesen a húrokat.

Vincze Viktor Attila: Bizonyítható, hogy a magyar Jimi Hendrix, Radics Béla ezen a gitáron játszott?

Kosik Kristóf: Maga a gitár egyszerre több szempontból is különlegességnek és nagyon értékes darabnak számít. Először is persze attól különleges, mert Radics Béla használta. Radics bizonyíthatóan a saját maga képére formálta ezt a gitárt, ami egy mérhetetlen egyediséget ad ennek a hangszernek. Ez maga a legendás bíbor Gibson. Ez a relikvia azért is képvisel extra értéket, mert egy 1961-es Gibsonról beszélünk, és akkoriban még Les Paul aláírása szerepelt ezeknek a gitároknak a fején. Ez a gitár a maga idejében 20 ezer forintba került – akkoriban ez egy lakás ára volt. Közjegyző előtt akarjuk dokumentáltatni az alsó spiáter húrláb, illetve az egyéb alkatrészek cseréjét. A húrláb, ha jobban megnézzük, akkor az ott látható hullám felső része Béla izzadságától kopott ki.

Vincze Viktor Attila: Mi a jelentősége annak, hogy harminc év után most végre előkerült Radics Béla elveszettnek hitt gitárja?

Kosik Kristóf: Azzal, hogy előkerült a gitár, most visszakerült egy a szüleim, valamint az én generációm számára is legendának számító érték a magyar zenei életbe. Radics Béla gitárjának az előkerülése sokak számára ahhoz hasonló szenzáció, mint amilyen a Seuso-kincsek Magyarországra való vissza hozatala. Emellett egy egész korról szóló kulturális lenyomat is Radics Béla öröksége. Az embereknek szükségük van az olyan hősökre, mint amilyen ő volt. Nagyobb tömegeket tudott megmozgatni, mint bárki más, ezért tönkretette a kommunista rendszer, ezért nem lehetett lemezfelvétele és nem voltak tévéfelvételei sem. Ez pedig gyalázat. Hogy sikerült megtalálnunk és megvennünk a Kapitány gitárját, az reményeink szerint most aktuálisan hosszú időre előtérbe helyezi majd Radics Bélát és azt az egész mitikus zenei korszakot, aminek ő mindenki által elismerten a legkiválóbb képviselője és megtestesítője volt. A Kapitány gitárjával visszaadhatjuk a rock and rollnak az egészséges lábszagot ebben a sterilizált műanyag világban. Szerintem Béla gitárja a lehető legjobbkor került elő, mert most nagy igény van arra az életérzésre, világlátásra, amelyet ez hangszer megtestesít. Ma ugyanis megint megszületett a természetes igény a mai huszonévesek korosztályában a jóra, a normális, igazi, valódi dolgokra. Ezzel együtt pedig kezd visszajönni az a fajta jó értelemben vett sztárkultusz, ami arról szól, hogy a zenészek leülnek a közönségükkel egy asztalhoz. Megisznak velük együtt egy sört, elbeszélgetnek egymással úgy, hogy kölcsönösen mindenki ad a másiknak valamit. Radics Béla egy ilyen zenész volt a maga idejében, és ez alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek szerint megint rock and roll korszak van.

Vincze Viktor Attila: Radics Béla hajdani élettársaként és az ő hagyatékának az egyik legfőbb ápolójaként mit szól a gitár előkerüléséhez? Van még valami, amiben esetleg segíthet a gitár előkerülése a magyar legenda emlékezetének a helyreállítása, vagy valamilyen őt megillető, de eddig elmaradt igazságtétel vonatkozásában?

Miskolci Ilona : Egyfajta égi jelnek is tekintem ebből a szempontból azt, hogy pont most került elő Béla gitárja. Az a vesszőparipám, hogy mostanra már olyan sok embert rehabilitáltak azok közül, akiket meghurcolt a régi rendszer, de Bélát azonban nem. A miértre pedig nincs válasz. Úgy gondolom, hogy itt az ideje Béla hivatalos emlékezetbeli és szakmai rehabilitálásának is. Annak idején nem tudta megakadályozni, hogy az együttes egyik tagja, Som Lajos kikerüljön a zenekarból, amely miatt hosszú ideig lelkiismeret-furdalása volt. Ráadásul ezzel a lépéssel tönkretették azt a szuper formációt. Talán Béla majd egyszer megkaphatja valamilyen hivatalos formában azt az elismerést, megbecsülést és szeretet, amit a rajongóitól, az emberektől még ma is megkap. Az, hogy előkerült a gitár, biztosan megint közelebb hozza majd az embereket Bélához.

Vincze Viktor Attila: Menyire él elevenen Radics Béla emléke a rajongókban és a magyar rockzenei hagyományban?

Miskolci Ilona: A Radics Béla Emléktársaságot – ami a maga idejében teljesen egyedi volt – éppen azért alapítottuk, hogy a lehető legkevesebb emlék merüljön feledésbe. Radics Béla emléktáblájának kihelyezése és felavatása ugyancsak jelentős esemény volt, mivel rockzenész esetében ilyen azelőtt nem történt. A Kapitány szobrának elkészítése és felállítása, ugyancsak unikum, mert annak teljes költségét egy hatalmas emlékkoncert bevételéből fedeztük, ahol a tisztelet és az ügy iránti elkötelezettség jeléül rekordszámú rajongó jött el, illetve a fellépő zenészek sem kértek gázsit. Ma már van Radics Béla utca, illetve két film is készült a Kapitány életéről. Mindezt a rajongók szeretete és lelkesedése tette lehetővé.   

Vincze Viktor Attila: Nincs még egy olyan alakja a magyar rockzenei múltnak, akit a Radics Béláéhoz hasonló őszinte tisztelet és áhítat venne körül. Mi ennek az oka?

Miskolci Ilona: Béla egy őstehetség volt, aki saját magát fejlesztve jutott el a legmagasabb zenei szintre. Egy olyan egyéniség, aki rengeteg könyvet olvasott, és a környezetét is erre ösztönözte. Emellett iszonyatosan jó érzéke volt annak a felismeréséhez is, hogy olyan emberekkel kezdjen el zenélni, akikben volt tehetség. Talán az volt Bélában a plusz, ahogy ő előadta a zenéjét. Saját magát tette bele, ami által szabadságérzést tudott adni az embereknek, és ezt senki sem felejti el neki. Béla művészember lévén kivételesen érzékeny volt. A sok csalódást és ellehetetlenítést nagyon nehezen élte meg. Az emberek általa sokkal gazdagabbak, boldogabbak és felszabadultabbak lettek, aminek az emlékét még a gyermekeiknek is továbbadják. Ez pedig bizonyíték arra, hogy a mai napig van létjogosultsága mindannak, amit ő megtett. Neki volt Magyarországon először hosszú haja és farmerja, és ő játszott először olyan zenét, amit még senki más. De Béla ennél komolyabb nyomot hagyott az emberekben. Az ő személyisége vonzotta a fiatalokat, hiszen az ő zenéjét hallgatva szabadnak érezhették magukat.

Vincze Viktor Attila: Mi volt a gitárvirtuóz legendának a titka, mitől volt különleges?

Kosik Kristóf: Attól volt különleges Béla, hogy 1967-1968-ban megkérdőjelezhetetlenül világszínvonalon játszott. Hogy milyen minőségről volt szó az esetében, azt jól érzékelteti az, hogy a Magyarországon Béla mögött csak másodiknak számító Barta Tamásról, az LGT gitárosáról 1972-ben Londonban azt írták, hogy jobb gitáros, mint Eric Clapton. Sokszor Jimi Hendrixen is túltevő virtuozitással, nemegyszer a fogával játszva kápráztatta el a közönségét az a Radics Béla, aki akkor és azóta is Magyarország legjobb gitárosának számít. Õ egy olyan különlegesen tehetséges zenész volt, aki úgy volt világklasszis, hogy nem akart hasonlítani senkire. Õ csak saját magát adta. 1972-ben játszott a Taurusszal a Free, és Béláék lemosták a színpadról a világhírű nyugati zenekart. Akkor azon a színpadon ott volt ez a gitár is.

Vincze Viktor Attila: Mit szimbolizál ez a hangszer és a fizikai léte mire ad lehetőséget Radics Béla mítoszának a megidézéshez? Mi lesz a sorsa a gitárnak?

Kosik Kristóf: Az, hogy előkerült a gitár, lehetőséget biztosít arra, hogy Radics Bélát és a zenei teljesítményét tisztelők megkapják azt, ami jár nekik. Jogi értelemben az én tulajdonom ez a felbecsülhetetlen értékű gitár, de lelki és művészi értelemben a bíbor Gibson az egész magyar zenét és rockzenét szerető közösségé. Ott a helye a Magyar Zene Házában. Az, amit ez a gitár szimbolikusan képvisel, akkor lesz látható igazán, ha közönség előtt rendszeresen meg is szólaltatják. Én is fogok rajta játszani, illetve azt szeretném, hogy fiatal, nagyon tehetséges zenészek játszhassanak rajta.

Vincze Viktor Attila: Hol, hogyan és mikor láthatja a gitárt a nagyközönség? Lesz emlékkoncert ebből az alkalomból?

Kosik Kristóf: Szervezés alatt van egy nagy buli, amely nem emlékkoncert lesz. Itt mutatjuk majd be – előre meghirdetett módon – Radics Béla gitárját. Előtte viszont lesz még legalább egy kisebb koncert is, ahol ez a gitár hamarosan látható és hallható lesz.