888: Áttörték már a falat?

Kovács István: Milyen falat?

888.hu: A hallgatás falát.

K. I.: Ennyire egyértelműen még nem fogalmaznék. Ami fix: ígéretünkhöz híven szeptemberben elindítottuk az első közösségimédia-képzésünket, amelynek során idén 90 embernek fogunk egy átfogó tudásanyagot átadni. Sokféle jelentkezőnk van: lelkes fiatalok, akiknek eltökélt céljuk, hogy saját csatornát építsenek, és véleményvezérekké váljanak; olyanok, akik már otthonosan mozognak a közösségi médiában, és van saját felületük, de még több emberhez szeretnének eljutni; és olyan idősebb megafonosok is, akik szeretnék profi módon elmondani, hogy számukra mit jelent a család, a vallásos érzület, a hazaszeretet. Vagyis a konzervatív értékek.

888: Mikor fogunk találkozni a „frissen végzettekkel”?

K. I.: Bízom benne, hogy mihamarabb. Én úgy érzem, hogy egy ilyen képzést elvégezve mindenki léphet majd egyet előre, ami a saját ambícióit illeti. Mi ehhez a kezdő lökést meg tudjuk adni. Nem olyan nagy ördöngösség, de azért érdemes meghallgatni a szakértőket, hiszen minden közösségimédia-felületnek megvannak a saját szabályai. Ha videós tartalmakat gyártunk, nem mindegy, hogy milyen hosszú videókat töltünk fel a Facebookra, az Instagramra vagy a YouTube-ra – csak hogy a legtriviálisabb példát mondjam. Ha ezeket a szabályokat betartjuk, akkor egyszerűbb dolgunk lesz, és több embert el tudunk érni az üzeneteinkkel. Hiszen hiába vannak nagyon jó ötleteink, ez önmagában ma már nem elegendő.

888: Vannak azért jó példák Magyarországon is.

K. I.: Vannak, de az influenszerkedés nálunk még mindig gyerekcipőben jár. Itthon is kialakult már az a trend, hogy a véleményvezérek egyfajta „hangszórószerepet” töltenek be, és nemcsak a marketing, hanem a politika világában is kezdenek egyre fontosabbá válni. Azoknak viszont, akik nem ismerik, mindig el kell mondani, hogy a politika egy nehezebb terep. Számítaniuk kell például arra is, hogy ha arccal, névvel kiállnak egy bizonyos ügy mellett, akkor a balliberális oldal meg fogja őket támadni, megpróbálja majd kikezdeni, hiszen a lejáratókampányokban és a botrányt keltő akciókban igazán jó a baloldal. Viszont azt is jó, ha tudják, hogy a konzervatív közösség egy erős, összetartó közösség, és mi mindig ott leszünk, hogy megvédjük a szövetségeseinket. És minél többen vagyunk, ez annál egyszerűbb lesz.

888: Mondana egy ilyen esetet?

K. I.: Nem kell messzire mennünk az időben, nézzük csak meg, mit művelnek most éppen Bagdy Emőke pszichológusprofesszorral, akinek annyi volt a bűne, hogy szakmabeliként kiállt a gyermekek egészséges fejlődése mellett. A professzor asszony annyit állított, hogy a 3–6 éves kor a gyermekek fejlődése szempontjából egy szenzitív időszak, a saját nemmel való azonosulás időszaka, éppen ezért ekkor még nincs helye az ideológiai nevelésnek. Nem uszított, nem gyűlölködött, mégis egy rágalomhadjáratot kapott a nyakába, amelyben szakmaiatlansággal, tudománytalansággal és gyűlöletkeltési szándékkal vádolták csak azért, mert nem adta a lovat az LMBTQ-propaganda képviselői alá. Tették mindezt úgy, hogy Bagdy Emőkének – ha rákeresünk az önéletrajzára, láthatjuk – kis túlzással annyi szakképesítése van, mint az őt megvádolóknak együttvéve. Ez a történet jól mutatja, milyen a balliberális oldal: hiába hirdetik magukról, hogy ők a tolerancia bajnokai, mégsem képesek elfogadni, sőt meghallgatni sem mások véleményét. Nem is kíváncsiak rá. És itt kanyarodnék vissza arra, hogy miért van létjogosultsága az olyan kezdeményezéseknek, mint a Megafon.

888: A rágalomhadjáratok miatt?

K. I.: Azért, mert ömlik mindenhonnan az a propaganda, amit a balliberális oldal közvetít. Az embereknek néha esélyük sincs megismerni a jobboldal véleményét, mert a liberálisok nemcsak a közösségi médiát, de az egész online teret uralják. Ha belegondolunk, hány Szex és New Yorkhoz hasonló sorozat jön velünk szembe a Netflixen, hogy hányszor olvashatunk arról naponta, hogy vegánnak lenni menő, és hogy miért elfogadható, ha a mai világban nem szülnek a nők gyereket, és ehhez képest hány sorozat és cikk szól mindennek az ellenkezőjéről, akkor az ember hajlamos egy pillanatra elkeseredni. De csak egy pillanatra, mert aztán rájön arra, hogy manapság konzervatívnak lenni az igazi lázadás. Önmagában tehát az, hogy mára a liberalizmus vált a mainstream ideológiává, nem jelenti azt, hogy nekünk is egyet kell vele értenünk, és ennek alapján kell élnünk az életünket.

888: Az emberek többsége így él?

K. I.: Nem, nekem meggyőződésem, hogy a többség nem így él, csupán a liberális agymosodának köszönhetjük, hogy mára azt gondoljuk, hogy igen. A globalista-kozmopolita elit él így, és próbálja mindenkinek a torkán lenyomni a világmegváltó eszméit, amelyek között ráadásul manapság ismét megtalálhatjuk a marxizmust és az antiszemitizmust is. Ami jó hír, és amit a Megafon megalapítását követő hónapok tapasztalatai alapján el tudok mondani, az az, hogy az érdeklődés nagy. Rengetegen jelentkeztek a képzésünkre, ami azt is jelenti, hogy sokan értenek egyet a céljainkkal, és régóta várták az emberek, hogy létrejöjjön egy ilyen szervezet. A mi feladatunk innentől kezdve már „csak” az, hogy segítsünk nekik boldogulni az online világban.

888: Mi történik a megafonosokkal a képzés elvégzése után?

K. I.: A Megafon egy közösség is, ahol a jobboldali emberek találkozhatnak olyanokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ők. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi egy újfajta politikai mozgalmat szervezünk. A Megafon nem véleményformáló, csupán egy eszköz, amely segít felerősíteni azokat a hangokat, amelyekről tudjuk, hogy léteznek, de jelenleg nem hallhatók. Ettől még persze biztatjuk a résztvevőket, hogy vegyék fel egymással a kapcsolatot a képzés után is, adjanak egymásnak tippeket, amellett, hogy ők maguk is folyamatosan figyelik a trendeket, és „gyakorolnak”. Vagyis a tanulás nem ér véget a képzés végeztével, mindazt a tudást, amit a megafonosok nálunk kapnak, át kell tudniuk ültetni a gyakorlatba. Éppen ezért az a tervünk, hogy kapcsolatban maradunk velük, és további konzultációs lehetőséget biztosítunk az „öregdiákoknak”, ha szükségét érzik. A Megafon ugyanis szeretne hozzájárulni mindazoknak a sikeréhez, akik elég elszántak ahhoz, hogy beszálljanak a Magyarország jövőjéért folyó harcba. Mert ne legyünk kishitűek, a tét nem kisebb ennél.