Lentner Csaba: Az eurót 2019-ig elvben be lehetett volna vezetni, mert a maastrichti nominális kritériumok akkor jobbára teljesültek, de a reálkonvergencia-kritériumok nem. A magyar cégek versenyképessége ugyanis jóval alatta maradt az eurózóna-tagállamok vállalataiénak. Lényeges utalni arra, hogy 2013-ban, amikor Magyarország kikerült az Európai Unió túlzottdeficit-eljárásából, vagyis helyreállította a költségvetési egyensúlyt, és elindult a gazdasági növekedés, az Orbán-kormány „óriásit teljesített”. Azonban már az alaptörvény 2011-es egy elfogadásakor egyértelmű volt, hogy a hivatalos magyar fizetőeszköz a forint marad. Volt is ennek oka, hiszen az euróövezet gazdasága folyamatosan, s azóta is, „billeg”.

H. K. J.: De ha mégis bevezetik 2010 után, mi történt volna a magyar gazdaságban?

L. Cs: Gyurcsányék propagandaötlete nyomán a Magyar Nemzeti Bank nem tudott volna abban részt venni, hogy a gazdasági növekedés meginduljon Magyarországon, nem tudott volna részt venni abban, hogy a 2013 után helyreállt pénzügyi-költségvetési egyensúly is fenntartható legyen. Az euróövezetbe való belépéssel ugyanis a nemzeti bank önálló monetáris politikája megszűnt volna, a magyar jegybank az Európai Központi Bank döntései alá került volna, s a nemzeti érdekeket, a nemzeti sajátosságokat aligha tudta volna érvényesíteni.

H. K. J.: Ez azt jelenti, hogy nem tudott volna komoly forrásokat a magyar kormány rendelkezésére bocsátani, ami a gazdaságot egyensúlyba hozta és nemzetközileg is elismert fejlődési pályára állította volna, lényegesen növelve az emberek életszínvonalát?

L. Cs.: Persze, nem tudott volna. Búcsút inthettünk volna a növekedési hitelprogramnak, az állampapírpiacon sem történhetett volna meg a nemzeti bank aktivizálódása. Pórul jártak volna a devizathitelesek is, mert Magyar Nemzeti Bank saját hatáskörben nem tudott volna arról dönteni, hogy devizatartalékai egy részét felszabadítsa, és konszolidálja a devizahiteles családokat. Önálló jogkör hiányában a kereskedelmi bankok helyzetét sem tudta volna megkönnyíteni. A Magyar Nemzeti Bank az euróövezetben, alárendelt helyzetében, az elmúlt egy évben növekedési hajrát szolgáló hitelprogramot sem indíthatott volna. Nem dönthetett volna a hiteltörlesztési moratóriumokról, nem csökkenthette volna az alapkamatot. Épp azért, mert nem függetlenül, hanem az Európai Központi Banknak alárendelten működött volna. Az Európai Központi Bank szabályai ugyanis normatívak, nem egyes országok jegybankjaira vonatkoznak, hanem minden tagállaméira.

H. K. J.: Vagyis Gyurcsány a magyar gazdaság, az emberek jóléte ellenében akarná bevezetni az eurót?

L. Cs.: Gyurcsány Ferenc nagyon rosszat gondolt az euró bevezetésének véleménye szerinti szükségességéről. Ebben elvileg vonzó, hogy euróval fizethetünk, mint a nyugati emberek, ami, ugye, látszólag nagyon rokonszenves sokaknak, mert mégiscsak egy lépéssel közelebb kerültünk az áhított fejlett világhoz. Az állam ugyanakkor az euró bevezetésével elveszti az önálló monetáris politika alakításának jogát.

H. K. J.: Aminek következményeit végső soron az emberek érezték volna meg?

L. Cs.: A Magyar Nemzeti Bank 2013 óta olyan pénzügyi politikát folytat, amellyel a kormány gazdaságpolitikai céljait segíti megvalósítani. Ha Magyarország belépett volna az eurózónába, akkor Magyarország jobb keze tőből le lenne vágva.

H. K. J.: Orbán Viktor mondta még 2010-ben, hogy „Matolcsy György a jobbkezem”…

L. Cs.: Igen. Ha tehát a kormány bevezette volna az eurót, akkor valóban elveszti a jobb kezét. Nem véletlenül áll jó tíz éve Matolcsy György és az általa vezetett Magyar Nemzeti Bank a baloldal támadásának kereszttüzében.

H. K. J.: Ezt nyilván Gyurcsány Ferenc is tudja. Miért erőlteti mégis ennyire a dolgot?

L. Cs.: Talán nem látja át. Talán nem ért hozzá. Nem összefüggéseiben láttatja az euró bevezetésének gazdasági és társadalmi hatásait. Ő azzal operál, hogy romlik a forint árfolyama, ami kétségtelenül igaz. S ha euró lenne, az nem romlana. De ez nem ilyen egyszerű. Az eurózóna-tagállam eurót alkalmaz ugyan, de ezzel a nemzeti bank függetlensége is megszűnik.

H. K. J.: Az lehet, hogy az Európai Unió az eurózónán keresztül is megpróbálná érvényesíteni a migráns- és genderpolitikáját, Soros György receptje alapján?

L. Cs.: Hát hogyne. Nyilván a háttérben az van, hogy ha gyengébb az ország gazdasági védekezőképessége, akkor más ügyeket – migráció, gender – könnyebben le lehet nyomni a torkán. Magyarország 2010 óta önálló társadalompolitikát, külpolitikát visz, mert van gazdasági ereje. Ahhoz, hogy legyen erőnk, az önálló nemzeti bank szerepe nélkülözhetetlen. Ahogy mondtam, Gyurcsány le akarja vágni a kormány jobb kezét.

H. K. J.: Gyurcsány tehát tudja, hogy ezzel rosszat tesz az embereknek, mégis erőlteti.

L. Cs.: Úgy fest, hogy így van. Vagy nem ért hozzá, nem látja az összefüggést a kettő között, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy valamit neki is kell mondania az euróról. Meglehet az is, hogy inkább azért mondja, mert az emberek érzik, hogy 370 körül van az euró, és korábban kevesebb volt, s nem tudatosul, hogy egy világgazdasági válság közepén vagyunk. Sokan nem látják át a fentebb vázolt összefüggéseket, s azt hihetik, hogy ezzel Gyurcsány jót akar nekik. Azt kell mondanom, hogy sajnos tévednek.