HKJ: Miért jött ez adat most ki?

Lentner: Ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba. A nyolcvanas évek végén, amikor Magyarországon a gazdasági rendszerváltozás elkezdődött, alapvetően hibás teória volt, hogy az állami vagyon nem hatékony. Abban az időben a külföldi szakirodalomban ugyanis nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a magánkézben lévő vagyon hatékonyabban működne, mint az állami, illetve az önkormányzati tulajdonban lévő vonal. Az egész magyar privatizáció felfűzése a nyolcvanas évektől az államot rossz tulajdonosnak kimondó hibás feltételezésen alapult. Különösen annak fényében, hogy a nyolcvanas években és most is vezető nyugat-európai országokban az állami, önkormányzati tulajdonnak meghatározó szelete van egyes stratégiai ágazatokban. Főleg az energiaszektorban, illetve a közüzemi szolgáltatóknál. Magyarország miután elindult a hibás, mindent privatizáló vonalon, kizárólagos megoldásként elfogadva azt, hogy az állami vagyon nem működtethető hatékonyan, nem kell az államnak tulajdonosnak lenni, a magyar gazdaság termelő, szolgáltató, pénzügyi szektorainak teljes leépítése következett be.

HKJ: Miközben még vagyonleltár sem volt, ha jól tudom…

Lentner: Így van. A kilencvenes évek elején valóban nem készítettek vagyonleltárt, így a vagyon eladása teljesen átgondolatlanul, véletlenszerűen, nem a valós értéken következett be. Így értünk el 2020-ig, amikor végre tudjuk, hogy mennyi a nemzeti vagyon, annak van egy számszaki értéke. S főleg látjuk azt, hogy tíz év alatt mennyit gyarapodott. Ez örvendetes, mert a polgári kormány el tudta azt érni, hogy Magyarországon vegyes tulajdonú piacgazdaság alakuljon ki. Nagyon helyesen az állam a tulajdonosi befolyását az elmúlt tíz évben az energiaszektorban, az energiaellátásban és a közüzemi szolgáltatóknál gyarapította. Külön dicséretes, hogy a 2008-as válság és a szocialista kormányzás alatt lerobbant toxikus elemeket, bankokat, amelyek mély krízisbe kerültek, állami tulajdonba vette és feljavította, majd újra a piaci szektor felé terelte. Alapvető szemléletbeli változást figyelhetünk meg az elmúlt tíz évben, s annak az előző húszéves téves vagyonpolitikának, ami a nyolcvanas évek végétől megvalósult, egy erős korrekciója érvényesül.

HKJ: Lehet azt mondani, hogy savanyú a szőlő, amikor a vagyongyarapodást sokan azzal magyarázzák, hogy sok uniós forrás érkezett?

Lentner: Nincs, illetve nagyon laza az összefüggés. Az EU-s pénzek jobbára infrastruktúra-fejlesztésre mennek, kihangsúlyozva, hogy 2010-től a kormánynak egyértelmű szándéka volt, hogy a lakosság életminőségét javítsa. Első körben hozzányúlt a közüzemi szolgáltatók díjaihoz, bevezette a hatósági árszabályozást. Majd e közüzemi vállalatokat egy idő után állami tulajdonba vette. Azok a fejlesztések, amelyek uniós pénzből valósultak meg, már a nemzetivé lett tulajdonosi szektorban következnek be. Sok pénz jönne be az Európai Unióból? Ahhoz képest, amennyit az uniós országok a privatizációból Magyarországon kaszáltak – leépíttették velünk a vámokat, megannyi kedvezményt harcoltak ki maguknak meg a nyugat-európai cégeknek –, ahhoz képest, amit Magyarország jelenleg kap az Európai Uniótól, az a töredéke annak, amit Magyarország adott az Európai Uniónak az elmúlt évtizedekben. S akkor még arról se feledkezzünk meg, hogy Magyarország az uniónak egyidejűleg befizetője is. A folyó egyenleg szerint az kétségtelen, hogy évente többet kapunk vissza, mint amennyit befizetünk. Ám ha a harminc évet együtt nézzük, akkor az Európai Unió Magyarország részére nem támogatást ad, hanem törlesztést teljesít a korábbi vagyoni előnyök átadása ellenében.

Fotó: Hír TV

HKJ: Tehát a „savanyú a szőlő” effektus akkor inkább a sikeres magyar gazdaságpolitikát próbálja az emberek előtt sötétebb árnyalatban feltüntetni?

Lentner: Kétségtelen, mert sikeres a gazdaságpolitika. Azok a problémák, amelyek 2010 előtt jellemezték az országot, a költségvetés hiánya, az államadósság növekedése, a magas infláció, a magas kamatok, azok Magyarországon 2010 után folyamatosan jó irányba változtak. Évek óta 3 százalék alatt van a költségvetési hiány, tíz év alatt az államadósság mértéke – a GDP százalékában – közel húsz százalékkal csökkent. Lényeges az is, hogy az infláció a korábbi 10-30 százalék közötti szintről lement 3 százalék körüli mértékre. A kamatok ugyancsak kedvezően változtak, a kereskedelmi bankok hiteleihez is töredékkamattal lehet már hozzájutni. Magyarország úgy teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat, hogy a termelőeszközök tulajdonosi szerkezete az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül, nőtt a nemzeti vagyonnak a mértéke. Igazolta a kormány gazdaságpolitikája, hogy az állam jó tulajdonos. Jó alapokon áll a fiskális politikája, és hatékony a Magyar Nemzeti Bank működése.

HKJ: Orbán Viktor a minap Rómában úgy fogalmazott: „Ha egy konzervatív vezető hibát követ el és a gazdaság mutatók csökkennek, másnap reggel »megölik«”. Ehhez képest Gyurcsány még azt is megengedte magának, hogy az ország gazdasági mérlegének meghamisításával félrevezesse az Európai Uniót? Itt is kettős a mérce, magyarán a magyar gazdaságnak muszáj jól teljesítenie?

Lentner: Igen, mert Damoklész kardja ott lebeg fölöttünk. Az Európai Unió, a neoliberális politikai és pénzügyi körök a magyar gazdaságpolitikát irigykedve nézik, hiszen Magyarországon a gazdaságfilozófiának és a gyakorlatnak a lényege teljesen ellentétes az egyes nyugati körök által megkövetelt gazdaságfilozófiával. Magyarországon az állam tulajdonosi szerepének erősítése következett be, hiszen másfélszeresére nőtt az állami vagyon mértéke, és egy fegyelmezett fiskális politikával, amely az adórendszernek az igazságosabb arány szerinti meghatározását is jelenti, lényegében sikerült a költségvetést egyensúlyba hozni. Fontos továbbá, hogy az európai kontinentális térben a jegybankokat úgy kezelik, hogy azok csak az infláció moderálásával foglalkozhatnak.

HKJ: Ellentétben az MNB-vel…

Lentner: Így van. A Magyar Nemzeti Bank, szakítva az európai hagyományokkal, egy, a gazdasági növekedést támogató monetáris politikát hívott életre. Az MNB továbbá megvalósította azt is, hogy az alacsony alapkamat-környezettel mind az állampapír-piacon, mind a kereskedelmi bankok hitelezésében jelentős aktivitást tudjon realizálni. Tehát közvetett eszközökkel a Magyar Nemzeti Bank el tudta érni, hogy Magyarországon az államadósságot még nagyobb mértékben belülről finanszírozzák, és minél alacsonyabb kamatokkal lehessen az államadósságot finanszírozni. Így az államnak jóval kevesebb pénzt kell kifizetnie az állampapírok utáni kamatokra, vagyis 7 év alatt több mint 3000 milliárd forint megmarad az adófizetők pénzéből, amit szociális és fejlesztési feladatokra lehet fordítani.

HKJ: Ezért jó, hogy nem tartozunk az eurókörbe…

Lentner: Igen. Mi ugyan megfelelnénk az euró bevezetéséhez kötött számszaki követelményeknek, azonban, ha a reálgazdasági konvergenciát nézzük, akkor az egy főre jutó bruttó hazai termék, illetve a munkabérszínvonal jelentősen elmarad a nyugat-európai teljesítményektől. Azt kell mondanom, hogy azok a követelmények, amelyeket megállapít az Európai Unió az euróövezetbe való belépéshez, nem fejezik ki a lényeget, vagyis, hogy egy ország érett-e, és bekerülve a monetáris zónába ott tartósan, számára is előnyös módon meg tudna felelni. Pont erre utalt Matolcsy György jegybankelnök, amikor korainak minősítette a belépést a monetáris zónába, hiszen az egy főre jutó GDP az elmúlt évek felpörgése ellenére még mindig 30 százalékkal elmarad az uniós átlagtól, sőt a bérszínvonal lemaradottsága a nyugat-európaihoz képest mintegy 60-70 százalékos. Mindaddig, amíg nem vagyunk bent az eurózónában, addig az MNB az ország felzárkózásának az ügyét a monetáris politikájával jól tudja szolgálni. Hiszen önállósága révén nem függ olyan mértékben a frankfurti központi banki iránymutatásoktól, elvárásoktól. Az euróövezetbe való belépés nem azt jelentené pusztán, hogy a hétköznapokban euróval fizetnénk, hanem azt is, hogy az MNB monetáris politikájának a mozgásterét, ami szolgálja a gazdasági növekedést, az életszínvonal emelkedését, fel kellene adjuk.

HKJ: Végezetül, mi az üzenete a jó gazdaságpolitikának, a gyarapodó állami vagyonnak az állampolgárok számára?

Lentner: Az állampolgárok számára ez kiszámíthatóságot, biztonságot jelent. Magyarország tíz év alatt el tudta érni, hogy az energiaellátásban és a közüzemi szolgáltatóknál a tőkés, jobbára külföldi magántársaságok érdekei helyett, amelyek csak a profit emelését tartották szem előtt, a közüzemi szolgáltatási díjak csökkenjenek és az energiaellátás biztonsága is megemelkedjen, és ezt nemcsak a közvetett hatósági árszabályozással, hanem tulajdonosi mivolta által is tudja garantálni.

HKJ: Így a rezsi alacsonyan maradhat.

Lentner: Annak következtében, hogy az állam mint tulajdonos is kézben tudja tartani az energiatermelést, -ellátást, illetve a közüzemi szolgáltatók működését, a rezsi maradhat alacsonyabb.